Az egyik legkorábbi magyar rádiójáték került elő egy hanglemezlemezhagyatékból
A Gramofon Online szerkesztői és kutatói egyedülálló hangdokumentumra bukkantak egy hanglemezhagyaték megvásárlásakor, amelyet most megosztanak mindenkivel a Filmarchívum Youtube csatornáján.
Az 1941-es hangfelvétel előkerülése hihetetlen szenzációnak számít a magyar rádiózás történetének dokumentumai között, hiszen a Magyar Rádió hangarchívuma az 1945-ös ostrom idején egy hangjáték kivételével teljes egészében elpusztult.
Az a bizonyos kivétel Az ember tragédiája 1938-as hangjáték-előadása, amely fennmaradását annak köszönheti, hogy a 30 lemezből álló csaknem háromórás produkció kereskedelmi forgalomba is került. Igaz, nem sok példányt préseltek belőle, mert a díszkötéses albumba csomagolt sorozatot ára annyi volt, mint amennyit egy vadonatúj középkategóriás lemezjátszóért elkértek akkoriban. Ez az egyetlen teljes egészében fennmaradt rádiójáték a háború előtti korszakból. Ami ezen kívül ma hallható, az töredék csupán, néhány perces röntgen-, vagy lakklemezre vágott házi felvétel, amelyet az akkori középhullámú rádióadásokból otthon rögzítettek a megszállott rádióamatőrök. Ezekből a vegyes minőségű szilánkokból és a filmhíradó tudósításából azonban világosan kiderül, hogy hihetetlen energiákat mozgósítottak akkoriban egy-egy rádiós hangjáték kedvéért, amelyeket minden alkalommal „élőben”, keverés és mindenfajta utómunka nélkül rögzítettek a rádióstúdióban. Igazi bravúr volt ez a műfaj, amely időbeli terjedelménél fogva nem sok próbát engedhetett meg magának, ráadásul a rendezőnek, színészeknek és a zörejezőknek is egyazon stúdióban kellett dolgozniuk az egyetlen mikrofon szűk hatósugarában. Az üvegfalon túl egyedül a hangtechnikus dolgozott, aki a felvételt készítette.
Az első rádiójátékokról nem készült hangfelvétel, így azok örökre elszálltak az éterben. Később azonban már egyre többet felvettek a PVC alapú, hajlékony úgynevezett „Decelith” lemezekre, amelyeket 1936-tól kezdett gyártani egy német celluloidgyár. Ezek képezték a Magyar Rádió hangarchívumának legértékesebb részét, hiszen a felvételek sok esetben csak egy példányban készültek. A rögzítés technikája is hihetetlen precizitást és gyorsaságot igényelt, mivel a hangfelvétel folyamatosságát a 25 cm sugarú, háromperces lemezoldalak trükkös váltásával tudták csak megoldani. Az egyes lemezeket páros vagy páratlan oldalszámozással vették fel úgy, hogy az egyes oldalak forgatásakor már a másik lemezre vágták a soron következő hárompercnyi részt. A folyamatosságot külön erre a célra épített kéttányéros lemezvágókon és lemezjátszókon lehetett csak a megoldani, mégpedig úgy, hogy az egyes lemezoldalak utolsó másodperceit a következő oldal elején is párhuzamosan megduplázták. A lejátszáskor ennek fejhallgatóval történő szinkronizálása a lemezjátszót kezelő, ún. „forgatónak” feladata volt. A megkettőzött részek nagy segítségére voltak a digitalizálást végző Audio Design Studionak, hogy a lehető legtisztább és mégis az eredetihez hű változatot sikerüljön bemutatni, úgy, ahogyan azt a háború idején a rádióhallgatók is élvezhették. A lemezek viszonylag jó állapotban kerültek elő, csupán egy korong széle deformálódott az azóta eltelt csaknem 80 év alatt, s ez némiképpen hallható is a felvételen. Az eredeti lemezekről készült transzfer meglepően jól sikerült, noha az egyes korongok meglehetősen eltérő zajokat tartalmaznak. Ez nyilván abból fakad, hogy a háború utáni években is hallgatták a lemezeket és a speciális hordozójú barázdákat nem megfelelő hangszedővel játszották le.
forrás: Fortepan
A negyvenes évek elején a Magyar Rádió hangarchívumában 16 ezer lemezt őriztek, amelynek adminisztrációját külön osztály végezte. A vásárolt külföldi és magyar zenei felvételeken kívül jelentős volt a saját gyártású műsorok és rádiójátékok gyűjteménye, valamint a híres emberekről készült hangarchívum, és a népzenei sorozat. Ezen felül még több száz darabos zörejgyűjteménye is volt a Rádiónak, amelyet első sorban a hangjátékok felvételeikor használtak. Ez a gazdag gyűjtemény teljesen megsemmisült Budapest ostromakor, ami leírhatatlan vesztesége a magyar kultúrtörténetnek. Plasztikus hasonlattal éve olyan, mintha a Hyppoliton kívül nem maradt volna fenn semmi az 1945 előtti magyar filmgyártásból. Pedig a lakklemezek jóval kevesebb helyen elfértek, mint a filmszalag, amelynek tízpercnyi tekercsét őrző egyik dobozában épp elfér egy háromórás rádiójáték.
