Csókolj meg, édes! – 10 csókjelenet a magyar filmben

 
Sokáig a csókolózás volt a cenzurális korlátok között tartott magyar filmben a szexualitás legközvetlenebb megjelenése. Aztán a 60-as évek forradalmaival egyre nyíltabb lett a téma ábrázolása, de emlékezetes jeleneteknek hála, a csókolózás mit sem vesztett jelentőségéből.

1. Uher Ödön: A bánya titka (1918)

A fennmaradt magyar némafilmkincs egyik legkülönlegesebb darabja, A bánya titka bővelkedik emlékezetes jelenetekben. Az egyik ilyen Éva és Jura csókja, szenvedélyességük a kor filmes konvenciói miatt még nem a közelképek intimitásában mutatkozik meg, hanem egy totálban – a viszontlátás örömének hevében a két színész szinte egymásnak csattan, egész testükkel fejezik ki érzelmeiket. Ez a színészi eszköztár ma színpadiasnak tűnik, ugyanakkor fontos figyelembe vennünk, hogy az effajta színészi játék nem a némafilmszínészet sajátja, hanem a plánozásból adódó kényszerűségből hozza ki a lehető legtöbbet.



 

2. Kalmár László: Halálos tavasz (1939)

A Halálos tavasz című film csókjelenetében a noirra jellemző fojtott erotika, illetve az események vizuális szimbólumgazdagsága egyszerre jelenik meg. Iván (Jávor Pál) és Edit (Karády Katalin) kapcsolata egy partin, titokban kezdődik, egy hirtelen és szenvedélyes csókkal. A film képi világát meghatározó árnyékok nyíltan és érzékletesen jelenítik meg a kapcsolat természetét, azt a sejtelmességet, kiszámíthatatlanságot és kiismerhetetlenséget, amit Karády karaktere jelent a férfi és saját maga számára. Az árnyék a film közismert vetkőzés-jelenetében is visszatér, ebben teljesedik ki jelentése, amit már ez a csókjelenet is előkészített.



 

3. Kardos Ferenc: Miénk a világ (1963)

A magyar új hullám értékes egészestés alkotásai között hajlamosak vagyunk megfeledkezni a szintén ebben a korszakban készült rövidfilmekről. A Miénk a világ életigenlő film, ami egyszerre épít vizuális és verbális humorra, amit a játékos zenehasználattal tesz teljessé. Az első jelenetben egy lendületes férfit látunk, aki a Carmina Burana ütemeire irodából irodába megy, hogy minden titkárnőt megcsókoljon. A néző voyeurként beleshet a jelenetet szakaszoló irodaablakokon, az elegáns képi megoldás a rendező ötletgazdagságának bizonyítéka. 



 

4. Jankovics Marcell: János vitéz (1973)

Jancsi és Iluska monumentális története bővelkedik népmesei motívumokban – a szerelmesek csókjeleneteikben galambokká válnak, összeolvadnak. Bár ez a szimbólum már az első csók alkalmával, a patak partján is látható, a búcsúcsók pillanatában még megindítóbban hat. Jancsi furulyaszóval csalogatja ki Iluskát a házból, a lány közeledése az éjszakában csillagok fel-felvillanására emlékeztet. Átkarolva egymást valóban csillagformák keretezik a szereplők arcát, végül csillaggá, majd madárrá emeli őket a szerelem, jelképezve azt a szabadságot, amit ez az érzés jelenthet Jancsi és Iluska számára.



 

5. Bódy Gábor: Psyché II. (1980)

A nyomasztó bálból az éteri, kék fényű kertbe szökő Psyché (Patricia Adriani) és Nárcisz (Udo Kier) csókja nem szerelmüket, inkább szerelmük beteljesületlenségét pecsételi meg. Psyché hiába várná az a feltétlen szeretetet és ragaszkodást Nárcisztól, amit gyermekkora óta érez iránta, szerelme nem lel viszonzásra, hiszen a férfi csak saját magát képes ilyen odaadással szeretni. Ez alkalommal sem magától indult Psyché keresésére, a sánta báró, Maximilian von Zedlitz (Cserhalmi György) bérelte fel. A film képi világára jellemző trükkök és erős színek a csókjelenet hangulatát is uralják. Emellett a film érzékiségét tovább növeli a főszereplők arcának közelije, az emelkedett hangulatban szinte groteszknek mutatva őket.



