Te mit tennél? – Embernek lenni az embertelenségben – Tanári segédanyag

 

Bevezető Fábri Zoltán életművébe: a történelmi-politikai sorsfordulók morális határhelyzetei. Teljes tanóra, prezis előadással.

A cikkben jelzett filmrészletek az előadásban találhatóak!

Korosztály: 14-18 év

Feldolgozás időtartama: 45 perc

Az óra feladatrendszere:
• Megismertetni a diákokkal Fábri Zoltán nevét és életművének egyik fontos témáját,
• bemutatni egyén és a történelem viszonyának néhány lehetséges művészi ábrázolását,
• kérdéseket feltenni az egyén morális választásaival és a történelmi felelősség témájával kapcsolatban,
• bemutatni a mozgóképes elbeszélés egyes jellemző technikáit (pl. flashback, időfelbontásos elbeszélés.

Tantárgyi kapcsolatok: Történelem, társadalmi és állampolgári ismeretek, Etika, Erkölcstan, Magyar nyelv és irodalom, Vizuális kultúra, Mozgóképkultúra és médiaismeret, Művészetek, Társadalmi, állampolgári és gazdasági ismeretek, Kommunikáció – magyar nyelv és irodalom, Társadalomismeret

Kulcsfogalmak: magyar filmtörténet, forgatókönyv, erkölcs, egyén és történelem viszonya, emlékezés, flashback, időfelbontásos elbeszélés

A témához megtekintésre ajánlott film: Az ötödik pecsét (rendezte: Fábri Zoltán, 1976)

Bevezetés

Ennek az órának az a célja, hogy – a magyar falu és a parasztság Fábri-filmes sorstörténeteiről szóló anyaghoz hasonlatosan – bevezetőt nyújtson a magyar filmtörténet egyik klasszikusa, Fábri Zoltán életművébe. Fábri életműve lényegében két téma, két motívum alakváltozataira fűzhető fel. Az egyik a magyar parasztság életének, értékrendjének és életviszonyainak a krónikája (Vihar, Körhinta, Dúvad, Húsz óra, Magyarok, Fábián Bálint találkozása Istennel), a másik a történelmi-politikai sorsfordulók morális határhelyzeteinek, az emberi kiszolgáltatottság drámáinak az ábrázolása (Hannibál tanár úr, Édes Anna, Két félidő a pokolban, Isten hozta, őrnagy úr, Az ötödik pecsét). E két téma természetesen számtalan esetben áthatja egymást, hiszen a Fábri-filmek paraszti drámái mindig történelmi metszetben tárulnak elénk: az életmű kulcskérdése, hogyan zakatol keresztül az egyén életén a történelem; miféle morális választások, a szuverenitásnak és a megtöretésnek miféle csapdahelyzetei tárulnak fel előttünk.

A következőkben körbejárjuk Fábri életművének ezt a meghatározó témáját – amely egyben természetesen a magyar film és kultúra egyik (kényszerűen) középponti problémája is –, és igyekszünk azt filmtörténeti, társművészeti és társadalomtörténeti kontextusba helyezni. Cél továbbá megmutatni, hogy morális felelősségvállalás, a közelmúlttal való számvetés kérdése milyen specifikus módon tud filmen megjelenni. Így kitérünk olyan problémák és eszközök sajátosságainak, filmes megjelenítésének kérdéseire, mint az emlékezés, a flashback vagy az időfelbontásos elbeszélés. Mindezen túl a tananyag célja megmutatni, hogy a Fábri-életműre olyannyira jellemző különböző ábrázolási módok (drámai / groteszk / ironikus) milyen funkciókkal bírnak, és ez milyen eltérő hatással lehet a nézőkre.

1. Veled is megtörténhet?

Filmrészlet: Az ötödik pecsét

Az ötödik pecsét

Kérdések:
• Te mit tennél hasonló helyzetben?
• Milyen érvek szólhatnak az órásmester döntése mellett és ellene?
• Milyen következményei lehetnek a döntésnek?

A következő fogalmak közül melyiket tudod a jelenthez kapcsolni és miért?
megalázás - kiközösítés - árulás - önbecsapás - behódolás - erőszak - szembenézés - tűréshatár - önfelmentés - hatalom – megalkuvás - hazugság

