Miről szól?

A napfény íze a 19. század végétől a rendszerváltásig követi végig a Sonnenschein család történetét, és azon keresztül a magyar zsidóság sorsát. A nagyapa az Osztrák-Magyar Monarchia bírójaként a császár hű alattvalója lesz, az apa a Horthy-korszakban szeretne vívóbajnokká válni, és ezért csatlakozik az antiszemita tiszti klubhoz, az unoka pedig tehetetlenül nézi végig a munkatáborban, ahogy megölik az apját, ezért a háború után belép az ÁVO-ba, hogy revansot vegyen a fasisztákon.

Mitől különleges?

Szabó Istvánnak kivételes érzéke van ahhoz, hogy a magyar történelem alapproblémáit bárki számára érvényes kérdésekké fogalmazza át. A magyar zsidóság sorsához az asszimiláció máig aktuális témája felől közelít: mennyit szabad feladnunk a kultúránkból, az elveinkből, hogy beilleszkedjünk a társadalomba? A három generáció három különböző választ ad, de mivel mindegyikőjüket egyetlen színész, a már Az angol betegben is magyar grófot alakító Ralph Fiennes játssza (bravúrosan: a karakterek könnyen megkülönböztethetők egymástól), a hangsúly az ismétlődő mintákra helyeződik. Arra, hogy hogyan hajlítják meg a különböző rendszerek az ember gerincét, és 

A Sonnenscheinek próbálnak megfelelni az antiszemita rendszerek elvárásainak, és lépésről lépésre feladják az identitásukat azzal, hogy elfogadják az asszimiláció hamis lehetőségeit: a nagyapának a császár bírójaként kéne szemet hunynia a korrupció felett, a zsidó vívóbajnok pedig maga is zsidógyűlölővé válik a tiszti klubban. Önazonosnak maradni csak a nagynéni, Valéria tud, aki Szabó István ars poeticáját és a 20. századi magyar történelmet is melankolikus szépséggel summázza: „A politika tönkretette az életünket, de így is szép volt”.

Elérte, hogy  a magyarság sorsára figyeljen a világ

Hogyan készült?

Szabó István keveset forgatott a magyar film legsivárabb évtizedében, a kilencvenes években, a rendszerváltás veszteseiről szóló Édes Emma, drága Böbe (1992) után inkább operában, színházban, tévében rendezett, mert elégedetlen volt az alulfinanszírozott magyar filmgyártás helyzetével. Részben ezért is készítette külföldi pénzből, angol nyelven az európai családregényeket és a nagyívű hollywoodi filmeposzokat egyaránt megidéző A napfény ízét.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

Nem minden nap fordul elő, hogy világsztárok tolmácsolásában elevenedik meg a magyar történelem, A napfény íze viszont elérte, hogy ha hollywoodi köntösben is, de a magyarság sorsára figyeljen a világ. Szabó filmjében Ralph Fiennes mellett olyan hírességek játszottak magyar szerepeket, mint Rachel Weisz, William Hurt, Deborah Kara Unger, vagy épp Rosemary Harris, aki Sam Raimi Pókember-filmjeiben Peter Parker nagynénjét alakította. A napfény ízét a hazai kritikusok fenntartásokkal fogadták, de a közönség körében elsöprő sikert aratott, és a nemzetközi sajtó is elismerte az érdemeit. Hollywoodi stílusa ellenére a filmet az Amerikai Filmakadémia nem honorálta, az Európai viszont Ralph Fiennest, Koltai Lajos operatőrt és a forgatókönyvet is díjazta. Emellett három kategóriában jelölték Golden Globe díjra, köztük a Legjobb Film díjára is.

Egy emlékezetes jelenet

A császárhű bíró, Ignác megtudja, hogy baloldali testvére is részt vesz a császárellenes szervezkedésekben, és az otthon kialakuló vitában a politikai nézeteltérések mellett a szerelmi féltékenység is szétfeszíti a családot. Ignác az unokatestvérét, Valériát vette feleségül, akibe titokban Gusztáv is szerelmes, ideológiai ellentétüknek ez is plusz gellert ad. A családon belüli szerelem motívuma egyébként végigkíséri a filmet: az évek során az erotika megfakulása, lopott, állatias szexszé degradálódása is jól szimbolizálja a korrupt hatalomba beépülő Sonnenscheinek identitásvesztését.

A rendező

Szabó István és a főszereplők (forrás: NFI)
Adatlapja a Filmkeresőn