Pénelopé Ithakája – 62 éves a Filmarchívum szakkönyvtára #7

2021.04.02.

62 éves a Filmarchívum szakkönyvtára, amely 1959. április 1-jén lett a Filmarchívum önálló gyűjteménye.

A Színház- és Filmtudományi Intézet 1957-es alapítását követően a gyakorlatban 1958 tavaszán-nyarán tették meg az első lépéseket a gyűjtemény megszervezése felé, aminek alapját a Színház- és Filmművészeti Szövetség tudományos osztályától és a Filmfőigazgatóságtól igényelt és kapott dokumentumok alkották: 800 könyv, 600 forgatókönyv, 500 kötet folyóirat és 800 kézirat.

Az első leltárba vett könyv

Néhány jelenlegi számadat: 22 500 könyv, 3200 kézirat, pár darab híján 5000 játékfilmforgatókönyv, filmnovella, filmterv; dokumentum-, animációs és kisfilmek háttéranyagai, több száz folyóirat sokezer lapszáma mellett a dokumentációs gyűjtemény több mint 7600 alkotói-személyi dossziéja, 16 000 játékfilmes- és 15 000 nem-játékfilmes dossziéja, közel 20 000 külföldi és magyar dialóg- és feliratlista; kisnyomtatványok és több mint 30 hagyaték és ajándékba kapott vegyes iratanyag alkotja mára a gyűjteményt. Kedves, barátságos elefántcsonttorony lehetett évtizedeken keresztül a Vorosilov majd Népstadion úti villában elhelyezett könyvtár – célközönségét elsősorban kutatók, újságírók, diákok alkották, tömegek sosem látogatták. 1994-ben költözött a Budakeszi útra, ahol a mára már szűkössé vált korszerű tárolási kapacitások sajnos nem tudák ellensúlyozni azt a hátrányt, hogy a helyszín kiesik a belváros vérkeringéséből.

Míg bizonyos években bőségesen jutott állománygyarapításra, folyóiratelőfizetésekre (a nyolcvanas években 120 féle (!) periodika járt, köztük 70 külföldi; de a 2000-es évek közepe is gazdagnak mondható ebben a tekintetben), adódtak olyan szűk esztendők is, amikor a könyvvásárlásra fordított összeg fájdalmasan vagy éppen vérlázítóan alacsony volt. A gazdag források és széleslátókörű gyűjteményszervezés bő esztendeivel olykor (emberi erő)forrásokban is szűkös esztendők váltakoztak.

Találónak tűnik a hasonlat, hogy a könyvtár a Filmarchívumon belül is olyan volt, mint a vágyott Ithaka, a béke és nyugalom szigete – ahol azonban Pénelopé a nappal megszőtt leplet éjszaka bizony konok határozottsággal fölfejtette.

Sok kezdeményezés, reform, ami épphogy nekiindult volna, ugyanazzal a lendülettel maradt félbe, torzóban, megkezdve, de legalábbis biztosan nem az eredeti tervek szerint lett befejezve.

Visszatekintve erre a 62 évre, mindenképpen hálás szívvel kell megemlékezni a könyvtárvezetőkről, akik erejükhöz és elhivatottságukhoz mérten küzdöttek és álltak helyt: a kezdetektől Szathmáry Gézáné, Páldy Tamásné (1973 decemberétől-2006-ig), Ignéczi Lilla (2007-2010), Pápainé Nyeste Györgyi (1989-2017), de közéjük tartozik a Filmarchívum egykori igazgatóhelyettese, Berkes Ildikó is, aki meghatározó módon segítette a gyűjtemény gyarapítását, és nyugdíjba vonulása után is megszámlálhatatlanul sok „önkéntes munkaórával” lendítette előre az évtizedek alatt felgyülemlett anyagok rendezését.

Apró érdekesség a Les Lettres françaises néhány számának megvásárlásáról a könyvtár számára (forrás: NFI)

Néhány éve a retrospektív feldolgozás mellett az archívum korábban több részgyűjteményébe széttagolt „papíralapú” dokumentumainak integrációján és feltárásán dolgozunk, ami a cikk-kivágatoktól, háttérdokumentációktól a filmarchívumnak ajándékozott vagy vásárolt hagyatékokon, iratanyagokon át a kisnyomtatványokig ível. Szerencsére jelenleg is számos hagyaték, felajánlás, ajándék érkezik és gazdagítja tovább a gyűjteményt. Reményeink szerint a gyűjteményi digitalizáció is hamarosan új szintre emelkedik.

S bár egyre nagyobb az igény a könyvtári tartalmak online elérhetőségére, mégis az a cél is szemünk előtt lebeg, hogy ma, de akár 62 év múlva is érdemes legyen eljönni a Filmarchívum könyvtárába – egy gazdag és számottevő gyűjteménybe – a „messzirelátszó szép Ithakába”.

Leadkép: A Magyar Filmtudományi Intézet és Filmarchivum könyvtárának fotója a 80-as évek elején. (Népstadion út 97.)