A táncz alkotói – Blaha Lujza képben van #9

Az Uránia-beli, elveszett tánctörténeti mozgókép-sorozatból a korabeli sajtó alapján idézzük fel a Blaha Lujza által ropott "igazi csárdás" körülményeit – hátha megidéződik a „médium”, Blaha Lujza „szelleme” is.

...

A már életében bálvánnyá vált Blaha Lujzáról (1850-1926), „a nemzet csalogányáról” könyvtárnyi irodalom halmozódott föl az idők folyamán, életrajzi adatai a neten is könnyen hozzáférhetőek. Mégsem tudhatjuk konkrétan, hogy a magyar népies dal, a nóta, a falusi népszínművek és a korabeli operettek primadonnája pontosan hogyan is játszott, beszélt, táncolt és énekelt a színpadon. (Ebben persze közös a sorsa minden színésszel, táncossal, énekessel és előadóművésszel, akiknek alakításai a múltban nem voltak rögzíthetők.) A még életében feltalált mozgóképeken sem sokat tudunk meg játékáról, hiszen az egyik felvételből, amely 1901-ben örökítette meg őt, csak állóképek maradtak ránk, a másikon pedig idős Nagymamaként ül egy kerti karosszékben (Csiky Gergely, 1916), és néma beszédben, néhány kézmozdulattal és jelzésszerű mimikával az elmúlást jeleníti meg a korabeli filmhíradó kamerája előtt.

Ám tegyünk egy kísérletet! Ha az Uránia-beli, eltűnt tánctörténeti mozgókép-sorozatból a korabeli sajtó alapján felidézzük a Blaha Lujza által ropott csárdás körülményeit, hátha megidéződik a „médium”, Blaha Lujza „szelleme” is. Fontos lenne, mert a primadonna Naplójában egyetlen egy szót sem ír erről a szenzációs eseményről, az egyik első hazai professzionális filmforgatásról, amelyben máris szerepet vállalt. (A Naplóban a filmre összesen egy szó utal, a „kinematográf”, amivel kolléganője, Kápolnay Irén „káprázatát” jellemzi 1926-ban. (Blaha Lujza: Életem naplója. Atheneum, 2016. 263.old.)

Blaha Lujza 1914-ben (forrás: NFI)

Kezdjük Blaha Lujza megelevenítését 1901 elején. Az Uránia leleményes technikusa, fotósa és diavetítő-gépésze, Zsitkovszky Béla tavasszal, ha az időjárás megengedi, márciusban, vagy április elején szándékozik rögzíteni Pekár Gyulának április 30-án bemutatandó tánctörténeti előadásához az mozgóképi illusztrációkat az Uránia Tudományos Színház tetőteraszán, Kern Aurél zenei példatárára, a Magyar Királyi Operaház női tánckarával és szólistáival, Cesare Smeraldi balettmester betanításában. (Csak nők vállalták a közreműködést, ezért a fiúkat is lányok domborítják a jelenetekről fennmaradt szöveges plakát és a fotók tanúsága szerint. Kivétel ez alól éppen Blaha Lujza partnere, Kiss Mihály, elvégre a magyar csárdást mégsem járhatja két nő.)

Blaha és Kiss az „igazi csárdást” mutatják be az előadás zárószámaként (előtte volt egy parodisztikus „modern” csárdás is), Lányi Géza cimbalom-muzsikájára.

A jelenet kocsmában játszódik. A csaplárosné kacérkodva illeg-billeg, s bort önt a huszárnak, de az rá se hederít, csak szótlanul iszogat. A bor azonban hatni kezd, s a huszár felpattan, derékon kapja a csaplárosnét, és előbb a „lassút”, majd a „frisset” járják. (Balogh Gyöngyi leírása alapján, hangosfilm.hu)

A jelenet rögzítése azonban nem ment simán. Blaha Lujza januárban súlyosan megbetegedett, sorra mondja le előadásait a Népszínházban. A színház szakítani készül sztárjával. Februárban Pekár Gyula már dolgozik A táncz című új darabja szövegén, és Kern Aurél is megkapja a megbízást a zeneszámok kiválogatására. Blaha azonban továbbra is beteg, színháza keresi az utódját, szerepeit szétosztják Küry Klára és Fedák Sári között. Blaháné visszavonulásáról terjednek a híresztelések. Február 10-től az Uránia már hirdeti A táncz című látványosságot, amelyet még el sem kezdtek forgatni! Blaha Lujza ekkor már gyógyultan játszik a Népszínházban, ahol örökös tagnak választják a békülés jeléül. Új darab, Lukácsy Sándor népszínműve, a Vöröshajú próbái kezdődnek, ám a bemutató napját nem tűzik ki, mert Blaha „orvosi rendeletre” Abbáziába utazik két hétre. (Érdekes, hogy Jászai Mari is ugyanekkor, ugyanezért, ugyanitt, Abbáziában tartózkodik.)

