Talpalatnyi föld

 

Bán Frigyes filmje a kommunista párt megrendelésére készült, mégis humanista szellemben mutatja be a paraszti sorsot.

fekete-fehér magyar játékfilm, 1948, rendező: Bán Frigyes

forgatókönyvíró: Dallos Sándor, operatőr: Makay Árpád, főszereplők: Szirtes Ádám, Mészáros Ági, Orbán Viola, Lehotay Árpád, Egri István, Molnár Tibor, 97 perc, felújítás: SD digitális maszter

A film adatlapja a Filmkeresőn

Miről szól?

Esküvő van a faluban, a vőlegény a gazdag Zsíros Tóth Ferke (Egri István), a menyasszony a szemrevaló, de szegényparaszti családból származó Juhos Marika (Mészáros Ági), aki csak azért vállalja a házasságot, hogy eladósodott szüleit megmentse a földönfutóvá válástól. Amikor szerelme, Góz Jóska (Szirtes Ádám) megjelenik a lakodalomban, mégis megszökik vele. A fiatalok éjjel-nappal dolgoznak, hogy a válás költségét előteremtsék, Jóska előbb kubikosnak áll, majd saját, apró földjén próbál zöldséget termelni, de a bosszúszomjas Tóth Ferke ott tesz nekik keresztbe, ahol tud.

Mitől különleges?

A paraszti életet bemutató alkotásoknak komoly hagyományuk van a magyar filmtörténetben, a némafilmektől a harmincas évekig terjedő periódusra ugyanakkor a könnyed, idealizáló parasztábrázolás volt jellemző, míg a kommunista fordulat után a műfajt az ideológia szolgálatába állította a rendszer. Bán Frigyes filmje már az átmenet évében, 1948-ban készült az MKP megrendelésére, és félreérthetetlenül kampányol a mezőgazdaság szocialista átszervezésének szükségessége – a téeszesítés – mellett. A Talpalatnyi föld még 1930-ban játszódik, a gazdag parasztok (kulákok) és a kizsákmányolt zsellérek szembenállását ebbe a periódusba vetíti vissza a történet, de már a kisembert nyomorgató bank motívuma is megjelenik, a fináléban pedig Góz Jóska és sorstársai szó szerint fellázadnak az erőforrásokat kisajátító uraságok ellen.

Bán Frigyes rendezői tehetségét és érzékenységét dicséri, hogy a cselekmény sematikus vonásai és a kötelező vörös farok ellenére mégis

képes azonosulásra méltó főszereplőket és átélhető, emberi konfliktusokat teremteni.

Amennyire programfilm a Talpalatnyi föld, annyira kötődik az olasz neorealizmus humanista szellemiségéhez is, nem kis részben az expresszív beállításokkal és nagyközelikkel dolgozó Makay Árpád operatőrnek, illetve az itt debütáló Szirtes Ádám elemi erejű, ösztönös alakításának köszönhetően.

A nagy humanista klasszikusok rokona

Hogyan készült?

A filmipar államosításakor begyűjtötték a felszámolt filmvállalatoknál kallódó forgatókönyveket, ezek közül választották ki Radványi Géza tanácsára a Piros Góz címűt, amely Szabó Pál regénytrilógiáját dolgozta fel. Az újraírt szkript leforgatására Szőts István lett volna az elsőszámú jelölt, de ő addigra kegyvesztetté vált (Ének a búzamezőkről című filmjét betiltották), így esett végül a választás Bán Frigyesre, aki már a kommunista fordulat előtt is készített filmeket a parasztpárt vállalatának. A Talpalatnyi földön rendezőasszisztensként dolgozó Makk Károly visszaemlékezése szerint Bán a forgatás közben a hivatalosan is lepecsételt forgatókönyv helyett sokszor Szabó Pál regényére és Dallos Sándor első forgatókönyvére támaszkodott, és ezzel „fontos hangsúlyokat igazított helyre, szituációkat korrigált, atmoszférát hitelesített.”

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

A Talpalatnyi földet tartották az első szocialista filmnek, a Párt is büszke volt rá, igyekeztek az ország minden szegletében levetíteni, de Bán rendezését joggal lehet a fordulat előtti nagy humanista klasszikusok, az Emberek a havason, az Ének a búzamezőkről és a Valahol Európában rokondarabjának is tekinteni. 1949-ben joggal nyerte el a Karlovy Vary Filmfesztivál fődíját, 1968-ban pedig beválasztották a „Budapesti tizenkettő”-be is.


Egy emlékezetes jelenet
 

Nem elég, hogy a számadó, aki kubikosként alkalmazza Jóskát, már az első fizetésnapon át akarja verni a férfit, még Marikával is erőszakoskodik. A társaknak kell lefogniuk, hogy ne verje agyon a főnökét, aki utána ki is rúgja őt. A többiek, egyetlen kivétellel, ekkor már nem szolidárisak vele, ők nem tehetik meg, hogy elveszítsék a munkájukat. Az „Élni kell!” a film talán legerősebben visszhangzó kijelentése.

Kapcsolódó filmhíradók

A film forgatása, 1948. június:

A film bemutatója a Royal Apolló moziban, 1948. december: 

 

 

A rendező

Bán Frigyes 1954-ben (MTI Fotó: Járai Rudolf)
Adatlapja a Filmkeresőn

Tudtad?

Soós Imre ebben a filmben tűnik fel először egy rövid epizódszerepben: a film nyitójelenetében a felszolgálók vezetőjeként elszavalja az étlapot. Következő filmjében már főszerepet kap, ez a nagy sikerű Ludas Matyi. 

Plakát

Tervező: Bánki László (forrás: NFI)