François Perrin, a magas szőke hegedűművész, fotós, újságíró vagy detektív. Pierre Renaud, a félénk hódító, François Pignon, a kétbalkezes munkanélküli. Mi a közös ezekben a karakterekben? Az őket megformáló színész, Pierre Richard.

Pierre Richard kabarészínészként indult, Párizsban, Victor Lanoux darabjaiban. „Hajdanán szkeccsekkel kezdtem a Café Montparnasse és a Bobino kabaréműsoraiban. Azok voltak az iskolaéveim. Kuplékat énekeltem, mindenféle idétlen karaktert improvizáltam. Gyakorlatilag ezek a színpadi csikóévek jelentették a belépőt a mozi világába, Gérard Oury, Claude Zidi, Francis Weber, Yves Robert kamerája elé.”

Filmszínészként 34 évesen, Yves Robert rendezésében, a Boldog Alexandre (Alexandre le bienheureux, 1968) című filmben mutatkozott be. Két évvel később Robert közreműködésével megrendezte első filmjét, A szórakozott (Le distrait, 1970) címmel, majd rendezői pályáját a Balszerencsés Alfréddal (Les malheurs d’Alfred, 1972) és a Kétbalkezes jóakaróval folytatta. (Je sais rien, mais je dirai tout, 1973). Szintén emlékezetes munkája a Félénk vagyok, de hódítani akarok (Je suis timide... mais je me soigne, 1978), aminek rendezője és főszereplője is.

Sokat dolgozott Yves Roberttel, többek között a Magas, szőke férfi felemás cipőben (Le grand blond avec une chaussure noire, 1973) című, átütően sikeres produkcióban, majd ennek folytatásában. Bevallása szerint ezekkel a filmekkel futott be igazán.

Írójuk, Francis Veber, rendezőként A játékszer (Le jouet, 1976) című filmmel debütált, mely főszerepét szintén Richardra osztotta. Együttműködésük folytatódott, a nyolcvanas években több közkedvelt vígjátékon dolgoztak közösen, mint a Balfácán (La chèvre, 1981), a Balekok (Les compères, 1983) és a Négybalkezes (Les fugitifs, 1986), Richard ezekben Gérard Depardieu partnere volt. A kilencvenes években Richard visszatért rendezőként két film erejéig, az Álmodni mindig lehet (On peut toujours rêver, 1991) és a Fejjel a falnak (Droit dans le mur, 1997) című vígjátékokkal.

 Színészi, rendezői és forgatókönyvíró karrierje mellett a nyolcvanas évek végétől üzletemberként, bortermelőként is sikereket ért el. Ez a szenvedélye filmszerepein is nyomot hagyott, például Nana Dzhordzhadze A szerelmes szakács 1001 receptje (Shekvarebuli kulinaris ataserti retsepti, 1996) című filmjében.

„A lovakat, a nőket, a színpadot és a filmeket leszámítva a legnagyobb örömet a borászat jelenti. Nem tartom magam hivatásos bortermelőnek, mégis azzá váltam az évek során. Az egész úgy kezdődött, hogy beleszerettem Languedoc-Rousillon tartományba, s vettem egy házat nem messze a hajdani családi birtokunktól, a Corbiéres-ben. Összeismerkedtem helyi borászokkal, akik idővel beavattak a bortermelés rejtelmeibe. Jelenleg a nővéremmel együtt jegyezzük a Ch‰âteau Bel Evêque márkát, amiből évente hatvan-nyolcvan ezer palackot exportálunk.” 

Pierre Richard újra és újra megnevettet, energikus játéka, sármos humora Stéphane Robeline 2017-es A magas ősz férfi társat keres (Un profil pour deux) című filmjében is ugyanolyan magával ragadó, mint a sorozat első darabjaiban volt. Richard a francia vígjáték egyik meghatározó arca, humorának egyedisége olyan színészekéhez hasonlítható, mint André Bourvil vagy Louis de Funès.

Játékára nagy hatással volt Jacques Tati és az amerikai burleszk, új színt vitt a hetvenes évek francia vígjátékába, megalapozva a következő évtizedek sikereit.

Közönségtalálkozók: 

09.06. 16.00 Uránia Nemzeti Filmszínház (a Félénk vagyok, de hódítani akarok vetítése előtt)
09.06. 17.30 Francia Intézet (a Balfácán után)
09.06. 19.30 Szent István tér (a Magas szőke férfi felemás cipőben vetítése előtt)