1953. április 27-én mutatták be a Föltámadott a tenger című, színes magyar történelmi filmet, az államosított filmgyártás és hivatalos kultúrpolitika szuperprodukcióját. A díszelőadáson megjelent többek között Dobi István államelnök, Nagy Imre, a minisztertanács elnökhelyettese, Apró Antal miniszter és más politikai és diplomáciai személyiségek. A párt számára a film fontosságát jól mutatja, hogy állítólag egy munkavetítésen még maga Rákosi Mátyás is megtekintette a félig kész kópiát. „Ez remekmű lesz, vagy semmi. Nádasdy vagy főrendiházi tag lesz, vagy felakasztjuk” – érzékeltette a fim elkészültének jelentőségét Révai József, a Rákosi-korszak népművelési minisztere, meghatározó ideológusa.

A 4000 méteres, kétrészes film munkálatai három évig tartottak, a forgatás 200 színésszel, 3000 statisztával kilenc hónapot vett igénybe, és több mint hétmillió forintba került. Csupán a március 15-i, Múzeum kerti négyperces jelenetet 1500 statisztával, háromnapos munkával forgatták. A főbb (és mellék-) szerepekre a kor legkiválóbb művészeit kérték fel, az operatőr a kiemelkedő tehetségű Hegyi Barnabás volt. A film sodró lendületét, forradalmi hevületét fokozta Szabó Ferenc zenéje, melyet később a filmmel azonos című oratóriummá dolgozott át.

A reformkor és a szabadságharc, a csatajelenetek mind pontosabb megjelenítése érdekében néprajzi, hadtörténeti és katonai szakértők irányításával dolgoztak. Megszerezték Bem és Görgey kardját, Ferrari Violetta pedig Szendrey Júlia eredeti ruhájában azonosulhatott a szereppel.

A filmgyártás államosítása (1948), illetve a Sztálin halálával bekövetkező enyhülés (1953) közötti időszakot a legszigorúbb állami kontroll jellemezte. A szocialista realizmus szabályrendszere valamennyi művészeti ágban érvényesült; a filmnek – mint a propaganda egyik legtöbbekhez eljuttatható formájának – kiemelt szerepet szántak a párt vezetői és ideológusai.

Az 1848/49-es szabadságharc megfilmesítésének ötlete már az 1948-as centenáriumi évben is felmerült, ezért zárkörű pályázatot írtak ki a forgatókönyv elkészítésére. A felkérésnek – többek között – Örkény István is eleget tett, aki tervében kitalált személyekkel; főszerepben egy ikerpárral mutatta volna be „az akkori és a mai kettévált Magyarország belső vívódását...”. Ez a filmterv azonban nem felelhetett meg a célnak: a forradalom grandiózus bemutatásának, a jelen viszonyait igazoló elképzeléseknek.

Először Illyés Gyula segítségével Szőts István látott munkához, aki azonban nem tudott és nem is akart megfelelni a politikai elvárásoknak. Az 1848-as film tudatos történelemhamisítását (Görgey hazaáruló), leegyszerűsítő, idealizált mondanivalójának megfilmesítését nem vállalta. Az Emberek a havason kiváló rendezője úttörő vállalkozása után az Ének a búzamezőkről alkotását vélt klerikalizmusa miatt a cenzúra betiltotta; ami nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a rendező később az országot is elhagyta.

A nagyszabású film terve azonban nem évült el; Révai József, aki a kezdetektől szívén viselte a film sorsát, 1951-ben újra nekivágott a megvalósításnak. A film alapjául szolgáló novellát Illyés Gyula írta Két férfi címmel – középpontjában Petőfi és Bem –, melyet az író maga nevezett a „filmkockák nyelvén írt történelmi tanulmánynak”. A terv megvalósítására a kultúrpolitika a kor legfontosabb és legelismertebb rendezőit és ideológusait vetette be. A három megbízott rendező (Nádasdy Kálmán, Ranódy László és Szemes Mihály) közel két éves munkájával azonban Révai elégedetlen volt, ezért segítségül hívta a nagy tapasztalatokkal rendelkező, a forgatókönyv munkálataiba is bekapcsolódó szovjet filmrendezőt, Pudovkint.

Pudovkin látogatóban Illyes Gyulánál a Föltámadott a tenger forgatásakor (forrás: Filmvilág, 1975)

Nádasy László, a film dramaturgjának visszaemlékezéseiből tudjuk, hogy Pudovkin „mélyen beásta magát a munkába” és a feladatot nem protokolláris felkérésnek tekintette: „Együttműködésünk ritmusát is egyéniségének átütő erejű dinamizmusa határozta meg. A délelőttjeinket margitszigeti szállásán töltöttük, megbeszélvén néhány jelenetet. A délután az én időm volt (a megfogalmazásé), este a rendezői kollektíva — személy szerint Nádasdy Kálmán, Ranódy László és Szemes Mihály — megvitatta, esetleg módosította a jelenetvázlatokat. A fordító éjszaka dolgozott, a motoros küldönc hajnalban; reggelre a legépelt, orosz nyelvű szöveg ott volt Pudovkin asztalán. […] Így, szó szerint éjjel-nappal dolgoztunk néhány hétig, amíg el nem készült a közel százoldalas képsor.”