 

6. Szabó István: Bizalom (1980)

János (Andorai Péter) és Kata (Bánsági Ildikó) Budapest külvárosában kényszerülnek bujkálni. Kettőjük kapcsolatában egyszerre dolgozik a szeretteikhez való kötődés és az intimitás leküzdhetetlen hiánya, helyzetük szorongató kilátástalansága és az egymás iránt érzett őszinte szeretet. János és Kata idegenül érzik magukat, életük történéseiben alig van befolyásuk. Viszonyuk az egyetlen, amit ők alakíthatnak, csókjaik az emberi melegség egyetlen forrását jelentik álnéven élt száműzetésükben. A felszabadulás után elválnak egymástól, Kata visszakényszérül férjéhez, János feleségét próbálja felkutatni. A film végén Katának igazolnia kell magát, papírok nélkül nem hisznek neki. Talán már nem is az a nő, akihez az igazolvány tartozott.



 

7. Makk Károly, Xantus János: Egymásra nézve (1982)

Az Egymásra nézve című film a Kádár-rendszer nyílt kritikájával és a homoszexualitás központi témává emelésével új utakat nyit meg a magyar filmtörténetben. Annak ellenére, hogy Magyarországon a homoszexualitás büntetését – a környező országokhoz, pl. a Szovjetunióhoz képest képest – korán, 1961-től megszüntetik, továbbra is tabu marad, az elfogadás egy hosszabb társadalmi folyamatnak bizonyul. 1982-ben Makk Károly filmje ábrázolja elsőként két nő, Lívia (Grażyna Szapołowska) és Éva (Jadwiga Jankowska) szerelmi kapcsolatát, olyan őszintén és természetesen, ahogyan azt kevés film teszi. Csókjelenetükben egy kávéház vörös fényeiben engednek a vonzalomnak, annak ellenére, hogy Lívia férjnél van, a kávéház személyzete pedig – egészen konkrét jellel élve –, torz tükörben látja a két nő szerelmét.



 

8. Gothár Péter: Megáll az idő (1982)

Dini (Znamenák István) és Magda (Iván Anikó) nem szokványos szerelmi történet végén találnak egymásra. Infantilis, de maradandó sérelmeket okoznak egymásnak és mindketten más társaságot keresnek. Végül Pierre vezetésével hárman indulnak útnak, hogy disszidáljanak. A Balatonnál azonban kiderül, hogy Magda és Dini nem az országot akarják elhagyni, kettejüknek az utazás az egymásra találás miatt lesz fontos. Nekik a balatonparti csókolózás és együttlét jelenti a szabadságot, míg Pierre továbbmegy nyugatra, ők hazatérnek. A film szomorú epilógusa különösen felértékeli ennek a napnak a fontosságát.



 

9. Xantus János: Eszkimó asszony fázik (1984)

Mari (Méhes Marietta) és Laci (Boguslav Linda) első randevúja nem kifejezetten romantikus, abszurd fordulatokat hoz. Lacit megérkezésekor Mari egy dallal várja, a meglehetősen szuggesztív de kevéssé tehetséges lány olyan váratlan magabiztossággal lép fel, hogy a pillanatok alatt kialakuló szerelem hitelessé válik. Nem ismerkednek, nem szemérmeskednek, a lány rögtön megnyílik a vágyait és elvárásait illetően, majd a legnagyobb természetességgel ül a férfi ölébe, bármifajta megilletődöttség nélkül. A jelenet esszenciálisan őrzi a film egészének hangulatát, valahol a groteszk és a drámai, a könnyed és a súlyos között, félúton.



 

10. Goda Krisztina: Csak szex és más semmi (2006)

Dóra, a visszafogott dramaturg (Schell Judit) gyereket akar minden áron, ezért lefekszik Tamással, a nőcsábász színésszel (Csányi Sándor). A fordulatos történet során az eredetileg sérülékeny Dóra használja ki az addig minden kapcsolatában domnináns Tamást. Dóra, a film végén emblematikus szerenádjelentben nyeri vissza Tamás kegyeit, amint az egész Nagymező utcát felveri hajnali énekével. Tamás a lakók sürgetése ellenére hagyja kiteljesedni Dóra taxiáriáját, de végül lemegy hozzá és egy hosszú csókkal hallgattatja el.