A táncz beharangozása ennek ellenére zavartalanul folytatódik tovább. Budapesti Hírlap, február 26.: „Az Uránia színház legközelebbi újdonsága, A tánc számára megörökítteti mozgófényképben Blaháné és a leánya, Blaha Sárika magyar táncát. Pekár Gyula és Kern Aurél, a zenés darab szerzőinek kérésére ugyanis Blaháné, amint Abbáziából hazatér, a leányával együtt levéteti magát, hogy kinomatogram készüljön a nemzeti táncról a tudományos színház számára. A tánc bemutatója március második felében lesz.” „Blaha asszony szívesen beleegyezett, hogy úgy ő, mint a leánya a kinematográf segítségével az Urániában szerepeljenek.” (Pesti Napló ugyanakkor.) Blaha Sárika végül kimaradt a buliból. (Ennek fényében érdekes az a sokak által idézett kijelentés – lásd alább, a 25 éves a mozi című kiadványban, 1920-ban írottakat –, miszerint Blaha Lujza idegenkedett a(z akkor még néma) filmezéstől, zavarta a hangnélküliség, az erőteljes maszkírozás, a mozdulatok groteszksége. A cikkünk elején felidézett filmhíradó-részletben már semmi nyoma a kamerától való idegenkedésnek.)

Kis Mihály, Blaha Lujza és a háttérben Lányi Géza cimbalomművész A táncz igazi csárdás jelenetében (forrás: OSZK)

1901. március 3-án azt írja az újság, hogy „A Tánc-ból a jövő héten kezdik meg a próbákat” a táncosokkal az Operában. Blahának meg előre programozott koncertfellépése lenne, ha „egészségi állapota megengedné”. De 12-én azt olvashatjuk, hogy „hosszas betegsége után Blaha Lujza asszony március 18-án, hétfőn lép föl először a Népszínházban. Ez alkalommal a Tündérlak Magyarhonban népszínmű kerül színre, amelyet 1899. októberben adtak elő utoljára.”

Március 17. A tánc előkészületei „a jövő héten alighanem bevégződnek. A régi korszakok táncait a szerzők rekonstruálták; „e táncokat Smeraldi Cézár vezetésével most tanulja az Operaház balettkara és a jövő héten az Uránia kinematogramgépe előtt korhű jelmezben eltáncolja. Huszonöt ilyen kinematogram készül.”

Március 20-án jelentik, hogy „a Népszínházban tegnap este lépett fel kéthavi betegség után Blaha Lujza asszony a Falu rossza Finum Rózsi szerepében. (...) Az előadás maga még a szokott népszínműelőadásoknál is gyengébb volt. (...) (a színészek) egyszerűen ledarálták szerepüket, akik pedig játszani akartak, hihetetlen deklamálást vittek véghez. Szerencsére Blaháné csodálatos hangja hallatára elfeledtük a tömeg rossz játékát...”

Fedák Sári (forrás: NFI)

Március 23-án rossz hírt közölnek a lapok: „a zord idő miatt egy időre halasztást szenvednek a kinematogramikus (sic!) fölvételek.” A hónap végére mégis előbemutatót hirdetnek a „rendkívül érdekes mozgófénykép-csoportozatból” az Országos Nőképző-Egyesület estélyén.

Húsvétra ígérik A tánc hivatalos premierjét! Nem teljesítik. Ám ezúttal nem az időjárás miatt. Tűz ütött ki a technikus operatőr, Zsitkovszky Béla műhelyében, ami az Uránia második emeleti egyik helyiségében volt. „A mozgóképek legnagyobb része, még amelyik pléhdobozában volt is, megszenesedett. A most készülő tánc-kinematogrammok pedig szerte szórva, megpörkölve, össze-vissza szaggatva feküdtek a laboratórium kövezetén. (...) a színészek, baletthölgyek örömmel jelentették ki, hogy készek ismét lesülni az áprilisi napon.” (A fényképeken is látszik a mosolyukból, hogy élvezték a filmezést!)