A film eredetileg Petőfi és Bem tevékenysége köré szerveződött volna, de Pudovkin a hangsúlyt a közegre helyezte: „amelyen át egymásra találnak, most már nem egyéni sorsuk, hanem egy nép, még helyesebben egy ügy: a népszabadság ügyének sorsa. Így lényeges helyett kapott mellettük e kor két másik alakja: Kossuth és Görgey. És szerepet kapott mindenekelőtt maga a nép” – nyilatkozta Illyés. A történet időintervallumát is csökkentették; a teljes forradalom és szabadságharc (elkerülendő a bukás bemutatását) helyett március 15-től, a Pilvax kávéháztól a győztes nagyszebeni csatáig tablószerűen, időrendi sorrendben kísérhetjük végig az eseményeket. Középpontjába az osztályharcot tette, amivel a forradalom bukását is magyarázta. „Itt a nemesség és a parasztság viszonyáról van szó.”

Könnyedén bánt a tényekkel is: „Minden kis apróságról nem lehet dokumentum, hiszen Petőfi életének adatait is csak évekkel később gyűjtötték össze, s lehet, hogy ebből sok minden el is veszett. Másokat a burzsoá történetírók meg is hamisíthattak vagy elsikkaszthattak” – vélte Pudovkin, beláthatatlan távlatot nyitva olyan politikai, dramaturgiai és egyéb ambíciók előtt, melyek a költőt a schwechati csatamezőre helyezte, Görgeyből árulót csinált (bár ez a vélekedés már korábban is jelen volt történetszemléletünkben) – aki nem forradalmi hadvezér, nem híve a néphadseregnek –, hogy Kossuthot magasztalhassa.

Nádasdy szerint ez a film kísérlet volt, mivel nem egyének a hősei, hanem az egész nemzet; 5-6 ember sorsán keresztül igyekezett bemutatni az eseményeket. Az első rész főszereplője Petőfi, a másodiké Bem az erdélyi hadszíntérrel. Mellettük Kossuth és Görgey ellenpontja, valamint két népi hős: Kicsi Gergely székely közhuszár és Hajdu Gyurka fiatal parasztlegény, Petőfi földije.

Ennek eszköze a történelmi személyekkel elmondatott, a mának szóló üzenetek: „Szabadságharcot csak néphadsereggel lehet megnyerni, célját tudó néphadsereggel, amely, ha tudja a célját, tudja kötelességét is.” (Bem). „A néppel tűzön-vízen át.” (Petőfi)

A bemutató utáni méltatások, köszönőlevelek is egyértelművé teszik a közönségnek, hogy film a jelennek szólt: „…mindenekelőtt a párt közvetlen eszmei útmutatása, a szovjet filmművészetnek Pudovkin elvtárs munkájában szinte személyesen is megtestesülő segítsége adta meg az alapot ahhoz, hogy tehetséges művészeink megalkothassák e kitűnő művet.” (Szabad Nép, 1953.)

Statiszták a Föltámadott a tenger című film forgatásának szünetében a Magyar Nemzeti Múzeumnál (Magyar Fotó: Keleti Éva)

A film készítésében résztvevő „kollektíva” pedig a következő levelet intézte Pudovkinhoz: „A szó kevés ahhoz, hogy megköszönjük azt a segítséget, amit Öntől kaptunk, de úgy gondoljuk, hogy a köszönetnél is többet jelent az Ön számára, hogy ez a film a világbéke és a világszabadság nagy ügyét akarja előmozdítani.” 

Az államosítás utáni első nagy történelmi filmünk a korszaknak megfelelő, egyértelmű üzenetet közvetített. Ahogyan Rákosi Mátyás megfogalmazta: „Amit Kossuth, Petőfi, Táncsics százesztendővel ezelőtt zászlójukra tűztek, de nem tudtak megvalósítani, azt mi most végre tudjuk hajtani és tovább tudjuk fejleszteni, ha élünk a történelemadta lehetőségekkel.”

Mivel a filmet a „baráti országokban”, Lengyelországban és az NDK-ban való forgalmazásra is szánták, németül és lengyelül kiadott ismertető füzet is fennmaradt róla, fenti galériánkban ezeket is bemutatjuk.