Moto perpetuo

 

Komikus kisfilm a szürke kisemberről, aki egy hivatal páternoszterébe szeretne beszállni, azonban a fülkékben a világ eseményei zajlanak.

színes magyar animációs film, 1980, rendező: Vajda Béla

8 perc, felújítás: HD digitálisan felújított

A teljes film elérhető itt (a Videotóriumon csak oktatási intézmények számára):

   

Miről szól?

A Moto perpetuo főhőse egy szürke kisember, aki a hivatal páternoszterébe szeretne beszállni, azonban valamennyi fülke foglalt. Az örökmozgó liftet a hétköznapi helyzetektől kezdve, a bulvársztorikon át, a nagypolitika zavaros színjátékaiig sűrűsödve egyre sokkolóbb jelenetek töltik meg.

Miért különleges?

A film (lévén hogy egy hetvenes évek elején írt tervből született) erősen kötődik a hatvanas évekre jellemző allegorikus fogalmazásmódhoz, amely egy fikciós történetbe csomagolja a való, létező világ összetett történelmi és társadalmi jelenségeiről való mondandóját, miközben az animáció szimbolikus ábrázolásmódja többféle értelmezésre teremt lehetőséget. Számos kelet-európai animációs rövidfilmhez hasonlóan (Jirí Trnka: A kéz, 1965; Jan Svankmajer: A lakás, 1968; Nedeljko Dragic: Múló napok, 1969)

hőse a Švejk-típusú kisember, aki a liftben zajló zavaros eseményeket csak kívülről szemléli,

az aktív részvétel helyett a puszta szemlélődést, a passzív rezignációt képviseli, majd a tudatos rezisztenciát is vállalja, amikor már akkor sem lép be a liftbe, amikor lenne üres fülke.

Hogyan készült?

1970-ben, nem sokkal azután, hogy a Pannónia Filmstúdióba került volna, Vajda Béla Páternoszter címmel filmtervet adott be a stúdió vezetőségének, reménykedve, hogy lehetőséget kap annak megvalósítására. Az ötletet, hogy egy hivatali épület le-föl járó liftjének fülkéiben mindenféle szokatlan dolog történik, a Filmművészeti Főiskolán egykori csoporttársával, Maár Gyulával dolgozta ki. Joggal reménykedhetett, hogy terve zöld utat kap, hiszen Nyelvlecke című diplomafilmjét alig két évvel korábban Oberhausenben díjazták a többi főiskolás filmmel együtt. A terv mégis fiókban maradt tíz évig. Csak akkor került elő ismét, amikor épp költözködtek az irodából, és az egyik tároló szekrényből a forgatókönyv kiborult a földre az épp arra járó Vajda Béla elé. A film képes forgatókönyvét az eredetileg grafikusművésznek készülő Vajda készítette, ám a film végső grafikai tervét Sajdik Ferenc jegyzi, aki a korszak sok más magyar animációs filmjében (pl. Dargay Attila: Hajrá, mozdony!, 1972; Dargay Attila: Pázmán lovag, 1973) és sorozatában (pl. Pom Pom meséi, 1979-80; A nagy ho-ho-ho-horgász, 1980;) segédkezett tervezőként. 

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

Talán a filmbéli John Lennon-fotó sokkoló aktualitásának is volt köszönhető, hogy a Moto perpetuo 1981-ben Cannes-ban megkapta a legjobb rövidfilmnek járó Arany Pálmát.

Egy emlékezetes jelenet

A film legemlékezetesebb kockája a célkeresztben lévő John Lennon-fotóportré, amely teljesen kilóg a film rajzos képi világából. A kép az 1980 december elején frissen elkövetett merénylet hallatán az utolsó pillanatban, a laboratóriumi munkák idején került be a Moto perpetuóba.

Olvass tovább!

MMA Lexikon
Zsugán István: Mitől hosszú, ami rövid?, Annecy. Filmvilág, 1981/8, 24-25. 

A rendező

Vajda Béla