2. Homo moralis

„Gyűlölöm az olyan korokat, amikor az embernek mártírnak, szentnek, vagy hősnek kell lennie, hogy megőrizhesse emberségét.” – Az idézet a Nappali sötétségből (1963) való, ám Fábri egész életművére kiterjeszthető. Az ötvenes évek közepén a Körhinta és a Hannibál tanár úr által exponált témák közül a hatalommal szemben kiszolgáltatott, ellenállás és kollaboráció csapdahelyzeteibe kényszerülő kisember drámája a hatvanas-hetvenes évek Fábri-filmjeinek visszatérő motívuma. A Nappali sötétségből való idézet lényeges, mert rávilágít e filmek alapkoncepciójára: vannak olyan fekete-fehér sarokpontok és határhelyzetek, amikor nem a hétköznapi, kiegyensúlyozó logika, hanem a pusztán igen-nem választásokat ismerő, végletes és végzetes történelmi kényszer mutatkozik meg. Ezekben a pillanatokban nincsen talán, ilyenkor egy „hacsak” is végzetes lehet (az Utószezon például egy kényszeredett elszólás következményeit mutatja be, amikor a kisvárosi patikussegéd a zsidókat kereső nyilas kérdésére egy halk „hacsak…”-kal küldi pusztulásba munkaadó házaspárját).

Az Utószezon forgatása (forrás: Fortepan)

A téma: az erőszaknak, a hatalomnak való kiszolgáltatottság, a „meddig marad embernek az ember” dilemmája – örök. A magyar és kelet-európai történelemben, a kiszolgáltatottság, a hatalmi önkény és elnyomás, a hiányzó szabadságtapasztalat okán különösen nagy erővel és fontossággal van jelen. A magyar történelem bővelkedik olyan helyzetekben, amikor ez a dilemma felmerül – de saját életünkben, ha nem is ilyen élesen, de mi magunk is találkozunk hasonló helyzetekkel: van-e bátorságunk kiállni az igazunkért vagy mások igazságáért, a kiszolgáltatott, megalázott másik ember igazságáért.

Fábri ebben az interjúban szikáran és pontosan megfogalmazza, mi és miért annyira fontos a számára:
Filmrészlet: Történetek a magyar filmről

Kérdések:
• Mondjatok példákat a történelmi tanulmányaitok alapján olyan kiélezett történelmi helyzetekre, melyekről Fábri Zoltán beszél a látott részletben!
• Mire gondolhat a rendező, mikor azt mondja, hogy „az embernek néha azért kell elbuknia, hogy ember maradhasson”?

Fábri életművében tehát megkerülhetetlenül fontos kérdés a hatalmi egyenlőtlenség; filmjei sorra a hatalomnak kiszolgáltatott emberek dilemmáival foglalkoznak – de mindig megmutatják azt is, hogy mindez korántsem azt jelenti, hogy nincs mozgástér, hogy ne lehetne valamit tenni az önkény és a megfélemlítés ellen. Ezeknek a variációknak a megmutatása szövi át tulajdonképpen Fábri életművét, és ezért is szokás Fábrit a magyar filmművészet „homo moralis”-ának nevezni.

3. Hannibál tanár úr, Édes Anna

A Hannibál tanár úr (1956) és az Édes Anna (1958) a kiszolgáltatottság klasszikus drámája. Nyúl Béla tanár úr fatális halála, illetve Anna lázálomszerű kettős gyilkossága egyaránt túlmutat a józan belátás határán. Fábri filmjei a környezet és a politikai közeg kettős hatását-kényszerét egyszerre nyomatékosítják. Nyúl Bélát és Annát egyaránt sarokba szorítják, mindketten legtisztább érzéseik, véleményük, saját maguk megtagadására kényszerülnek. Nem urai saját történetüknek, feltartóztathatatlanul sodródnak, az észszerűség helyett az ösztön vezeti a cselekedeteiket. Elbuknak (Nyúl Béla halálra zúzza magát az amfiteátrumban, Annát a csendőrök vezetik el), mert csak ezen az áron képesek megvédeni emberi méltóságukat.

Filmrészlet: Hannibál tanár úr

Kérdés:
• Hogyan jellemeznétek Nyúl Bélát a látott részlet alapján? Figyeljétek meg a külső és belső tulajdonságokat is!

Nyúl Béla – beszélő név, de persze csavaros, hiszen Fábri filmjének hőse a végső kihívás alkalmával korántsem retten meg. A karakter és a film ereje éppen a törékeny figura belső szilárdságának, tartásának megmutatására épül. Ahogy ebben a jelenetben is egy kisembert látunk – egy apró emberi figurát, magányosan, totálképben, eltörpülve az amfiteátrumban. Ezt a férfit elpusztítani lehet, de arra rávenni, hogy megtagadja magát – nem.

4. Isten hozta, őrnagy úr!

De előfordul, hogy a kiszolgáltatott, kizsigerelt, alávetett, engedelmességre és hallgatásra kényszerített kisember fellázad a sorsa – és tönkretevője ellen.

