„Háborúban azt kell csinálni, amit a háború akar?” – Szemes Mihály: Alba Regia #37

2021.08.18.

1961 tavaszán, a második világháború végének 16. évfordulója alkalmából, a felszabadulás ünnepére időzítették az Alba Regia című film bemutatóját, amely a háború utolsó hónapjainak történetét meséli el egy székesfehérvári orvos és egy szovjet híradóslány szemszögéből. Szemes Mihály filmje lehetett volna egyszerű propagandafilm, de ennél sokkal érdekesebb, saját korának filmművészeti irányzataira érzékenyen reagáló film lett.

A filmben Dr. Hajnal, a háború utolsó, zűrzavaros hónapjaiban is a maga humanista elvei szerint áll helyt a kórházban: német, orosz, majd ismét német sebesülteket lát el – attól függően, hogy a város éppen melyik nagyhatalom kezében van. Véletlenül a házába kerül egy magát erdélyi menekültnek mondó lány, Alba, aki a segítségét kéri. Az orvos eleinte emberiességből, majd egyre gyengédebb érzelmekkel gondoskodik a lányról, akiről valójában szinte semmit nem tud. Egy éles helyzetben, német katonák figyelő tekintetének kereszttüzében rájön, Alba rádiós összekötő, aki az ő házából informálja a szovjet hadsereget a németek hadmozdulatairól. Dr. Hajnal kénytelen szembesülni a helyzettel: fel kell adnia addigi apolitikus életszemléletét, ha meg akarja érteni az elszánt katonalányt.

Az Alba Regiát már készültekor nagy figyelem övezte, ugyanis a történet magvát megtörtént esemény adta. 1945 tavaszán Dr. Hornyánszky Károly és felesége, Puszta Sarolta több hónapig bújtatták és segítették Ligyija Martiscsenko szovjet híradósnőt. A film elkészülését a szovjet-magyar kapcsolatok eredményeként is lehetett ünnepelni, különösen, hogy a női főszerepre a Szállnak a darvak ekkor már világhírű főszereplőjét, Tatyjana Szamojlovát sikerült megnyerni. A film azonban korántsem nevezhető egyszerű politikai nézeteket demonstráló háborús kalandfilmnek.

A korabeli sajtó a filmből az egyenes, elkötelezett Alba figuráját emelte ki és tette meg követendő példává. A film valódi főszereplője azonban a pártatlan, a politikába belefáradt magyar orvos, aki úgy érzi, nincs beleszólása a történelem folyamatába: a nagyhatalmak a feje fölött adják-veszik a városát, az országát. Bár végül végrehajt egy határozott tettet és megszökik a menekülő németektől, a korabeli kritika ezt nem tartotta elég hősies cselekedetnek. A film Hajnal doktora valójában egyszerű polgár, aki a hivatásának gondjaival van elfoglalva és lehetőleg igyekszik minél távolabb kerülni a politikától.

Ez a karakter – az ellenséges hatalmak között a saját kis világát egyben tartani igyekvő kisember – bizonyos tulajdonságaiban a Kádár-korszak emblematikus Molnár tizedesét előlegzi.

A kora Kádár-korszak népszerű vígjátékaiban jelenik meg a kispolgár figurája, akinek életében a saját, privát boldogsága foglalja el a legnagyobb teret, és aki szemszögéből a politika és annak megrögzött képviselői szinte veszélyes őrülteknek tűnnek. Ezek a figurák Hirsch Tibor szerint a társadalom depolitizálásának közvetlen eszközei a kádári kultúrpolitika kezében, mellyel az ’56-os események után konszolidálta a helyzetet és bebiztosította a hatalmát. Az Alba Regia szigorúan véve nem tartozik e filmek közé – főleg, mivel az 1963-as általános amnesztia előtt készült – mégis érdekes, hogy már ekkor megjelenik benne a rezignált, apolitikus magyar figurája. Márpedig ezt a figurát a filmkészítők (Palásthy György forgatókönyvíró és Szemes Mihály rendező) alkották meg éppen ilyennek. Hiszen azt már a bemutatókor is tudni lehetett, hogy a film csak az alaphelyzetét merítette a valós eseményekből, ezen kívül szinte minden másban eltér tőlük. A valódi Hornyánszky doktor és családja egy precízen megtervezett katonai akció keretén belül és saját meggyőződéséből vállalta Martiscsenko bújtatását. A film a véletlen és a szerelmi szál behozásával ismét csak a magánember személyes történetére helyezte a hangsúlyt.

Az Alba Regia stílusában is a korabeli filmművészeti irányzatokra nyitott mű. Érzékenyen rezonál például az ekkoriban kibontakozó szovjet újhullámra. Legismertebb darabjaiként Mihail Kalatozov Szállnak a darvak (1957) vagy Grigorij Csuhraj Ballada a katonáról (1959) című filmjeit tartjuk számon, melyek a háború kevésbé hősies, emberibb oldalát mutatták meg, a „kis hősök” küzdelmét vitték vászonra. Ugyanúgy a hátországban küzdő, szenvedő alakokat tettek meg főszereplőnek, mint az Alba Regia. A szovjet újhullám hatását közvetlenül is mutatja Szamoljova jelenléte a filmben. Szemes Mihály ezen kívül a bevett megoldásokat meghaladó, modern stílusfogásokkal is kísérletezett: például Alba és a náci tisztek táncjelenetében, vagy a doktor és Alba szerelmének beteljesülésekor. Az utóbbi jelenetben a kamera percekig vándorol a szobában lévő tárgyak és a szereplők arca között. Ez a képsor nem építi közvetlenül a cselekményt, nem lendíti tovább az eseményeket, viszont megfest egy hangulatot, ami átélhetőbbé teszi a világégés közepén egymásra találó szerelmesek helyzetét.

A korabeli kritika „rendezői ügyeskedésnek” találta ezt a jelenetet és ártalmas „európaiaskodást” látott a Szerelmem, Hirosimára (Alain Resnais, 1959) emlékeztető képsorban. Azonban már az európai modernizmus e kiemelkedő darabjához való hasonlítás is azt mutatja, az Alba Regiában – ha még nem is teljes egészében kiforrott módon – érdekesen jelennek meg olyan eszközök és hatások, amik az elkövetkező évek rangos filmművészeti irányzatai felé mutatnak.