Miről szól?  

Egy különc autószerelő és egy magányos bőrgyári munkáslány véletlen találkozásának meséje. A szerelmet kereső fiatalok megismerkedéséből bármi lehetne, de kiderül, hogy a randevú közben valahogy eltűnt a fiú pénztárcája. Vajon mennyire törékeny a bizalom két ember között, és melyik pillanatban dől el, hogy a vágy beteljesületlen marad?

Mitől különleges?  

A film lírai hangvételű szerelmes történet, amelyben szinte a véletlenen múlik, hogy két fiatal révbe ér-e. Az egyszerű félreértésből kialakuló konfliktusban felvillan az emberi kapcsolatok végtelen bonyolultsága, és kiderül, hogy milyen apróságokon bukhat el az egyéni boldogság. Az Eljegyzés már magán viseli a rendező Zolnay Pál kézjegyét, mely a költői látásmódot egyéni módon keveri a valóság realista ábrázolásával. A színészközpontú koncepció és a történet megkapóan intim hangulata jellemző a művész későbbi munkáira is.

Apróságokon bukhat el az egyéni boldogság.

Hogyan készült?

Az Eljegyzés a Színház- és Filmművészeti Főiskola rendező szakán frissen végzett Zolnay Pál második rövidfilmje. A forgatókönyvet Fejes Endre írta A hazudós című kötetben 1958-ban megjelent novellája alapján. A főszerepeket két fiatal színész, Bodrogi Gyula és Berek Kati játssza. Az Eljegyzést a korabeli kritika vegyes fogadtatásban részesítette, többen kifogásolták a film egyenetlenségét, kifejezetten tehetséges, de inkább kísérleti jellegű próbálkozásnak titulálták.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

Bár az Eljegyzés szereplői fiatal munkások, ábrázolásuk már nagyon távol esik az ötvenes évek első felének sematikus hagyományától. A két főhős tele van vágyakkal és kétségekkel, de már kevésbé céltudatosak, mint a Rákosi-korszak filmjeiben ábrázolt társaik. Cselekedeteiket sokszor hirtelen impulzusok vezérlik,

A film első nagy egysége az autójavító üzemben játszódik, ahol a szocializmus ideáinak megfelelően működő gazdasági egység dolgozói már mernek nemet mondani felettesük túlórára vonatkozó kérésére, és egyébként is szabadon ugratják egymást. A figyelem az általános társadalmi kérdésekről a privát szférára terelődik, amelynek kifinomult ábrázolása a rendező pályájának más kiemelkedő darabjaiban is visszaköszön. 

Egy emlékezetes jelenet 

A lány (Berek Kati) és a fiú (Bodrogi Gyula) a nagyvárosi éjszakában hazafelé tartanak és a villamossínek körül incselkednek egymással. A kettejük közti szimpátia kölcsönös, sőt, egyre jobban vonzódnak a másikhoz. Játék közben elfelejtik a munkás hétköznapok monotóniáját, egyszeri és csodálatos időt töltenek együtt. Ezek a pillanatok nem viszik előbbre a cselekményt, de a lélektani ábrázolás szempontjából nagyon fontosak. Zolnay a színészek gesztusaira, rezdüléseire építi a jelenetet, így elsősorban a két ember egymáshoz való viszonyára, hangulatváltozásaira koncentrál.  A lámpáktól és a Hold fényétől megvilágított, kihalt terek látványa sejtelmes kulisszát teremt a légyotthoz. Tóth János operatőr képei azt sugallják, a találkozás boldogsága csak ebben a különös pillanatban lehet maradéktalan.

A rendező

Zolnay Pál (forrás: MNF)
Adatlapja a Filmkeresőn