Agnieszka Holland lengyel filmrendező 70 éves

2018.11.28.
November 28-án hetvenéves Agnieszka Holland lengyel filmrendező, forgatókönyvíró.

Apja kommunista katonatiszt, anyja katolikus újságíró volt, mindketten részt vettek a második világháború alatt a németellenes ellenállási mozgalomban. Apja, aki nem volt hajlandó szembenézni zsidó származásával, az egyik gettóban vesztette el mindkét szülőjét, anyja, aki 1944-ben részt vett a varsói felkelésben, később magkapta a Világ Igaza címet. Agnieszka beteges gyermek volt, írással, rajzolással töltötte idejét, és már akkor darabokat rendezett, melyekben iskolatársai szerepeltek. Tizenegy éves volt, amikor szülei elváltak, apját két évvel később egy vallatás során meggyilkolta a titkosrendőrség, amit hivatalosan öngyilkosságnak minősítettek. Tizenévesként lenyűgözték a csehszlovák újhullám filmjei, ezért a prágai Filmművészeti Főiskolára iratkozott be 1966-ban (döntésében a hazájában tapasztalható, megfogalmazása szerint abszurd antiszemita hangulat is közrejátszott.) Tanúja volt a prágai tavasznak és kegyetlen eltiprásának, rövid időre le is tartóztatták. Ahogy később megfogalmazta, mindennek, ami a későbbiekben történt vele, az 1968-as prágai események és tapasztalatok állnak a hátterében, és a börtönben jött rá, hogy nem agitátor, hanem művészként kell kifejeznie eszméit. Diplomájának megszerzése után 1971-ben hazatért, és megírta első forgatókönyvét. A cenzúra miatt nem forgathatta le a filmet, mégis felkeltette Andrzej Wajda figyelmét, aki a mentora lett. 1972-től 1981-ig az X Filmstúdió rendezője volt, színházban és a tévében is rendezett. Pályafutása elején Krzystof Zanussi, majd Wajda segédrendezőjeként gyűjtött tapasztalatokat, például Zanussi Illumináció, Wajda Márványember című alkotásaiban, igaz, utóbbinál nem kerülhetett fel a neve a stáblistára, mert szálka volt a kultúrpolitika szemében.


Wajda közbenjárására mégis készíthetett tévéfilmeket, majd 1978-ban leforgathatta első önálló filmjét, a Vidéki színészeket. A lengyel politika allegóriájaként ábrázolta a kisvárosi színház tagjainak színfalak mögötti összecsapásait és Cannes-ban elnyerte a nemzetközi kritikusok díját. Holland még két filmet forgatott hazájában, mindkettőt betiltották: a Láz az 1790-es évek orosz megszállását, a Magányos asszony a reménytelen szociális helyzetet ábrázolta túlságosan élethűen. A rendező nem sokkal az 1981-es hadiállapot bevezetése előtt Párizsba emigrált (fél évig még otthon maradt lányaival sem beszélhetett), azóta külföldön rendez és él, hol Los Angelesben, hol Bretagne-ban. A nyolcvanas évek elején néhány tévé- és dokumentumfilmet készített, és ő írta Wajda Danton és Szerelem Németországban című filmjeinek forgatókönyvét.

 

Nagyjátékfilmmel 1985-ben jelentkezett, a Keserű aratás kettős identitásának tanúsága, a második világháború alatt játszódó történetben egy magányos keresztény férfi fogad be egy szökött zsidó nőt, a drámát Oscar-díjra jelölték. Három évvel későbbi első angol nyelvű filmje, a Megölni egy papot a kommunista rezsim által meggyilkolt Jerzy Popieluszko, a Szolidaritás papja történetét meséli el, hitet téve a szabadság mellett. Talán legismertebb filmje az 1990-es Európa, Európa Solomon Perel életét dolgozza fel, aki az 1938-as Kristályéjszaka után szökött Lengyelországba, majd az ország 1939-es német és szovjet lerohanása után a szovjetek által megszállt területre került, s amikor 1941-ben a nácik a Szovjetuniót is megtámadták, úgy maradt életben, hogy németnek adta ki magát és beállt a Hitlerjugendbe. Alkotása megkapta az Arany Glóbusz-díjat és Oscarra is jelölték. Az egy évvel későbbi Olivier, Olivier családi dráma, amelyben egy eltűnt kisfiú hat év múlva kerül elő, de nem lehet tudni, valóban ő bukkant-e fel ismét.

Pillanatkép a Titkok kertje című film forgatásáról


A siker nyomán 1993-ban a tengeren túl rendezhette meg Frances Hodgson Burnett A titkok kertje című gyermekregényének adaptációját, amely kasszasiker lett. Ezt követte Kieslowski Három szín trilógiájából a Kék forgatókönyve, 1995-ben Teljes napfogyatkozás címmel Arthur Rimbaud és Paul Verlaine viharos kapcsolatát vitte filmre Leonardo DiCaprióval a főszerepben, műve a a művészet és a lázadás kérdését is boncolgatja. Az 1999-es A harmadik csoda a hit kérdésével foglalkozik, egy hitét elvesztő pap kerül szembe egy megmagyarázhatatlan csodával. A 2009-es Janosík a 18. századi legendás szlovák betyár életéről szól. A holokauszt témájához tér vissza a 2011-es A város alatt, amelyet a Schindler listájához hasonlítanak. A film a német megszállás alatti Lwówban játszódik, ahol egy csatornamunkás a saját életét kockáztatva szökött zsidókat rejteget a város alatti csatornákban, még azután is, hogy már nem tudnak fizetni a segítségért. A film ismét megkapta az Arany Glóbusz-díjat és az Oscar-jelölést. Tavaly egy krimivel jelentkezett.

Agnieszka Holland lengyel filmrendezőnő a londoni Barbican kulturális központ előtt 2008. április 25-én. Holland Szabó Istvánnal és Jirí Menzellel találkozott Londonban. (forrás: (MTI/EPA/Daniel Deme))

Több amerikai tévésorozat epizódjait rendezte, ezek között van a Rosemary gyermeke, a Kártyavár és a Drót is, valamint a prágai tavasz leverése után magát felgyújtó cseh diákról, Jan Palachról szóló Olthatatlan című sorozat. Színészként 1982-ben Ryszard Bugajski 1982-es Kihallgatás című filmjében állt kamera elé, s ő fordította lengyelre Kundera A lét elviselhetetlen könnyűsége című regényét. 2008-ban ő lett a lengyel filmakadémia első elnöke, 2014 óta az Európai Filmakadémia elnöke. 2012-ben a miskolci Cinefesten életműdíjjal tüntették ki, 2013-ban nyílt kiállítás a budapesti Lengyel Intézetben Agnieszka Holland arcai címmel. Tavaly a Berlinale alapítójának nevét viselő Alfred Bauer-díjat és a washingtoni zsidó filmfesztivál Visionary Award életműdíját kapta meg.