Érdekességek az Uránia múltjából – Az Universum #4

Érdekességek az Uránia Filmszínház őstörténetéről a korabeli napilapok alapján.

...

Berlin után nézzük meg, hogyan folytatódik a történet Budapesten.

Az egyre népszerűbbé váló alkalmi illusztrált ismeretterjesztő előadások idővel intézményes keretet követeltek idehaza is. Így jött a gondolat egy „tudományos színház” létrehozására Budapesten, majdnem tíz évvel a berlini után. Az alapítók nyíltan vállalták a német „eredetet”, miként az megfogalmazódik a Pesti Naplóban: „A német fővárosban van egy érdekes színház, az Uránia, amelyben tudományos látványosságok, mutatványok kerülnek előadásra. Ennek mintájára Budapesten is akarnak most létesíteni egy tudományos színházat. Ez a kezdeményezés a tudományos és főrangú világ előkelőségeinek kezében van, akiknek élén gróf Csáky Albin áll.” A volt kultuszminiszternél az érdekes intézmény létesítése érdekében tanácskozás volt, amelyben a nagy fizikus-politikus, báró Eötvös Loránd, a műkedvelő csillagász báró Podmaniczky Géza, gróf Teleki Sándor honvédezredes, Hopp Ferenc műgyűjtő optikus, a híres Calderoni iskolai szemléltető eszközök gyártója, valamint az új vállalkozás tervezői, Kövesligethy Radó csillagász és Bauer Henrik zeneszerző voltak jelen. 

Gróf Csáky Albin

Az értekezlet nagy lelkesedéssel fog a terv kiviteléhez, s elhatározta azt is, hogy az intézetben csillagászati obszervatórium, természettudományi laboratórium és könyvtár is lesz; azon kívül tudományos újdonságok állandó kiállítását fogják ott tartani. A tudományos színház neve: Universum lesz.

A Budapesti Hírlap ezt még megtoldotta azzal, hogy „fővárosunk ezzel egy eddig csupán Berlinben létező oly közművelődési tényezővel fog gazdagodni, mely előreláthatólag nem csak az ismeretterjesztésben, hanem az erkölcsök nemesítésében és a társadalmi élet fejlesztésében is igen áldásosan fog hatni.” S hogy mindez tényleg „megfelelhessen komoly tudománykedvelő és ismeretterjesztő hivatásának, minden látogató beléptekor az előadást részletesen és szakszerűen ismertető szövegkönyvet fog díjtalanul vagy esetleg csekély díj ellenében kapni.”

Rögvest megindul a részletes „tanterv” kidolgozása is az Universum számára. Valóban univerzálisan – a Szabadságból idézve a célkitűzést: „A világegyetem, a szervetlen és szerves természet tüneményeivel foglalkozó összes tudományok, ezen tudományoknak úgy történeti fejlődését, mint a jelenkorig elért eredményeit felölelve, asztronómia, meteorológia, geológia, geofizika, geográfia, fizika, kémia, zoológia, anatómia, antropológia és ezekkel rokon összes tudományok legérdekesebb és gyakorlatilag is legfontosabb kérdéseivel. Különösen érdekes részét fogja képezni az Universum berendezéseinek a lehető legtökéletesebben felszerelt csillagászati obszervatórium.”

Eötvös Loránd részletes tervet is felvázol mindehhez a Magyarország 1897. januári számában.

„Ha Jules Verne bevihette a geográfiát és etnográfiát a szépirodalomba, miért ne vihetnők mi a színpadra a természettudományokat?”

– indít világhírű tudósunk a költői kérdéssel, majd pontba foglalja a fő tennivalókat, a végén részletes költségvetéssel.

Eötvös Loránd

És ez még nem minden! Az Univerzum ugyanilyen cím alatt népszerű tudományos folyóirat kiadását is tervezi. Ehhez már csak az kell, hogy a vállalkozás „finanszíroztassék, ami esetleg részvény-társulat alakításával fog megtörténni,” állami szubvencióval megtámogatva. Megközelítően 400 000 forint alaptőkére van ugyanis szükség.

A tudományt populárissá tenni igyekvő Universum kezdetben különböző szervezetek berkeiben indult útjára. A Mária-Dorottya-egylet kezdte, a Szabad-líceum nagy arányokban folytatta, és a közönség tömegesen kereste föl mindkét társaság felolvasó termeit. A tudósok viszont nem tülekedtek ide „leereszkedni”, „agyon nyomta őket az akadémiai vaskalap” – konstatálta A Hét. Talán, ha a felolvasásokat méltó helyen lehetne megrendezni, akkor jönnének a tudósok!

És kibontakozik egy „világraszóló eszme, a tudományos színház”! Egy valóságos, állandó színház víziója, „több ezer emberre való hellyel, s a színpadon nagyszabású kísérletekkel, illusztrálandó a természettudományi és matematikai előadásokat.” Ily módon a tudomány „rövid idő múltán elveszti exclusiv jellegét, részévé lesz az általános műveltségnek.”

Evégből egy tágas és célszerűen berendezett színházi nézőteret terveznek, előadó emelvénnyel és színpaddal. Az élő szóbeli előadásokat ugyanis színpadi szemléltetéssel, díszletekkel és „szkioptikonnal (laterna magicával) vetített képekkel” élénkítenék.

