Libri, Líra bolthálózat; Örkény Könyvesbolt, Kölcsey Könyvesbolt (Veszprém), Anima könyvesboltok, Írók Boltja, Fókusz, Líra Könyváruház, Flaccus Könyvesbolt); a Média Markt, Tesco, Auchan

1919. május 27.- június 2. Az északi hadjárat első sikerei

Torma Galina

Az 1919. május 30-án kezdődő hadjárat nemcsak a Tanácsköztársaság, hanem az egész újabb kori magyar hadtörténet egyik legsikeresebb fejezete volt. A harctéren küzdő katonák ekkor még nem sejthették, hogy a kormányzótanács alig két héttel később a nehezen visszaszerzett területek feladására kényszerül.

Az északi hadjárat első napjai

A Vörös Hadsereg Miskolcra való győztes bevonulását követő másnapon, 1919. május 22-én az alábbi MTI jelentés jelent meg a hadsereg harctéri helyzetéről: „A Szécsény-Fülek-i szakaszon erős ellenséges erők támadnak. Fülek és Diósgyőr között sikeres harcok után ismét tért nyertünk. Miskolctól és Diósgyőrtől északra hadműveleteink tervszerűen haladnak tovább. A többi harctereken nincs újság.” A cseh hadvezetés azonban nem nyugodott bele a vereségbe és a fontos stratégiai pontok elvesztésébe, ezért igyekezett több helyen is támadást indítani a magyar csapatok ellen. Miskolc fölött a románok siettek a segítségükre, aminek következtében kétszer annyian lettek, mint a vörösök. Az egyesült sereg két nappal Miskolc elvesztése után egy erőteljes ellentámadással megkísérelte visszaszerezni a várost. A budapesti és miskolci munkások csapatainak azonban sikerült a hatalmas túlerővel megküzdeni és megnyerni a második miskolci csatát is.

Ezután mind a kormányzótanácsban, mind a hadvezetésben élénk vita kezdődött a további támadás irányáról. A hadseregparancsnokság végül úgy határozott, hogy megkísérli a cseh-román haderők belső szárnyát áttörni, s előbb a cseheket, majd a Tiszán átkelve a román seregeket megverni. Stromfeld Aurél azonban mindjárt a hadjárat kezdetén eltért ettől a tervtől, s mindinkább a Felvidék elfoglalását látta elérhető célnak. Az északi hadjáratnak már az első napja sikereket hozott. A nap végén Böhm Vilmos hadseregfőparancsnok az alábbi táviratot küldte Kun Bélának a frontvonalról:

„Örömmel közlöm, hogy proletárhadseregünk elfoglalta Ipolyságot, Rimaszombatot, Losoncot, Edelényt, Szikszót és megszállotta az attól északra eső területeket, amelyeket erősen kezünkben tartunk. Az ellenséget mindenütt üldözzük. Csapataink: A Vörös Hadsereg gyalogsága, a tüzérség, a műszaki csapatok, a dunai flottilla és a röpülök versenyeztek egymással fáradhatatlan harci készséggel. A nemzetközi, budapesti, a vidéki és a megszálló területekről származó csapatok olyan elszántan harcoltak, hogy a proletárság háláját kivétel nélkül mindannyian örök időkre biztosították. A vezetés a legfölsőbb parancsnokságtól a rajparancsnokságig pontos, átgondolt, nyugodt volt és úgy irányították a mozdulatokat, hogy a legkisebb áldozattal érjenek el nagy eredményeket. Külön dicsérő szóval kell megemlékezni a parancsnokokról és a volt tisztekről, akik nemcsak buzgalommal, hanem proletár áldozatkészséggel vezették a hős vörös katonákat és akik rászolgáltak a proletárság hálájára. Az ellenséget az egész vonalon üldözzük, veszteségünk elenyészően csekély. A hadműveleteket tervszerűen folytatjuk.”

