Pierre Richard 85

2019.08.16.
Isten éltesse a ma születésnapját ünneplő magas, szőke férfit! Hamarosan Budapesten is találkozhatunk vele feledhetetlen vígjátékai vetítésén.

François Perrin, a magas szőke hegedűművész, fotós, újságíró vagy detektív. Pierre Renaud, a félénk hódító, François Pignon, a kétbalkezes munkanélküli. Mi a közös ezekben a karakterekben? Az őket megformáló színész, Pierre Richard.

Pierre Richard kabarészínészként indult, Párizsban, Victor Lanoux darabjaiban. „Hajdanán szkeccsekkel kezdtem a Café Montparnasse és a Bobino kabaréműsoraiban. Azok voltak az iskolaéveim. Kuplékat énekeltem, mindenféle idétlen karaktert improvizáltam. Gyakorlatilag ezek a színpadi csikóévek jelentették a belépőt a mozi világába, Gérard Oury, Claude Zidi, Francis Weber, Yves Robert kamerája elé.”

Filmszínészként 34 évesen, Yves Robert rendezésében, a Boldog Alexandre (Alexandre le bienheureux, 1968) című filmben mutatkozott be. Két évvel később Robert közreműködésével megrendezte első filmjét, A szórakozott (Le distrait, 1970) címmel, majd rendezői pályáját a Balszerencsés Alfréddal (Les malheurs d’Alfred, 1972) és a Kétbalkezes jóakaróval folytatta. (Je sais rien, mais je dirai tout, 1973). Szintén emlékezetes munkája a Félénk vagyok, de hódítani akarok (Je suis timide... mais je me soigne, 1978), aminek rendezője és főszereplője is.

Pierre Richard (forrás: Getty Images)

Sokat dolgozott Yves Roberttel, többek között a Magas, szőke férfi felemás cipőben (Le grand blond avec une chaussure noire, 1973) című, átütően sikeres produkcióban, majd ennek folytatásában. Bevallása szerint ezekkel a filmekkel futott be igazán.

Írójuk, Francis Veber, rendezőként A játékszer (Le jouet, 1976) című filmmel debütált, mely főszerepét szintén Richardra osztotta. Együttműködésük folytatódott, a nyolcvanas években több közkedvelt vígjátékon dolgoztak közösen, mint a Balfácán (La chèvre, 1981), a Balekok (Les compères, 1983) és a Négybalkezes (Les fugitifs, 1986), Richard ezekben Gérard Depardieu partnere volt. A kilencvenes években Richard visszatért rendezőként két film erejéig, az Álmodni mindig lehet (On peut toujours rêver, 1991) és a Fejjel a falnak (Droit dans le mur, 1997) című vígjátékokkal.

 Színészi, rendezői és forgatókönyvíró karrierje mellett a nyolcvanas évek végétől üzletemberként, bortermelőként is sikereket ért el. Ez a szenvedélye filmszerepein is nyomot hagyott, például Nana Dzhordzhadze A szerelmes szakács 1001 receptje (Shekvarebuli kulinaris ataserti retsepti, 1996) című filmjében.

„A lovakat, a nőket, a színpadot és a filmeket leszámítva a legnagyobb örömet a borászat jelenti. Nem tartom magam hivatásos bortermelőnek, mégis azzá váltam az évek során. Az egész úgy kezdődött, hogy beleszerettem Languedoc-Rousillon tartományba, s vettem egy házat nem messze a hajdani családi birtokunktól, a Corbiéres-ben. Összeismerkedtem helyi borászokkal, akik idővel beavattak a bortermelés rejtelmeibe. Jelenleg a nővéremmel együtt jegyezzük a Ch‰âteau Bel Evêque márkát, amiből évente hatvan-nyolcvan ezer palackot exportálunk.” 

Pierre Richard újra és újra megnevettet, energikus játéka, sármos humora Stéphane Robeline 2017-es A magas ősz férfi társat keres (Un profil pour deux) című filmjében is ugyanolyan magával ragadó, mint a sorozat első darabjaiban volt. Richard a francia vígjáték egyik meghatározó arca, humorának egyedisége olyan színészekéhez hasonlítható, mint André Bourvil vagy Louis de Funès.

Játékára nagy hatással volt Jacques Tati és az amerikai burleszk, új színt vitt a hetvenes évek francia vígjátékába, megalapozva a következő évtizedek sikereit.