Egész élete a film és a filmterjesztés jegyében telt. 1968 és 1989 között a Hungarofilmnél dolgozott, a magyar filmrendezőket kísérte nemzetközi fesztiválokra (Rotterdam, Berlin, Karlovy Vary, Teherán, Ankara, Új-Delhi, Edinburgh), tolmácsolt nekik és kapcsolatot tartott külföldi filmkritikusokkal és újságírókkal, külföldön és itthon egyaránt. Egyik szervezője volt a Magyar Játékfilmszemlének. Fontos szerepe volt a magyar filmek sikeres nemzetközi fogadtatásában a 70-es, 80-as években. 

1991-től a Filmarchívumban is nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozott, szinte mindenkit ismert a filmes világból. Az ő ötlete volt a "filmtavasz" sorozat, az izraeli, cseh, lengyel filmtavaszok. Az Örökmozgó számos programjának kitalálója, kezdeményezője és szervezője volt. Ő szervezte az izraeli és cseh filmheteket, a pszichológia és film kapcsolatával foglalkozó sorozatokat, valamint az egyedi vetítések és közönségtalálkozók nagy részét is, egy olyan felfelé ívelő korszakban, amikor világsztárok látogattak el a folyamatos fesztivál üzemmódban működő kis archívumi moziba. Jó kolléga és nagyon szeretetreméltó ember volt, mindig lehetett számítani rá.

A Filmarchívum alapításának 50. évfordulóján tartott rendezvényen, 2007 októberében (fotó: Kerekes Zoltán)

Ő szervezett először zsidó témájú filmfesztivált Magyarországon 1989-ben, és különösen sokat tett az izraeli, a cseh és a lengyel holokauszt-témájú filmek magyarországi megismertetéséért. A Páva utcai Holokauszt Múzeum részére összeállított egy több száz tételből álló filmjegyzéket a holokauszt-oktatáshoz. Sok éven keresztül részt vett a Verzió Emberjogi Fesztivál szervezésében és szerkesztésében is. 2006-ban lengyel állami kitüntetést kapott, magyar és izraeli elismerésben is részesült. Munkáját missziónak tekintette, sohasem vágyott külsődleges "babérokra".

2008-as nyugdíjba vonulása után is számos filmbemutatót, filmes programot szervezett a Bálint Házban, a Páva utcai Holokauszt Múzeumban és máshol. Szerkesztette a Minarik, Sonnenschein és a többiek (Zsidó sorsok magyar filmen) című kötetet (MAZSIKE-Szombat, 2001, bővített kiadás 2015). Két könyvnek a szerkesztésében is részt vett és szerzőként is szerepelt bennük (Sós kávé. Elmeséletlen női történetek, Novella kiadó, 2007; Lányok-anyák. Elmeséletlen női történetek II., Novella kiadó, 2013). A Sós kávé angolul és németül is megjelent. Számos interjút készített a Filmkultúra és más filmes szaklapok számára.

Derűjére, bölcsességére, egész napsugaras lényére mindig emlékezni fogunk. Legyen neki könnyű a föld.