Kamaszok férfiszerepben

2019.02.15.
A Gomorra írójának regényéből készített Piranják a legveszélyeztetettebbekre irányítja a figyelmet: a nagyon szegény gyerekekre. A maffia ugyanis egyre fiatalabbakat épít be soraiba, és nem csak Olaszországban, hanem Dél-Afrikában vagy Latin-Amerikában is.

A rendező Claudio Giovannesinek nálunk egyetlen filmje volt látható (Ház a felhők fölött, 2009), mostani filmjét megelőzően két epizódot jegyzett a Gomorra tévéfilmváltozatában. A Piranják élete, mondhatni, a szokásos: céltalan lógás és robogózás, maximum egy kis verekedés, de pénz soha nincsen. A fiatal Delonra emlékeztetően angyalarcú Nicola (Francesco Di Napoli) és társai azonban mindössze 15 évesen jutnak arra az elhatározásra, hogy ha akarnak valamit, akkor azt erővel kell elvenniük. Inasmunkákkal kezdik: előbb a helypénzbeszedésbe és a drogterjesztésbe szállnak be, de nem várat magára sokáig az a pillanat sem, amikor a hierachiabeli emelkedéshez, a területszerzéshez és -védelemhez fegyvert is kell használniuk. Olyannyira beépülnek az alvilágba, hogy Nicola már barátnője, Letitia (Viviana Aprea) kerületébe sem mehet, mert lepuffantanák. A film jeleneteiről óhatatlanul eszünkbe jut, hogy ezek a férfias játékok olyanok, mint régebben A Pál utcai fiúk, újabban valamelyik videójáték, ám ezek élesben mennek. A film a történet kiszámíthatósága dacára mindvégig jól működik, mert mélyről jövő indulatokat, valódi érzelmeket tud megfeleltetni a pontosan megjelenített közegnek. Újdonsága abban rejlik, hogy születése pillanatában mutatja be az első maffiózógenerációt, amelynek tagjai a youtube-ról sajátítják el a fegyverek használatát, és ha új ölőeszközhöz jutnak, szelfiznek vele.

A film sajtótájékoztatója talán a leginformatívabb és a legrésztvevőbb hangulatú volt, ennyi megtapsolt választ sem sűrűn hallottunk. Vittorio de Sica neorealista alkotásait tekintették mércének, s mint elődjüknél annyiszor, itt is amatőrök játszották a főszerepeket. Hozzá hasonlóan ők sem szociográfiának szánták művüket, de akként is működőképes. Nápoly úgy látszik, ahogy a valóságban létezik (Daniele Ciprì elegáns kamerakezelése), mikroközösségek szövete alkotja, amelynek hétköznapi, megszokott alkotóeleme a területet birtokló klán által oda beosztott maffiózó. A jó klánfőnök a saját szűkebb pátriájában nem szed védelmi pénzt, barátságos életteret teremt magának, nem zárkózik el azoktól, akik között él. Meghívja őket ünnepeire, s mondhatni ártatlan büszkeséggel mutogatja gazdagodásának rekvizítumait. Ennek a hozzáállásnak a legnagyobb talán a reklámértéke a „cég” számára: a főszereplő Nicola is akkor dönti el, hogy csatlakozik a szervezethez, amikor összebarátkozik egy, igaz, addigra már hatalma vesztett család egyik tagjával, s látja azokat a „csodaszép, tömör arany” oroszlánszobrokat. E látványos tárgyak a fegyverekkel alaposan lerövidíthető út során megszerezhető javakat jellemzik. Az közben keveseknek jut eszébe, hogy ellophatnak mindent, de akkor is az életükkel fizetnek értük, ha nem halnak meg a bandaháborúkban.

Piranják (La paranza dei bambini/Piranhas) (forrás: Berlinale)

A sajtó leginkább a Gomorra 2006-os megjelenése óta biztonsági őrizetben élő Roberto Saviano jelenlétét ünnepelte, a legtöbb kérdést is ő kapta. „Láthattuk a közelmúltbeli perekben: a szervezett bűnözés történetében először kamaszok is följuthatnak a ranglétra csúcsára, s irányíthatnak” – nyilatkozta. „Ebben a közegben a legmagasabb az iskolaelhagyás, mert egyre fiatalabb korban akarnak a gyerekek pénzt szerezni, s a kamaszok a legveszélyeztetettebbek, hiszen ez az identitását kereső korosztály vetélkedik leginkább, kinek milyen márkájú telefonja, farmerja, pólója van.” Azzal, hogy a családjukat ők tartják el, felborul a hagyományos szülő-gyerek viszony is, a családok jó eséllyel szétesnek, ami tovább növeli a nagy, védelmező és erős szervezethez tartozás vonzerejét.



Az újságíró-regényíró azt is elmondta: a háborús (gyerek)játékok mindaddig ártatlanok, amíg fegyverek nem szólnak bennük. A legdrámaibb vetülete a gyerekek szervezett bűnözésbe történő regrutálásának az, hogy ezek a fiúk húszéves korukra mindent megtapasztalnak, s ez a középkori életformára emlékezteti őt. A saját életének biztonságát illetően kijelentette: nem hajlandó félni, noha mindent megtesz, hogy zavartalanul dolgozhasson és élhessen.

Piranják (La paranza dei bambini/Piranhas) (forrás: Berlinale)

A film tizenhat éves főszereplője és hasonló korú társai érett válaszai voltak a legjobb bizonyítékai annak, a stáb komolyan vette a fiúkkal való munkát. Di Napoli elmondta: filmbeli karaktere jó szándékú, kedves gyerek, aki meg van győződve arról, hogy jót tesz fillérekből élő családjának, ha bármilyen áron is, de sokat keres. Ők a szó szoros értelmében megharcolnak az álmaikért. A fiúk közül senki nem tervezi, hogy színészként folytatja. Egyikük borbély, neki ez volt az álma. Másikuk séf, a harmadik még most tanul annak. Őszinte, nagy tapsot kaptak.

Piranják (La paranza dei bambini/Piranhas) (forrás: Berlinale)

Saviano konkrét összegekkel vázolta föl a párhuzamos világbeli, a maffiózóálom-befektetés gazdasági modelljét: ötezer euró kell az induláshoz, abból egy év alatt egymilliót lehet csinálni. Azt az ötezret kell valahogy megszerezni. Csak érdekességképpen említjük meg, hogy az írót megölni szándékozó, többször csaknem teljesen szétvert, de mindig újraépülő Casalesi klán nemcsak az illegális drogban, de a legális cement- és a tejiparban is érdekelt. Jelenleg becslések szerint kilencezer tagja és kiváló nemzetközi kapcsolathálózata van egyebek között a nigériai és a szerbiai, valamint az albán maffia köreiben.