Filmrészlet: Isten hozta őrnagy úr

Fábri hatvanas évek végén készült remek Örkény-adaptációjában a fronton szolgáló fiú élete védelmében a család sokáig mindenre hajlandónak mutatkozik, mindent megtesz, hogy a hozzájuk pár napos kikapcsolódásra érkező őrnagy (a fiú felettese) kényét-kedvét kiszolgálja. Az őrnagy pszichológiai hadviselése Tótékkal szemben azonban egyszer csak eljut arra a pontra, amikor a családapa már nem tudja, nem akarja tovább bírni és vinni a terhet – elpusztítja a férfit, aki tönkreteszi őket.

5. Két félidő a pokolban, Az ötödik pecsét

A hatvanas-hetvenes évek Fábri-filmjeiben még keményebb, még sarkosabb lesz a kihívás. A Két félidő a pokolban (1961) és Az ötödik pecsét (1976) az emberi méltóság megőrzésének drámája a legegyértelműbb határhelyzetben: a zsidóüldözés, a fasizmus, a nyilasterror idején – a második világháború katasztrófájakor. E filmek hősei teljesen tisztában vannak azzal, hogy csakis a behódolás és a halál között választhatnak. A Két félidő a pokolban munkaszolgálatos focicsapatának a német katonákkal kell kiállnia egy meccsre. A tét nem a focitudás megmutatása, a játék itt tényleg vérre megy. Tisztában vannak vele, hogy ha megnyerik a mérkőzést, az az azonnali halálukat jelenti. Csakhogy – ha már a pusztulás amúgy is elkerülhetetlen –, így legalább a méltóságukat megőrizve menekülhetnek a halálba a pályán. A film a méltóságteljes pusztulásnak drámai és heroikus példatörténete.

Filmrészlet: Két félidő a pokolban

Talán nem véletlen, hogy a történet a hollywoodi filmipart is megihlette. Az 1980-as évek elején éppen Magyarországon forgatta le John Huston, a klasszikus amerikai film egyik nagy mestere Menekülés a győzelembe címmel a Fábri-film amerikai változatát – csupa elsőrangú színésszel és legendás sportolóval a főszerepben (Sylvester Stallone, Michael Caine és Max von Sydow mellett ugyanis Pelé és Bobby Moore is szerepelt a filmben).

Filmrészlet: Az ötödik pecsét (II.)

A méltóság megőrzésének drámáját és csapdáját talán még élesebb példázatban mutatja meg Az ötödik pecsét Sánta Ferenc-adaptációja. Itt ugyanis a főhős látszólag behódol az erőszaknak, és emberi méltóságát feladva, a véresre vert kommunista foglyot pofon ütve életben marad – csakhogy kiderül, hogy erős oka és célja is volt tettének, így ugyanis megmentheti a lakásában rejtegetett zsidó gyerekek életét.

Az ötödik pecsét nagyjelenetében Gyuricza órásmester erkölcsi kudarcot vall saját barátai előtt, ám megmenthet más életeket. Mindazonáltal az is lényeges szempont, hogy a filmből nem tudjuk meg, hogyan él együtt ezzel az élménnyel elkövetkező éveiben…

6. Kísért a múlt

Ebből a filmből ez nem derül ki, csakhogy Fábri korábbi filmjei éppen ezzel a problémával foglalkoztak. A Nappali sötétség (1963), az Utószezon (1966) és a Plusz-mínusz egy nap (1972) egyaránt a morális-történelmi csapdahelyzettel való szembesülés és szembenézés drámája. A Nappali sötétség író hőse 1944-ben szerelmének saját leánya hamis iratait adja oda, anélkül, hogy tudná, leánya azért nem egyezett bele az akcióba, mert apja elől is titkolja, hogy részt vesz az ellenállásban; a férfi szerelme, Ágnes pedig nem mondta el, hogy zsidó származása miatt kell bujkálnia. Amikor Ágnest elkapják, és a hamis papírok miatt illegális tevékenységért vonják felelősségre (ami egyenlő a halálos ítélettel), a szerető férfi és a szerelmes nő egyaránt csapdahelyzetbe kerül. A film azonban nem pusztán e történet kibontására, hanem a múltbéli történtekkel való szembesítésre is vállalkozik: a sztori jelenideje a hatvanas évek elejének Magyarországa, amikor az író, Náday Gábor egy általa a háború idején megmentett partizánnal találkozva szembesül eltemetett, önvádló emlékeivel.

