Magyar triangulum

 

A két világháború közötti magyar zenei élet három területének egy-egy szerzeménye, dekoratív képsorok kíséretében.

fekete-fehér magyar rövidfilm, 1937, rendező: László Sándor

operatőr: Icsey Rezső, Somkuti István, közreműködnek: Kotányi Erzsébet, Kotányi Nelli, Kotányi Klári, Bucsár Béla, Melha Kálmán, Szabó Miklós, Weygand Tibor, Hemző tánckettős, Hajnal Hédi, Ungvár Gyuszi, a Budapesti Hangversenyzenekar, 17 perc

A film adatlapja a Filmkeresőn

Miről szól?

A film, akárcsak a címében szereplő triangulum, három részből áll, az első részben a komolyzene, második részben a könnyűzene, a harmadik részben a népies zene egy-egy száma csendül fel. Liszt Ferenc E-dúr polonézét a Budapesti Hangversenyzenekar és a Kotányi nővérek zongoratriója játssza el. A László Sándor által komponált Álmaim királya Budapest című angolkeringőt Melha Kálmán – Szabó Miklós – Weygand Tibor vokáltriója a Kotányi nővérek közreműködésével adja elő. László Sándor Húzd rá cigány – magyar rapszódia című szerzeményét egy 24 tagú cigányzenekar játssza a Kotányi nővérek (Nelly, Erzsébet és Klári) közreműködésével.  A zeneszámokat a zenészekről, énekesekről, a zenéhez kapcsolódó táncokról készült, dinamikusan vágott, dekoratív képsorok, látványos kopírozási trükkök kísérik.  

Mitől különleges?  

A film zeneművészeti csemege, amelyben a zongoratrió műfajában egyedülálló, európai hírű Kotányi nővérek szerepeltek.

A Liszt művet női karmester, Bucsár Déla vezényli. A film rendezője, László Sándor, a fényzongora feltalálója az 1910–20-as években nemzetközileg ismert zongorista és zeneszerző, az 1930-as években több magyar film kísérőzenéjének szerzője. 1938-tól az Egyesült Államokban élt, előbb Chicagóban az Institute of Design tanára volt, majd 1944-től Alexander Laszlo néven Hollywoodban dolgozott, 55 film kísérőzenéje fűződik a nevéhez.  

Hogyan készült?  

A film a Magyar Film Irodában készült. Icsey Rezső és Somkuti István fényképezték. A hangfelvételeket Pulváry Károly készítette, a díszleteket Pán József tervezte. A polonézt a Városi Színház énekkara korhű jelmezekben táncolta, az angolkeringőt a Hemző tánckettős mutatta be, a Húzd rá cigány – magyar rapszódia-beli csárdást Lakner Artúr gyerekszínházának két kis színésze, Hajnal Hédi és Ungvár Gyuszi adta elő. A Kotányi nővérek a Musica Zongora és Hangszer Kereskedelmi Vállalat zongoráin játszottak.  

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?  

A film és a zene kapcsolata már a némafilm korszakban is szoros volt. A némafilm soha nem volt néma, a kisebb mozikban zongora-, a nagyobb filmszínházakban zenekari kísérettel mutatták be a filmeket. A zenének aláfestő funkciója volt akkor és ma is, amikor már nem külön szól, hanem a képekkel együtt rögzítik. A filmzenét, mely a filmélmény lényeges eleme, a képsorok, a film tartalma határozzák meg. László Sándor filmje érdekes kísérlet ennek megfordítására. Itt a képek vannak alárendelve a zenének, az önálló zeneműveknek. A rendező a mai videóklipekhez hasonlóan vizuális hatásokkal járul hozzá a zenei élményhez.


Egy emlékezetes jelenet 
 

A kiválasztott részletben az Álmaim királya Budapest című angolkeringő hangzik el, a dalt a dalszövegben szereplő budapesti városrészek képei kísérik, amelyekre előbb a dalszöveg Ilniczky László által írt sorai, majd a Hemző tánckettős által előadott angolkeringő kopírozódik rá.

Olvass tovább!

MMA Lexikon
Peternák Miklós: László Sándor, a színfényzene és a Magyar Triangulum. Filmkultúra, 1990/6, 57-67.

Tudtad?

A magyar dokumentumfilm történetének természetesen nem ez az egyetlen olyan zenés kisfilmje, amely pusztán Budapest és egy sláger kedvéért jött létre. Ilyen az a Lánchíd című 1946-os kisjátékfilm is, amelynek ugyan története nem nagyon volt, hacsak nem magának a címszereplő műtárgynak a történelmi sorsa. Erről énekel ugyanis a filmben a kor egy nagy és egy sokkal kisebb sztárja, Jávor Pál és Hertelendy Hanna, akik számára a Hamvadó cigarettavég komponistája, Hegedűs Tamás írt szívhez szóló, ám elviselhetetlenül vontatott balladát. Ezt a kesergő és helyenként hamisan énekelt dallamot festik alá Gyuricza János felvételei a romos Lánchídról, amelyeket helyenként aprólékos trükkmunkával úsztat át a híd korábban készült archív képsoraiba. (Budapest a híradó- és dokumentumfilmek tükrében, a kezdetektől 1945-ig)