1981. október 22-én, 40 éve mutatták be a Fehérlófiát. A Jankovics Marcell által rendezett első magyar egész estés animációs film, a János vitéz több mint másfél milliós nézőszáma és pozitív fogadtatása után a Fehérlófia megjelenésekor nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A filmet mintegy 420 ezren nézték meg, és a vegyes kritikák mellett maga Jankovics is elégedetlen volt az alkotással és az elkészültének körülményeivel. 2007-ben megjelent önéletrajzi könyvében így emlékezett erre: „1981-ben mutatták be Fehérlófia című filmemet. A filmért borzasztóan meg kellett szenvednem. A megvalósulásáért vívott küzdelem energiáim nagy részét fölemésztette. Azt is, amit magába a filmbe kellett volna beleölnöm. Ez meg is látszik rajta. Utána pedig mind a forgalmazása, mind a fogadtatása csalódást okozott. Anyavállalatom, a Pannónia parkolópályára állított”. A film külföldön viszont hamar elismerésre talált, 1984-ben a Los Angeles-i animációs olimpián minden idők legjobb 50 animációja közé választották, aminek értékét növeli, hogy összesen csak 6 egész estés film szerepelt a listán.

Munkásságában az álom és a mese összekapcsolódott. Ahogyan A mese háza és az ökotradíció című írásában fogalmazott: „…az álomképzést jelentős részben a tudatalatti motiválja, ahogy a meséét is, és az álmok ugyanúgy tipizálhatók, mint a mesék.” A témában, részben a Fehérlófia hatására, könyvet is írt Mese, film és álom címmel. A magyar kulturális hagyomány és a népművészet iránti érdeklődése a János vitéz készítése közben alakult ki, majd felkérték a Magyar népmesék sorozat grafikai tervezésére, ezek után a szakmában ő lett a „népművészetis”. A magyar népmesék kozmikus világáról szeretett volna filmet rendezni, ezért egy népmeséken alapuló saját forgatókönyvet írt, melyet a cenzúra elutasított, mert az örök körforgás nem felelt meg a kommunista ideológiának. Olyan mesét kellett választania, amiben el tudta mondani az örök körforgás történetét, de kevésbé egyértelmű módon. Végül három beadott szinopszisból a Fehérlófiát választották, ám a film mégsem tekinthető teljes adaptációnak, mert Jankovics az eltérő változatokból saját történetet szőtt.

1968-ban az Air India légitársaság eredetileg Kovásznai Györgynek szánt reklámfilmjét végül ő készítette el, ami fordulópontot jelentett számára. Ez a kisfilm alapozta meg a később védjegyévé váló, a metaforát animációs metamorfózissá kibontó formát, tehát a hozzáadott jelentéssel bíró átalakulások használatát. Elmondása szerint ekkor fogalmazódott meg benne, hogy az ő útja az esztétikum, érzelemgazdagság és drámaiság együttes megteremtése. A Fehérlófia elején a következő mondatot olvashatjuk: „A szkíta, hun, avar s a többi pusztai nép emlékének”. A film gazdag képeiben a magyar ősmúlt mondáinak és meséinek jelképei sűrűsödnek. Kiemelt szerepet játszanak a számok és a színek is: a kontúrokat elhagyó animáció vibráló színei Goethe színköre alapján tudatosan  komponáltak. A Vajda István nevéhez köthető, korát megelőző kísérőzene egyedi atmoszférát teremt és tovább erősíti a film álomszerűségét. A Fehérlófia egyedülálló mű, a csodálatos képek mögött rejlő sokrétű jelképek és jelentésrétegek megértése nélkül is meghatározó élményt nyújt.

Ahogyan Jankovics fogalmazott: „Az ember ma is a fényre vágyik, szó szerint és átvitt értelemben egyaránt, mint vágyott már sok száz millió évvel ezelőtt, kovamoszat-korában. A mese a vágyott világosság eljövetelét, örök visszatérését hirdeti.”

Úgy tűnik, hogy az évek során a rendező is megbékélt a filmmel. Egy 2017-es interjúban azt mondta, hogy a legjobban sikerült egész estés filmjének tartja, és ő is elcsodálkozott rajta, hogy „ez kibújt belőle”. Visszatekintve úgy látta, a film készítésekor fellépő gyötrődések kellettek ahhoz, hogy végül ilyen legyen a végeredmény. Jankovics Marcell október 21-én lenne 80 éves. Küldetésének tekintette, hogy megőrizze és továbbadja a múlt elvesző értékeit. Filmjeiben a magyar kultúrtörténet kincseit, az ősi mítoszokban, mesékben és kiemelkedő irodalmi alkotásokban rejlő egyetemes üzeneteket virtuóz módon animálva adta át. Egyedülálló, értékteremtő munkássága a magyar kultúra meghatározó részévé vált.