A 30 és feles nagyágyúk bevetése

Az első napon, május 30-án leginkább északra és északnyugatra sikerült tért nyernie a Vörös Hadseregnek. Északkeleten azonban az egyesült cseh-román seregek jóval erősebben tartották magukat. Másnap a magyar tüzérség az egyik legfélelmetesebb fegyverét vetette be ellenük. A Népszava kiküldött tudósítója így számolt be az eseményről:

„Szombaton délután három óra. Rohanó kocsikon érkezünk a …-ra. Azzal fogadnak, hogy épp most fog megdördülni ez a földetrázó szörnyeteg. Sietve mászunk föl a templomtoronyba, amennyire a sietést a rozoga, és sötét lépcső megengedi. Fönt nagyszerű kép tárul elénk. Előttünk még síkság, jobbra-balra egyenesen futó fás utakkal. Messzebb kéklő hegylánc világosszürkén ködlő erdőkkel. Az utakon mozgalmas élet, csapatok, trének vonulnak előre. Távolabb üres terület: ott az emberek már rejtve-csúszva, bukdácsolva járnak az árkokban, a búzatáblák barázdáiban, a rögtönzött lövészgödrökben. Fölöttük sűrűn egymás mellett kékes és szennyes fekete füstfelhő: a srapnellek és gránátok gomolygó robbanásai. Dörgések rázzák a levegőt és meg-megrezzen alattunk a torony. A periszkóp előtt az ablaknál megfigyelők állnak. Egyikük a harang mellett hevenyészve fölszögezett deszkán rajzol, mér és számít: távolság 8, magasság 3400, irány ez és ez.

— Kész! Lövést leadni! — hangzik a telefonban a harang mellett. Néhány izgalmas másodperc és hatalmasat dörren valami tőlünk messze jobbra, a szomszéd községben. Lélegzetfojtva olvassuk a másodperceket és feszülten figyelünk két fehérlő torony irányában: ott kell lecsapnia. Hosszan üvölt és jajgat a levegőben valami és egyszerre óriási fekete füstoszlop emelkedik ott messze a két fehér toronytól balra. Nyomban utána tompa félelmetes dörgés hangját hozza felém a szél. Most robban. Újra vezényszavak, bemondások a megfigyelésről, javítások, utasítások az új lövésre. És megy üvöltve a második szörnyeteg. Lesietünk és átmegyünk a szomszéd községbe. Mikorra odaérünk, akkor készülnek a harmadik lövésre. Ott ásít és emeli dacosan az ég felé nyitott torkát az óriási acélcsoda. A körülötte álló vörös tüzérek meglepődve ismerik föl a hadseregfőparancsnok elvtársat és büszke örömmel, hogy most röppentik éppen a rettenetes csapásokat a Tanácsköztársaság ellenségei felé, lelkesen éljenzik a főparancsnok elvtársat és a proletárdiktatúrát.
— Minden kész! Hátra, hátra! Födözni, födözni!

Mindnyájan hátrasietünk és a vasúti töltés mögé fekszünk. Az egyik tüzér megrántja a hosszú kötél végét. Rettentő lángoszlop csap ki a szörnyeteg torkából és szinte a földre sújtó detonáció rázza meg a levegőt, valami sír, jajgat, üvölt hosszan a levegőben, azután mélyen, tompán dörren valahol messze.”

A csehországi Pilsenben gyártott 30 és feles mozsárágyúkkal az osztrák és magyar hadsereg kísérletezett először az I. világháború idején. Előnyük az volt többek közt, hogy bár a nehéz tüzérség legsúlyosabb lövegeinek számítottak, könnyen szállítható szerkezettel rendelkeztek és kevesebb, mint egy óra alatt fel lehetett állítani őket tüzelésre kész állapotba. A három és fél méteres, 5 tonnás ágyúcső különleges keverésű acélból készült, mely két részből állt: egy belső és egy borítócsőből. Úgy erősítették az ágyútalphoz, hogy egy úgynevezett „bölcsőben” a lövés után hátrafuthasson, majd újra előrecsúszhasson. Az óriási mozsár lövedéke 385 kilogramm súlyú, hegyes kúpban végződő bomba volt, melyet nagyon erős robbantószerrel töltöttek meg, s fenékgyújtóval láttak el. A lőportöltést külön réztöltényhüvelybe helyezték. Ahol a bombák lezuhantak, ott nemcsak rendkívüli súlyukkal, hanem hatalmas robbanással is pusztítottak.