Április 12-én hivatalosan közlik, hogy az Uránia tudományos színház folytatja működését, a labort is helyreállították. „Az Opera balettje három nagy táncot, körmagyart, palotást és nagymazurt lejtett ma a kinematogramok gépe előtt, és az első táncosnők is eljárták újra azokat a táncokat, amelyeknek kinematogramját a tűz elhamvasztotta. (...) A felvételek négy óra hosszat folytak az Uránia tetején.”

A táncz plakátja (forrás: OSZK)

Annak az operettnek a főszerepét, amelyet Blaha Lujza vitt először diadalra 1877-ben, most a nagy utód, Fedák Sári fogja játszani. Charles Lecocq Kisasszony a feleségem című dalművéről van szó. Blaha kívülről nézi legendájának fokozódását, hiszen mindig emlegetik, mindig hivatkoznak rá. Közben újra nagy lendülettel folynak A táncz felvételei. Sietniük kell, hiszen már április 17-e van, alig két hét a premierig.

Három hét szünet után, április 25-én újra nyit az Uránia, mégpedig a szenzációt ígérő A táncz-cal, amihez még aznap is hat újabb fölvételt készítenek. Kétszer vesznek föl mindent, most az allemande, a rokokó-korszakbeli passepied és a menüett van soron. Blaha később kapcsolódik be a forgatásba, színházi munkái lekötik. Premierje van Ifj. Bokor József pályanyertes népszínművében, a Télen címűben. Ebben partnere az a Kiss Mihály, akit Blaha kiválaszt majd maga mellé A táncz filmjelenetében.

26-án ismételt filmfelvételek a báli csárdásról, de már tudják a végső határidőt: április 30-án, kedden lesz A táncz díszbemutatója! Hátra van még Blaháné, Hegyi Aranka és Küry Klára csárdásának lefotografálása. Közben Blaháné mindennap színpadon van: a Télen után, másnap a Piros bugyellárisban lép fel egyik leghíresebb szerepében, Török bíróné alakjában. Aztán jön a Gyimesi vadvirág, másnap délután pedig a Náni népszínmű címszerepe.

A bemutató napján, április 30-án utcára kerülő lapok még arról szólnak, hogy A táncz huszonnégy magyar kinematogramja valóban szenzáció lesz, de Blaháné csárdásáról, Pálmay Ilka toborzójáról és Fedák Sári angol táncáról még csak ezután készíttet kinematogramot az Uránia. Vagyis utólag. Ugyanis nem egy egységes filmről van szó, hanem különálló apró táncszámokról, amelyek cserélhetőek, és amelyeket soha nem vetítettek megszakítás nélkül, egyben.

Pálmay Ilkát nem várták meg, vele nem is készült felvétel, Fedákot pedig – aki nem angol, hanem japán táncot fog bemutatni –, Márkus Emíliával együtt jóval később veszik fel, és egészen más helyszínen! Ennek viszont az a következménye, hogy A táncz című, mozgóképekkel illusztrált, és helyszíni zenével kísért felolvasás bemutatójának ismertetésében, kritikájában nem szerepel Blaha Lujza neve.

1901. május 7-én ünnepelték a 30. évfordulóját annak, hogy „a legnagyobb színésznő” a Nemzeti Színház színpadára lépett. Zajos színpadi, prózai és énekesi sikerei után–előtt–közben ekkor még csak 51 éves! Dicsőséges szerepe a Sárga csikó népszínmű Erzsikéje is, amit 12 év múlva Berky Lili fog némafilmben eljátszani Felix Vanyl renezésében, elindítva a magyar játékfilmgyártás sokszor akadozó, ám mégis diadalmas folyamát...

Blaha Lujza a moziról az 1920-ban megjelent, 25 éves a mozi című kiadványban (forrás: NFI)

Geréb Anna

Ez a weboldal sütiket használ

Sütiket használunk a tartalmak személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához. Cookie adatkezelési tájékoztatónkat itt találhatja meg.

Megértettem