Ferenczy, Alexander (1896–1931)

2021.11.18.

Egy szépreményű pesti díszlettervező, aki német filmekben dolgozott és Bauhaus villákat álmodott.

Friedmann Sándor (születési név), Ferenczi Sándor, Ferenczy Sándor, Alexander Ferenczy
díszlettervező, építész
1896. június 16., Budapest, Osztrák-Magyar Monarchia
1931. március 4., Neubabelsberg, Potsdam, Németország

Alexander Ferenczy

A budapesti születésű Ferenczy Sándor a fővárosi Iparművészeti Iskolában és Münchenben tanult építészetet és belsőépítészetet, és az 1910-es évek második felében kezdte a pályáját. Mind magyarországi, mind németországi korszakában tervezett színház- és moziépületeket. Ezek közül az egyik első volt a fővárosi Renaissance Színház (a későbbi Radius filmszínház, majd a mai Thalia Színház helyén), amelynek átépítése fűződik a nevéhez. De Ferenczy nem csak a színház tereit és éttermét gondolta újra, hanem a színpadra állított darabokhoz, így a Renaissance nyitóelőadásaként bemutatott Pesti asszonyhoz is ő alkotta meg a díszleteket. Ezzel párhuzamosan a Vígszínháztól is kapott megbízásokat, az ő díszleteiben került színre például Vajda Ernő Szerelem vására című darabja. Már a kezdet kezdetén sokat dicsérték terveinek európai stílusát, könnyed eleganciáját. A színházi ízlés az 1910-es évek második felében változóban volt, Ferenczy pedig remekül érzett rá az új igényekre. Jól illusztrálja ezt a Színházi Élet szerzőjének véleménye, amelyet 1918-ban fogalmazott meg a Vígszínház Princ című darabjához megálmodott díszletei kapcsán:

„Ma már premiére-szükséglet a milieu s a színházi közönség megköveteli, hogy a modern iparművészet rafinementjével megkonstruált igazi, valóságos képet kapjon s a színpadi író sem lehet közömbös, hogy milyen keretben interpretálják mondanivalóit.
Az idáig oly fölénnyel nélkülözött logika újra szerényen bekopogott s a lehetetlen fölépítésű színfalak tobzódó szertelenségeit fölváltotta az architektúra és iparművészet alapjaira fektetett valóságos intérieur, megkomponált kertművészet s a piktorokat is új föladat elé állította az a hálás ítélet, mely a mai szinte hivatalos recept szerint készült szúette kulisszák fölött hangzott el.

Fontos kötelessége lett tehát a színházak vezető férfiainak, hogy a színpadi tervezés most meginduló renaissanceban arra hivatott komoly művészeket állítsanak az oly bőven kínálkozó feladatok megoldására, mert csak így lesz lehetséges, hogy lépést tartsunk a nagy nyugati színpadok mai teljesen kifejlesztett színpadművészetével.”1

Ferenczy Sándor a filmgyártásba az első világháború végén kapcsolódott be, amikor a Corvin filmgyárban kezdett dolgozni díszlettervezőként. Ebben az időszakban készült filmjei fordulatos kalandortörténetek és a misztikumot sem nélkülöző, történelmi utalásokkal átszőtt látványos drámák. Ferenczy a Corvinnál a legendás operatőr, Eiben István egyik legközelebbi munkatársa lett. Együtt forgatták például A 111-es (r: Korda Sándor, 1919–1920), a Névtelen vár I-II. (r: Garas Márton, 1920), A lélekidomár I–II. (r.: Garas Márton, 1920) és A sárga liliom (r: Garas Márton, 1920) című filmeket. A tehetséges tervezőt az évek alatt sok olyan alkotóval hozta össze a sors, akik később szintén elhagyták az országot, így nem csoda, ha első állomásán, Bécsben, régi ismerősökkel találkozott. Az 1920-as évek elején a városban volt többek között Korda Sándor és felesége, Maria Corda színésznő, valamint Lukács Pál, a később Amerikában Paul Lukas néven Oscar-díjjal jutalmazott színész, és az író Vajda Ernő (azaz Ernst Vajda) is.

Nem véletlen, hogy Ferenczy bécsi korszakának leghíresebb filmje a Sámson és Delila (1922) lett, amelynek grandiózus képei mind a rendező és az író – Korda Sándor és Vajda Ernő –, mind a díszlettervező részéről meggyőző szakmai névjegyként szolgáltak a továbbiakban.

A film két párhuzamos idősíkon játszódik, az ismert ókori történet mellett azt is megtudhatjuk, hogy egy modern Delila, vagyis egy sikeres operaénekesnő, hogyan bánik a férfiakkal. Ferenczy ennek szellemében két világot alkotott: egy zabolátlan és egzotikus antik tájat, valamint egy civilizáltan elegáns modern városi teret. A forgatókönyvet „Korda Sándor, a főrendező és Ferenczi Sándor, a díszletek és jelmezek tervezője és a monumentális építkezések intézője a legkáprázatosabb fantáziával keltették életre. Ami nagyszerűt a film játékban és külsőségekben produkálhat, azt mind teli kézzel szórták el. A színház pánik jelenete, a merénylő üldözése a színház karzatán, a színház technikai megépítése remekei maradnak a filmkészítés művészetének és dicsőségére szolgálhatnának bármely világsikerre pályázó amerikai filmnek.” – írja a korabeli kritika.2

A bibliai-modern történetet egy másik, szintén sok magyar vonatkozással bíró film, a Das Bildnis (r: Jacques Feyder, 1924) követte, amelynek egyik főszereplője Bánky Vilma volt, gyártója pedig Szücs Ernő producer és a Vita-Film. Ferenczy ezután ismét felkerekedett és 1924-ben előbb Párizsba, két évvel később pedig Berlinbe költözött.