(forrás: MNF)
Sajnos a most előkerült hangfelvétel sem teljes, mégis hiteles képet ad a háborús évek rádiókultúrájáról, amelyről könyvtárnyi irodalom született már. A most előkerült, 1941-ben felvett lemezeken a Víg özvegy 140 perces rádióoperett-változatának mintegy a fele maradt fenn, amely a színházi közvetítésekhez hasonlóan eredetileg háromrészes volt. A fennmaradt 74 percnyi hanganyag egybefüggő, a cselekmény a második felvonás közepén ér véget a 28. lemezoldalnál. A közismert Lehár-operett rendezője a most 50 éve elhunyt Németh Antal dr. volt, aki ezekben az években a Rádió drámai osztályát is vezette.
NÉMETH ANTAL DR. – Alakja és szellemi hagyatéka fontos fejezete a magyar színháztörténetnek, annak ellenére, hogy évtizedekig nem vettek tudomást gazdag szellemi hagyatékáról. Hagyománytisztelő, de reformer alkotó volt, aki tíz éven át igazgatta a Nemzeti Színházat és ezzel egyidőben a Magyar Rádió drámai osztályának vezetője is volt. Szegény családban nőtt fel, de sokra vitte szorgalmának köszönhetően. A budapesti és a berlini egyetemen tanult, majd Berlinben, Bécsben, Münchenben, Párizsban és Kölnben színháztudományi tanulmányokat folytatott. 1928-ban az Országos Kamara Színháznál dolgozott, majd 1929-1931 között a szegedi színház rendezője volt. Ott Juhász Gyulával együtt indította útnak a Szegedi Szabadtéri Játékokat, amellyel nevét országosan ismertté tette. 1935-től a debreceni Tisza István Tudományegyetemen színháztörténetet tanított, majd ugyanaz év szeptemberétől a német csapatok 1944-es bevonulásáig a Blaha Lujza téri Nemzeti Színház igazgatója volt. Amikor a németek eltávolították a Nemzetiből, a filmezés felé fordult és Madách Imre életéről készített színvonalas filmprodukciót Szörényi Éva és Tímár József főszereplésével, melynek a Madách – Egy ember tragédiája címet adta. Bár 1945-ben igazolták, mégis kiszorították a színházi életből, aminek leginkább a Major Tamás vezette vonalas, új színházi rezsim szakmai irigysége és féltékenysége lehetett a legfőbb oka. Eleinte magántanítványainak oktatásából élt, majd a Népművelési Intézetben alkalmazták, ahol bábjáték-történettel foglalkozott. 1956-tól a kaposvári Csiky Gergely, 1957-től a kecskeméti Katona József, 1959-től a Pécsi Nemzeti Színház rendezője volt. 1965-ös nyugdíjaztatása után az Országos Széchenyi Könyvtár Színháztörténeti Osztályán dolgozott. 1930-ban jelent meg az általa szerkesztett Színészeti Lexikon, amely az egyik első ilyen munka volt ebben a műfajban. Több színháztörténeti művet írt, rádióelőadásokat tartott a színházi kultúráról, és számos drámát ültetett át rádióra, melyeket maga is rendezett a harmincas évek közepétől a háború végéig. Lelkes amatőrfilmes volt, gazdag és értékes filmhagyatékát a Magyar Nemzeti Filmarchívum őrzi. Első felesége Peéry Piri színésznő volt, akit kétszer is feleségül vett: 1925-ben és 1929-ben. Peéry halála után Monori Kornélia lett felesége.
Nemeth Antal (forrás: MNF)
A hangjáték szereplői az akkori idők legnagyobb énekes színészei, akik közül sokakról ez a hangjáték az egyedüli fennmaradt hangzó dokumentum. Ilyen a férfi főszerepet alakító Laurisin Lajos is, aki a németek 1944-es bevonulásakor a Magyar Rádió irodalmi osztályának fődramaturgi székében épp az akkor eltávolított Németh Antalt váltotta. A női főszereplő Honthy Hanna volt, akit ebből az időből szintén csak legfeljebb filmről ismerhetünk. Egyedülálló színpadi karrierjének első évtizedeiről jóformán csak fényképek maradtak fenn, egykorú játékát már az emberi emlékezet sem őrizheti. Rajtuk kívül számos operaházi és prózai színész is játszik a hangjátékban, amely az 1941-es karácsonyesti bemutatót követően még kétszer, 1942-ben és ’43-ban is szerepelt a Rádió műsorán. Nem valószínű, hogy a jelentős létszámú szereplőgárda és a névtelen rádiós munkatársak 41 karácsonyán szenteste a stúdióból adták volna elő a több mint kétórás darabot, sokkal valószínűbb, hogy az egyes felvonásokat egyben eljátszva még az év folyamán vették fel az operettet a Bródy Sándor utcai épület valamelyik stúdiójában, és valójában már az első adás is lemezfelvételről ment, minden bizonnyal a most előkerült lemezekről játszották adásba a műsort. Hogy a 14 darab Decelith-lemez hogyan kerülte el a Budapest ostromakor bekövetkezett pusztulást, legalább olyan megválaszolhatatlan kérdés, mint az, hogy vajon hová tűnhetett el a rádiójáték hiányzó másik fele.
A magyar népszerű kultúra korai hangdokumentumait gyűjtő és publikáló Gramofon Online oldal fenntartója a Magyar Nemzeti Filmalap.