A Nappali sötétség tételdrámájában a főszereplőt kivéve mindenki az ellenállási mozgalom részese. Az Utószezon azonban hatalmasat csavar ezen a képleten, és olyan helyzetet teremt, melyben a szereplők mindegyike kollaborál – részese a holokauszt és a második világháború katasztrófájának. Fábrinak ez a filmje mutatja be legbonyolultabban kollaboráció és lelkiismeret furdalás csapdáit – sem egyértelmű felmentést, sem feloldást, sem tiszta szembesítést nem kínálva. A sokszorosan kiegyensúlyozó szerkezettel nyilván összefügg, hogy a Fábri filmjeit mindig is jellemző lázálomszerű, expresszionista nagyjelenetek (Hannibál tanár úr, Édes Anna) sorát ebben a filmben egy zavarba ejtő, groteszk, stilizált gázkamra-vízió jelenet folytatja: Fábri az elmesélhetetlent és a megmutathatatlant próbálja megmutatni, a modern filmművészet nyelvén. Olyan ábrázolási móddal, ami a mai filmkultúrától talán idegen és távoli.

Utószezon (forrás: MNFA)

Az Utószezon – a két évvel korábban készült Húsz órához hasonlatosan – Fábri Zoltán nagy „modern” filmje. Olyan alkotás, amelyben az ötvenes-hatvanas évek európai modern filmjének időfelbontásos elbeszélését és bonyolult flashback ábrázolását próbálja a saját stílusába beleépíteni. A modern (tudat)filmek egyik sajátossága, hogy nem válik el bennük világosan az itt-és-most, a filmbeli jelenidő és a múlt, avagy a hallucináció, a képzelet világa. Kötetlen és szabad az átjárás a tudat és a valóság rétegei, világai között. Ezt a „szabad közlekedést” Fábri az Utószezonban a lelkiismeret drámájának, az emlékbetöréssel, az elfojtott felelősséggel való szembesülés drámájának megmutatására használja.

Filmrészlet: Utószezon

Az Utószezon burleszk-elemeket, modernista álomvalóságot és történelmi szembesítés-drámát egyaránt felhasználó stíluseklektikája határpont Fábri életművében. A szembesülés-történet visszatér ugyan az életművében (elsősorban a Plusz-mínusz egy nap Bodor Ádám-adaptációjában), az oknyomozó, összefoglaló nézőpontok helyett azonban az ironikus-groteszk eltávolítás (Isten hozta, őrnagy úr!), illetve a személyes, szubjektív emlék/élménybetétek szerepeltetése szövik később át a filmek epikus szerkezetét (141 perc a Befejezetlen mondatból).

Fábri Zoltán ezekkel a filmjeivel tehát a magyar és kelet-európai nemzeti kritikai önismeret művészeti-kulturális tradíciójához kapcsolódik. Filmjeinek irodalmi ihletettsége szintén erősíti azokat a szálakat, amelyek a magyar filmet bekötik a magyar kultúra és a társadalmi jelentés vagy önismeret tradíciójába. Ha pedig most végül vetünk egy pillantást a sokoldalú művészként, így festőként is tevékeny Fábri Zoltán néhány festményére, láthatjuk, hogy ez a téma nem csak rendezői életművét hatja át, hanem egész művészi, alkotói attitűdje, világa szempontjából is meghatározó.

Legyen meghatározó és emlékezetes számunkra, az emberpróbáló és pusztító huszadik századra visszatekintő kései nézők számára is. Tanuljunk abból, hogy a morális tartás határhelyzetei nem csak a drámai történelmi sorsfordulók idején, hanem akár hétköznapi helyzetekben is megtalálhatnak minket.

Tárgyalt filmek:

• Hannibál tanár úr (Fábri Zoltán, 1956)
• Édes Anna (Fábri Zoltán, 1958)
• Két félidő a pokolban (Fábri Zoltán, 1961)
• Nappali sötétség (Fábri Zoltán, 1963)
• Utószezon (Fábri Zoltán, 1966)
• Isten hozta, őrnagy úr! (Fábri Zoltán, 1969)
• Plusz-minusz egy nap (Fábri Zoltán, 1972)
• Az ötödik pecsét (Fábri Zoltán, 1976)

Ajánlott olvasmány:

Halász László: Az ötödik pecsét egy filmhatás-vizsgálat tükrében. Magyar Filmtudományi Intézet és Filmarchívum, Budapest, 1978.
Marx József: Fábri Zoltán. Vince Kiadó, Budapest, 2014.
Nádasy László: Fábri Zoltán. Magyar Filmtudományi Intézet és Filmarchívum, Budapest, 1974.
Pap Pál – Nemeskürty István (szerk.): Fábri Zoltán: a képalkotó művész. Szabad Tér Kiadó, Budapest, 1994.
Barabás Klára: A történelem körhintáján. Fábri 100. MMA, Budapes, 2017.
Gelencsér Gábor: Egy modern klasszikus. Fábri 100. Filmvilág 2017/10. pp. 4-9.