Film és építészet

A Villa Kenwin (forrás: Wikipedia )

A német fővárosban gyorsan keresett építésszé vált, elsősorban tehetős berlini és svájci polgárok villáit, elegáns bárok és filmszínházak belső tereit tervezte. Egyik főműve a Montreux közelében található Villa Kenwin, amelyet Hermann Henselmann német építésszel együtt alkotott meg a brit írónő, Bryher számára. A letisztult formavilágú, Bauhaus jegyeket mutató épületben nagy szerepet kapnak a fények, amely sokak szerint a Ferenczy mozgóképes gondolkodásmódjával áll összefüggésben.

Ferenczynek saját kollégái, különösen a neubalbabersbergi filmes kolónia tagjai szintén előszeretettel adtak megbízásokat. Ő rendezte be például Olga Tschechowa, Lissy Arna, illetve Willy Fritsch és Lilian Harvey otthonát. Berlin legelőkelőbb részén műtermet tervezett Theo Matejko grafikusnak, amelyről hosszú cikket is közölt a Színházi Életben Milyen a modern művész műterme? címmel.3 Ferenczy szerint rég lejárt a baldachinos, gótikus, túldekorált műtermek ideje, az új kor modern és praktikus műhelyeket, harmonikus környezetet igényel, ahol semmi sem vonhatja el a művész figyelmét az alkotástól. Matejko műtermébe, ennek szellemében hatalmas edzett mattüveg ablakokat és világos felületeket tervezett, a kényelmet pedig gombnyomással állítható bőrfotelek, kék és aranybarna velúrral borított padló és könnyen tisztítható gumifelülettel ellátott, nikkelezett lábakon álló rajzasztal biztosította. 

Az építészeti megbízások mellett természetesen a német filmipar is számított Ferenczy szakértelmére. Öt év alatt mintegy 15 film díszleteit tervezte, többek között A cigánybáró (Der Zigeunerbaron, r: Frederic Zelnik, 1927), a francia arisztokraták körében játszódó misztikus kalandfilm, A fehér ördög (Cagliostro – Liebe und Leben eines großen Abenteurers, r: Richard Oswald, 1929) és a Lil Dagover főszereplésével készült Der Anwalt des Herzens (r: Wilhlem Thiele, 1927) című művekhez. Ezek közül Az égő asszony (Weib in Flammen, r: Max Reichmann, 1928) a témája miatt is érdekes, mert a történet helyszíne Budapest. Képein feltűnt a Lánchíd, az Országház és az Andrássy út, a cselekmény csúcspontját pedig egy pesti divatszalon égése jelentette. Bár a korabeli magyar kritika kissé zavarosnak és túl szentimentálisnak találta a filmet, a főszereplő Olga Tschechowa játékát és a mű turisztikai propagandaértékét egyhangúan dicsérték.

A tragédia

Ferenczy 1929. december 1-én feleségül vette Neufeld Lilit, Neufeld Gyula gazdag budapesti tőzsdebizományos lányát, és úgy tűnt, hogy a szakmai sikerek mellett a magánéletében is kiteljesedhet. A szépreményű fiatalember pályája azonban hirtelen és tragikus véget ért. 1931. március 4-én hajnalban Auburn típusú gépkocsijával éppen a neubabelsbergi UFA telep felé hajtott, amikor halálos balesetet szenvedett. A korabeli tudósítások szerint az autó nagy sebességgel haladt, és az útra fagyott eső miatt nem tudott bevenni egy éles kanyart. Ferenczy alig volt 35 éves, amikor életét vesztette, egy londoni ajánlattal a zsebében, úton a világhírnév és az első hangosfilmes megbízások felé. Halála mind a budapesti, mind a berlini magyar társadalmat megrázta, és a német filmipar számára is hatalmas veszteséget jelentett.

IMDb
Filmportal.de
Hangosfilm.hu

Jegyzetek

[1] A Princ díszletei. Színházi Élet, 1918/10. 27.
[2] A bibliától a mozivászonig. Sámson és Delila a Corvinban és a Kamarában. Színházi Élet, 1923/5. 37.
[3] Ferenczi Sándor: Milyen a modern művész műterme? Színházi Élet, 1928/52. 194–195.

Források

Ferenczy Sándor. In: Castiglione Henrik – Székely Sándor: Filmlexikon. Budapest, é. n. 148.
Magyar Életrajzi Lexikon 1. kötet (A–K). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1967. 499.
Éber László (szerk.): Művészeti Lexikon 1. kötet (A–K). Budapest: Győző Andor kiadása. 311.
A Princ diszletei. Színházi Élet, 1918/10. 27–28.
A Pesti asszony díszletei. Színházi Élet, 1921/18. 25.
A bibliától a mozivászonig. Sámson és Delila a Corvinban és a Kamarában. Színházi Élet, 1923/5. 35–38.
Ferenczi Sándor: Milyen a modern művész műterme? Színházi Élet, 1929/52. 194–195.
Ráskay László: Ferenczi Sándort, a neves filmépítészt halálos autószerencsétlenség érte
Berlin mellett. Pesti Napló, 1931. március 5. 11.
Halálos autókatasztrófa ért Berlinben egy magyar építészt. Ujság, 1931. március 5. 7.
Autószerencsétlenség folytán meghalt Ferenczy Sándor, az Ufa filmépítésze. Ellenzék, 1931. március 5. 2.
Ferenczi berlini magyar műépítész, akit autókatasztrófa ért, meghalt. Magyar Hírlap, 1931. március 5. 3.