A páncélvonatok sikere

A Vörös Hadsereg másik legyőzhetetlennek számító fegyvere a csehek szemében a magyarok páncélvonatai voltak.

A századfordulón, még az Osztrák-Magyar Monarchia idején a hadsereg vezetői hamar felismerték a gyorsan fejlődő vasútvonalak jelentőségét egy esetleges háború szempontjából. A vasút segítségével ugyanis könnyen lehetett biztosítani a csapatok és az utánpótlás szállítását a szükséges felszerelésekkel együtt, így a háborús készülődés idején már arra is odafigyeltek, hogy az új vonalak a hadműveleti elgondolásoknak megfelelően épüljenek. Emellett fontosnak tartották azt is, hogy a hadsereg rendelkezzen olyan eszközökkel, melyek háború esetén alkalmasak lehettek a vasutak őrzésére, biztosítására. Így születtek meg a néhány kocsiból álló, páncéllemezekkel borított, ágyúkkal és géppuskákkal felszerelt páncélvonatok. Az első kocsi egy úgynevezett „pőrekocsi” volt, melynek rendeltetése az volt, hogy ha aláaknázott sínekre futott a szerelvény, felfogja a robbanást, s ne az értékesebb kocsik sérüljenek. Utána következett a jobbra-balra mozgatható tengerészágyúkkal felszerelt „erődvagon”, majd egy géppuskás vagon. Középre került a mozdony, amihez újabb géppuskás vagont kapcsoltak, s a végére pedig egy ellátó vagont, mely a szerelvény hadtápját képezte. Ebben helyezték el az élelmet, a konyhát, valamint a tartalékanyagokat a fegyverekhez és a vasúti pálya javításához. A Monarchia közös hadseregének összesen 12 páncélvonata volt, melyeket az első világháborúban a keleti lengyel-orosz, majd a román hadszíntereken alkalmaztak. A háborúban szerzett sérülések miatt azonban a legtöbbjük épp javítás alatt állt 1919 tavaszán, a Vörös Hadsereg védelmi harcainak kezdetén.

Az anyaghiány, illetve az idő szűkössége miatt egyszerűbb szerkezetű páncélszerelvényeket állítottak össze, melyek harcértéke ugyan nem közelítette meg a világháborúban építettekét, s külsejükben is eltértek a korábbiaktól esetlenségükkel, szögletességükkel, viszont négy vonat már áprilisban üzemképes állapotba került. Május elején – csakúgy, mint a 30 és felesek esetében – napilapokban jelent meg felhívás, hogy azok a tisztek, akik a páncélvonatok kezelésében jártasak és szolgálatot akarnak teljesíteni, sürgősen jelentkezzenek. Leghamarabb a 4. és 8. számú páncélvonat került bevetésre, de a miskolci csatában már a 12. számú is harcolt, május 31-e után pedig már az 1. számú is a fronton volt, mely addig Budapesten állt karhatalmi szolgálatban. Amennyivel rosszabb minőségűek voltak ezek a vonatok, annyival leleményesebb volt a legénységük. A csehek mindent elkövettek, hogy megsemmisítsék őket, de minden próbálkozásuk eredménytelen maradt. Még az első miskolci csatánál történt, hogy a 12. számú páncélvonatra egy nagy sebességű mozdonyt eresztettek. Amint a páncélvonat legénysége ezt megpillantotta, másodpercek alatt lent termett, hogy feltépje a síneket. Közvetlenül előttük siklott ki a mozdony, mely így a töltés aljába zuhant. A történet szerint a vörös tüzéreknek még arra is jutott a lélekjelenlétükből, hogy kieresszék a mozdonyból a gőzt, nehogy felrobbanjon.

Ez a weboldal sütiket használ

Sütiket használunk a tartalmak személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához. Cookie adatkezelési tájékoztatónkat itt találhatja meg.

Megértettem