Miről szól?

Az amerikai polgárháború utolsó napjaiban egy emigráns magyar katonatiszt az ellenség helyzetét próbálja feltérképezni. Az 1848-as forradalom veteránjai közül jó néhányan harcolnak az északiak oldalán. A gyakorlatias Fiala (Csutoros Sándor), a honvággyal küzdő Boldogh (Fekete András) és a vakmerő Vereczky (Cserhalmi György) máshogyan élik meg a kényszerű emigrációt. A közelgő béke híre különféle reakciókat vált ki belőlük.

Mitől különleges?

Az Amerikai anzix esetében nem a miről, hanem a hogyan az igazán érdekes. Bár a szokatlan témaválasztás, a távoli földön harcoló magyar katonák sorsa és az amerikai polgárháborús motívumok is szokatlanok, Bódy Gábor rendezőt a film kifejezésmódja, nyelve érdeklik. A német eredetű, régies anzix szó képes levelezőlapot jelent, a cím tehát arra utal, korabeli dokumentumot látunk. Bódy valóban úgy manipulálja a felvételeket, mintha egy régi, megviselt filmszalag peregne előttünk. A korabeliség illúzióját mégis időről-időre megtöri, oda nem illő tárgyakat és zenéket illeszt a jelenetekbe, belerajzol a filmkockákba. A kép villog, kivilágosodik vagy elsötétül, a hang torzul és akadozik. Változatos kitakarások, keretek tűnnek fel, mintha távcsővel, régi kamerával rögzítették volna. Néhol csupán egy-egy leszakadt darabját látjuk a filmszalagnak, máskor egy mozgó kereszt jelöli meg a fő alakokat. 

A film őskorában járunk, esetleg távolról figyelünk valamit? A vizuálisan és dramaturgiailag is csonka, sérült történetnek lehetnek biztos támpontjai? Rekonstruálható és elmesélhető egyáltalán a múlt századi emigránsok sorsa? Az Amerikai anzix fogalmazásmódja és nézőpontja valóban egyedülálló. Nem könnyen befogadható, különleges filmélmény.

Hogyan készült?

Bódy Gábor bölcsészhallgatóként került a film közelébe, rendező szakon végzett, közben a szabad kísérletezést támogató Balázs Béla Stúdió egyik vezéralakja lett. Az Amerikai anzix itt készült, ez egyben Bódy diplomafilmje. A forgatókönyvhöz számos korabeli naplót és levelet használt, hagyományos módon felvette a jeleneteket, majd az utómunkánál szisztematikusan roncsolta a kész felvételeket. Úgy is fogalmazhatnánk, kétszer forgatták le a filmet, hisz az analóg filmet az alkotóknak a trükkasztalon még szó szerint meg kellett dolgozniuk.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

A tragikusan fiatalon elhunyt Bódy Gábor a hetvenes-nyolcvanas évek meghatározó, az uralkodó hagyományokkal radikálisan szembemenő alakja. A három egész estés játékfilmből, számos írásból és rövidfilmből álló életmű a mozgókép kifejezésmódjával foglalkozik. Az új utakat, addig nem használt stilisztikai eszközöket kereső Bódy központi problémája a korlátok közé szorított szabadság lehetősége. Az Amerikai anzix kényszerű száműzetésben élő, egyik háborúból a másikba sodródó, a magyar történelem gyakori emigrációs léthelyzetét megélő hősei folyamatosan keresnek valamit. A kitakart, keretbe foglalt képkockák, a rácsok és berajzolt vonalak akadályozzák a szabad szemlélődést, de ki is jelölik a tekintet irányát. A láthatóvá tett határok, az előre meghatározott irányok ütköznek a szabadság elemi vágyával, azaz Bódy a Kádár-korszak egyik fő dilemmáját ragadja meg.

Egy emlékezetes jelenet 

Kártyáznak, isznak és sztorizgatnak az ivóban. Besétál egy cowboy és gyávának nevezi az egyik férfit, mire megfagy a levegő. A klasszikus epizód Bódy Gábor tolmácsolásában nagyon máshogyan fest, mint egy amerikai westernben. A jelenet hangulata, feszültsége különleges, a képi megformáltsága egészen sajátos.