 Addig is, míg egy ilyen helyiség megépítéséhez összegyűlik a pénz, a korábbi szükségmegoldások kiváltására az Univerzum beköltözik az Operaházba egy próbaszeánszra. A berlini Urániától kész programot vesznek át, az ismert csillagász, Meyer dr. sikerelőadását, a Napfogyatkozást. (Más forrás szerint Kirándulás a Holdba volt a magyar címe.) A Budapesti Általános Poliklinika jótékonysági akciójára tekintettel, Meyer a pompás díszletekkel és színházi kellékekkel együtt ingyen engedi át produkcióját, Csáky Albin gróf felesége pedig magára vállalja a költői szöveg átültetését magyarra.

A Kokas Márton "kritikája"

A Pesti Naplónak tetszik a kísérleti előadás: „Dr. Mayer Vilmos az első, aki a természettudományi ismeretek népszerűsítésére, a nagy mindenség problémáinak, csodás jelenségeinek megismertetésére a színpadot fölhasználta, s a csillagászat legérdekesebb kérdéseit fényes szemléltető kiállítással s könnyen érthető, a színpadi képeket kísérő magyarázattal a nagy közönséghez közelebb hozta.” S mindez csodás világítási hatásokkal és remek, részben plasztikus, részben festett szcenériával jelenik meg, nem egyszer „a teljes életvalóság illúzióját” keltve, hála a diorámákat alkotó Hartmann, Harder és Kraus berlini festőknek.

Azonban a premier ünnepi hangulatába szkeptikus, sőt, pesszimista hangok keverednek. Itt van például a Pesti Hírlap véleménye: „Az a jótékony célú operai előadás, amelyen fölsrófolt helyárakkal mutatták be a berlini Uránia sorozatát, elriasztotta a közönség egy részét a tudományos intézettől. (...) A közönség ünnepi ruhában, ékszerekkel megrakottan, díszelőadás tudatában foglalta el a rémdrága helyeket s amolyan Verne-féle kiállításos darabot várt. Mivel pedig nem ezt kapta, hanem felnőttek oktatását, fölolvasást a holdkráterekről és a napfogyatkozásról, nem önmagát okolta, hanem az intézményt.”

A Pesti Napló tudósítója is kétkedésének ad hangot: „Egy gondolattól természetesen nem tudunk szabadulni. Az űrben való utazás még fantáziában is annyira idegen tőlünk és lehetetlensége annyira meggyökerezett tudatunkban, hogy ezek a képek remek keresztülvitelük dacára is csak érdekelnek s nem ragadnak meg közvetlenül bennünket.” Na ja, még évekre vagyunk a lehetetlen megvalósításától, Georges Mèlies varázslatos filmes utazásaitól.

Mindenesetre az elit közönség „az összes képeket s az egyes fölvonások közt az operaházi zenekar által előadott zeneszámokat lelkesen megtapsolta, világos jeléül annak, hogy a hasonló előadásokra törekvő Universum határozottan hézagpótló intézmény lesz a fővárosban.”

De hiába. A Berlinben több száz alkalmat megélt tudományos látványosság a magyar Operában csúfosan megbukott. A Budapesti Hírlap vitriolos írásban foglalja össze a lényeget: „unatkoztunk ma este az Operában. Nem, Mayer M. Vilmos nem hasonlítható színpadi hatás tekintetében Shakespeare-hez, sem Brissonhoz, sőt, még Bokor Józsefhez sem... (...) Mayer úr nagy diorámában, az elektromos fényhatások igen ügyes fölhasználásával tájképeket mutat be a holdról, napfogyatkozásokat tesz láthatóvá előttünk annyira érzékelhető módon, amennyire a mai színpadi technika megengedi. Hozzáírt egy szöveget, amelynek minden tételét a harmadik gimnázium fizikai földrajzóráin tanítják, s amely szárazság dolgában ugyancsak az ott használatos iskolakönyvekre emlékeztet. Ezt Mihályfinak, a Nemzeti Színház művészének kellemes baritonja sem tette mulatságosabbá. (...) Előkelő urak és úrnők a berlini Uránia mintájára ki akarták tapasztalni, hogyan hat a mi közönségünkre a tudomány a színházban. A publikum fagyos tartózkodásából levonhatták a következtetést... Egészen fölösleges tehát, hogy egy a mi viszonyainknak meg nem felelő, talán Berlinen kívül sehol meg nem élő színházi vállalat Budapesten állami szubvencióból tengődjék.”

Több se kell Kakas Mártonnak, a kor Ludas Matyijának a gúnyolódáshoz...

Akárhogy is volt, pénz se az államtól, sem magánbefektetőktől nem érkezett többé az Universumhoz, amely így féléves tervezgetés és próbálkozás után megszűnt. A Természet nevű szaklap szerkesztőségi üzenetben vett tőle búcsút: „Az Uránia Berlinben van; részvénytársaság tulajdona; tudományos színház, amelyben különösen természettudományai látványos darabokat adnak elő népszerűen ismertető módon és a közönség rendkívüli érdeklődése mellett. Budapesten egy hasonló vállalat már keletkezőfélben volt, de azután megszűnt; reméljük, hogy idővel talán mégis létre jön.”

Nos, tanulva az Universum kudarcából, valóban létre jött valami hasonló, és nem is kellett hozzá nagyon sok idő. Hasonló, és mégis egészen más...

Geréb Anna

Ez a weboldal sütiket használ

Sütiket használunk a tartalmak személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához. Cookie adatkezelési tájékoztatónkat itt találhatja meg.

Megértettem