A cirill betűs üdvözlőlaphoz készült vázlat Macskássy Gyula rendezői hagyatékából került elő. A magyar állami rajzfilmgyártás történetének első egyedi rajzfilmje, A kiskakas gyémánt félkrajcárja című mesefilm főszereplőjét ábrázolja, „aki” a magyar rajzfilmesek nevében a szovjet állami rajzfilmstúdió, a Szojuzmultfilm munkatársait köszönti. Az elkészült üdvözlőlap nagy valószínűséggel az 1952. júliusában Csehszlovákiában, a Karlovy Vary-i Filmfesztiválra érkező szovjet és magyar filmes küldöttség találkozója során került átadásra.

A negyedórás mesefilm gyártása 1950 nyarán kezdődött, és rendkívül sok technikai nehézséget okozott az Nemzeti Filmgyártó Vállalat rajzfilmes stábjának. A kiskakas… tervezői közt Macskássy Gyula mellett olyan művészek tűnnek fel a film stáblistáján, mint Várnai György karikaturista, aki Macskássy állandó rendezőtársa lett a hatvanas évektől, vagy Csermák Tibor, az 1965-ben fiatalon elhunyt, rendkívül tehetséges animációs rendező. A térmélység illúzióját adó ún. multiplán fényképezési technika Kozelka Kálmán trükkoperatőr nevét dicséri, aki 1956-ban feleségével és alkotótársával, Mocsáry Idával Hollandiába disszidált. A rajzolók közt pedig a neves könyvillusztrátor Réber László, és az ekkor még pályája legelején álló Dargay Attila (Lúdas Matyi, Vuk) és Cseh András (Frakk, a macskák réme) neve is föltűnik.

A mérföldkőnek számító mesefilm Fekete Edit és Tóth Eszter által jegyzett forgatókönyve a Révai-féle kommunista kultúrpolitika elvárásai mentén született, ahogy arra a korabeli híradások és beszámolók alapján is következtetni lehet. A Kis Újság például így írt 1950. szeptemberében a film alkotóiról: „behatóan tanulmányozzák a szovjet rajzfilmeket, ezek iránymutatásával törekszenek arra, hogy a szórakoztatás mellett – tanítson is a rajzfilm.”

Másfél évvel később, 1952. január 2-án a Magyar Dolgozók Pártja Budapesti Pártbizottságának napilapja, a Világosság hasábjain az alábbi rövid riport jelent meg: „Míg az amerikai rajzfilm – saját szakértői szerint is – dekadenciában van, gépies giccsé züllik, addig a Szovjetunió a rajzfilmet is a szocialista realista művészet eszközévé teszi. A lírikus, humoros, emberi bensőségű, nevelő, gyönyörködtető, népmeseízű szovjet rajzfilmek nálunk is igen népszerűek. Ezek nyomába igyekszik szegődni a most készülő első színes magyar rajzfilm is: A kis kakas gyémánt félkrajcárja. Arról szól, hogy egy mokány kiskakas hogyan szerzi vissza a hatalmaskodó királytól elorzott jussát, elrabolt gyémánt félkrajcárját – hogy odaadhassa a szegényeknek. Tóth Eszter és Fekete Edit írták ezt az új változatát ennek a régi, közismert népmesének. 30 tagú kollektíva rajzolja, festi, fotografálja.”

A bemutató után pedig a korábban rajzfilmeket is készítő karikatúragrafikus, Kassovitz Félix így méltatta a filmet: „A film készítői sok értékes tapasztalatot vettek át a szovjet rajzfilmekből és ezek a film fő értékei közé tartoznak. Elsősorban arra az igyekezetre gondolunk, amellyel a jellemábrázolás elmélyítésére törekedtek. A szereplő figuráknak karakterük van. Az öncélú, groteszk viccelődés helyett egészséges, természetes humor hatja át a filmet. Az irreálisan túlhajszolt, torz humor helyett (amerikai rajzfilm) apró részletötletek (például a libacomb-jelenet a királyi asztalnál) teszik kedvessé és emberivé a filmet.” (Esti Budapest, 1952. április 8., Szabad Művészet 1952. május)

A kommunista ideológia béklyói között született filmet, melynek hangzatos alcíme: „Az első magyar színes rajzfilm”, az első Magyar Filmhetek nyitónapján, 1952. április 4-én mutatták be, azaz a Magyar Népköztársaság legfontosabb állami ünnepén, Magyarország felszabadításának emléknapján. A mozikban Homoki Nagy István Vadvízország című természetfilmje kísérőfilmjeként vetítették.

További részletek és érdekességek a filmről itt olvashatók.