Fényes szelek

 

Van-e helyes, egyedül érvényes útja a forradalomnak? Jancsó a sajátos, allegorikus-metaforikus stílusában keresi a választ a kérdésre.

színes magyar játékfilm, 1968, rendező: Jancsó Miklós

forgatókönyvíró: Hernádi Gyula, operatőr: Somló Tamás, főszereplő: Drahota Andrea, Balázsovits Lajos, Kovács Kati, Kozák András, Bálint András, Kosztolányi Balázs, 82 perc, felújítás: HD digitálisan felújított

A film adatlapja a Filmkeresőn

A teljes film elérhető itt:

Miről szól?

Nem sokkal a második világháború lezárulása után járunk, a helyszín egy vidéki katolikus papi líceum. Ide vonul be egy csapat fiatal és lelkes népi kollégista, azzal a céllal, hogy meggyőzzék a papnövendékeket az új, kommunista társadalom szükségességéről. Vezetőjük, Laci (Balázsovits Lajos) hisz a nyílt és konstruktív vitában, de a csoport radikálisabb frakciója felülkerekedik, és leváltják őt. Az új vezetők, Jutka (Drahota Andrea) és Teri (Kovács Kati) agresszívebb módszerekkel próbálnak a papnövendékekre hatni, a túlkapások miatt azonban a párt illetékesei őket is menesztik.



Mitől különleges?

A Fényes szelek Jancsó Miklós pályájának legtermékenyebb és talán legizgalmasabb periódusában született. Ugyanazt a sajátos, allegorikus-metaforikus elbeszélési nyelvet használja, mint a Szegénylegényekben (1966) és a Csillagosok, katonákban (1967), és a történet alapjai szintúgy valósak. A NÉKOSZ (Népi Kollégiumok Országos Szövetsége) 1946 nyarán jött létre a Magyar Kommunista Párt és a Nemzeti Parasztpárt támogatásával, és három évvel későbbi beszüntetéséig közel tízezer középiskolás és egyetemista fiatal vett benne részt. Mire jogosít fel bennünket, ha úgy érezzük, zsebünkben a bölcsek köve? Van-e egyedül érvényes útja a forradalomnak, és 

létrejöhet-e nyílt, szabad diskurzus, ha az egyik fél a hatalmat képviseli?

Jancsó Miklós rendező és Hernádi Gyula forgatókönyvíró többek közt ezekre a kérdésekre keresik a választ, a Fényes szelek története, alapkonfliktusa ugyanakkor nem csak az adott történelmi periódusban értelmezhető, amit az alkotók azzal is jeleznek, hogy a népi kollégisták nem korabeli, hanem a hatvanas évek végére jellemző ruházatot és frizurákat hordanak. Az allegória tetszés szerint tágítható ki akár az egész szocializmusra, ez esetben a börtönszerű helyszín Magyarország, a kollégisták a párthatalom, az általuk birkanyájként terelgetett, csak látszólag szabad líceumi tanulók pedig maga a nép. A helyszín stilizált tér, amelyen a belül a kommunikáció nem csak szavakban, de tánccal, mozgással és mozgalmi dalokkal történik. Nem csak a szereplők mutatnak be bonyolult koreográfiákat, Somló Tamás kamerája is állandóan mozgásban van, testről testre vándorolva körbetáncolja a teret.

Az allegória tetszés szerint tágítható

Hogyan készült?

Jancsó és Hernádi a forgatókönyvet saját élményeik alapján írták: maguk is a NÉKOSZ tagjai voltak, és a filmbélihez hasonló agitációs akciókban is részt vettek annak idején. Jancsó ugyanakkor a ‘68 májusi francia diáktüntetéseket is közelről láthatta, és ezeket az élményeket is beépítette a Fényes szelekbe. Jancsó első színes filmjének forgatása során Somló Tamás Eastmancolor nyersanyagot használt, ennek köszönhető a markáns színvilág. Noha a rendező ezúttal is ragaszkodott a hosszú beállításokhoz (31 snittből áll a film, a leghosszabb ötperces), a koreográfiákat csak közvetlenül a felvételek előtt találták ki.


Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

A Fényes szelek 1970-ben megkapta a Magyar Filmkritikusok Díját a legjobb rendezésért, de a nézőket megosztotta. Az egykori NÉKOSZ-tagok közül sokan a hitelességét vonták kétségbe, miközben a Népszabadság hasábjain a film vélt ideológiájáról bontakozott ki vita. A Fényes szelek az elidegenítő stilizáció és a történelmi ismeretek nélkül nehezen megfejthető politikai utalások ellenére azért izgalmas még ma is, mert nem foglal egyértelműen állást, teret hagy a nyitott kérdéseknek és a vitáknak.


Egy emlékezetes jelenet

Laci megpróbál közeledni a papnövendékekhez, de csak egyvalaki áll vele szóba. A zsidó származású András (Bálint András) szelíden provokálja (megjegyezi, hogy a háborúban kellett volna hősnek lennie, nem most, „állami forradalmárként”), de a beszélgetés során kiderül, hogy egyáltalán nem ellenséges a népi kollégistákkal szemben, de ugyanakkor nem dől be a lózungoknak. Amikor Laci kifejti, hogy „a világtörténelemben ez az első hatalom, ami tisztességes”, inkább bölcsen hallgat.

Ezt is nézd meg!

Olvass tovább!

Fehér Ferenc: A forradalmi hatalom parabolája és pantomimjátéka, Fényes szelek. Filmkultúra, 1968/6, 5-16.
Sándor Iván: Közérdekű monográfia, Szekfű András: Fényes szelek, fújjatok!. Filmkultúra, 1975/2, 98-99.
Kovács Ágnes: Piros, fehér – szürke, A Fényes szelek színdramaturgiája. Filmvilág, 2019/5, 8-10.

A rendező

Jancsó Miklós a film forgatásán (fotó: Moldován Domokos)
Adatlapja a Filmkeresőn

Plakát

tervezte: Révész Antal, Wigner Judit (forrás: NFI)