Gábor Sári 1917. február 6-án született Budapesten. Keresztnevét édesanyja kedvenc színésznője, Fedák Sári után kapta, de ahogy Fedák Sárit, Gábor Sárit is csak Zsazsának becézték. A Gábor család összetartó, büszke família volt, amely a 20. század elején a főváros tehetős elitjéhez tartozott. „Dolgos, varázslatos életet éltünk. A nyarakat Balaton-parti villánkban töltöttük, nagyokat kirándultunk a Mercedesünkön (szürke volt, borvörös bőrülésekkel – az akkortájt legelegánsabb modell), csodás estélyeket adtunk, ahol gyönyörű nők és fess férfiak keringőztek a kristálycsillárok alatt. Budapest cigánymuzsikától hangos, lilaakáctól illatos, elbűvölő város volt abban az időben.”¹ – emlékszik Zsa Zsa önéletrajzi könyvében. A kislány bálványozta édesapját, Gábor Farkas Vilmost, akinek kifogástalanul ápolt, férfias típusa később is az ideálja maradt. Édesanyja, Gábor Jolie (született Tilleman Janka) hasonlóan erős személyiség volt, akitől lányai az ékszerek iránti rajongás mellett az öntudatos nő viselkedését is eltanulhatták.

Zsa Zsa ugyanis a középső volt a testvérek között, nővére, az intellektuális Magda (1915–1997) és húga, a kiskorától színésznőnek készülő Éva (1919–1995) később szintén híressé váltak előadóművészként az Egyesült Államokban. A lányok már kiskoruktól a legjobb nevelést kapták. Magda és Zsa Zsa Svájcban, Madame Subilia szigorú lausanne-i leányiskolájában tanult, ahova édesanyjuk nem elsősorban a tananyag miatt íratta be őket, hanem azért, hogy megtanulják „hogyan kössenek ragyogó, gazdag házasságokat”.² Itt mindent elsajátíthattak, amire a társasági életben szükség lehetett, megismerkedtek az etikettel, tanultak franciául és angolul, bevezetést kaptak a művészetekbe és az európai műveltségbe. Hamar világossá vált azonban, hogy Zsa Zsa legnagyobb tőkéje a szépsége, ezért édesanyja alig 15 évesen benevezte őt a Miss Magyarország versenyre. Bár sok forrásban magyar szépségkirálynőként szerepel (önéletrajzában is azt írja, hogy a zsűri őt látta a legszebbnek, de fiatal kora miatt nem kaphatta meg a koronát), valójában második lett Gál Júlia mögött, miként ezt az alábbi filmhíradó is bizonyítja.

A hírnév így sem váratott magára sokáig, mert egy bécsi üdülés során találkozott Richard Tauberrel, akitől szerepet kapott az általa írt Az éneklő álom (Der Singende Traum) című operettben. A darab sikeres lett és Zsa Zsa néhány hónapig a bécsi színiakadémia kurzusait is látogatta. Azonban ekkor még nem léphetett a pályára, mert közbejött igen fiatalon megkötött első házassága Burhan Asaf Belgével, aki a török nagykövetség sajtófőnökének helyettese és a török értelmiség egyik fontos alakja volt.³ A fiatal lány újdonsült férjével Ankarába költözött, ahol belecsöppent a diplomaták világába, és egy otthonától teljesen különböző kultúrába. A rá jellemző kíváncsiság és kalandvágy segítségével, ahogy később is, gyorsan feltalálta magát, azonban házassága nem volt boldog, ezért életének ankarai időszaka nem tartott sokáig.

Ankarától Hollywoodig

A második világháború szele időközben Magyarországot is elérte és a Gábor család körülményei egyre nehezebbé váltak. Bár a lányok kikeresztelkedtek, a família mindkét ágon zsidó származású volt, az édesapa 1916-ban magyarosított Grünről Gáborra.⁴ Gábor Éva már korábban elhagyta az országot, és Zsa Zsa egy budapesti látogatása után úgy döntött, hogy nem tér vissza Ankarába, hanem húga után indul az Egyesült Államokba. 1941. február 15-én, diplomata útlevelének védelmében bízva, vonatra szállt, de mivel Nyugat felé már nem mehetett, ezért az Orient expresszel Kelet felé vette az irányt. Hónapokig tartó utazás után érkezett meg Amerikába, ahonnan levélben kérte férjét, hogy bontsák fel a házasságot. Gábor Zsa Zsa legendája ettől kezdve bámulatos gyorsasággal fejlődött, szépsége, humora, lehengerlő egyénisége és pimaszsága évtizedeken át a figyelem középpontjába helyezték.

Ennek kapcsán természetesen említeni kell ruháit, férjeit, szállóigévé lett mondásait, de filmes és televíziós szereplései ugyanúgy fontosak. Megjelenésében elsősorban vakító szőkesége, mélyen dekoltált designer ruhái, fehér szatén kesztyűi és ékszerei váltak a védjegyévé. A Gábor-lányok felmenői generációkon át az ékszerkereskedelemben dolgoztak, az édesanya, Jolie szülei Bécsben működtettek ékszerüzleteket. Zsa Zsa rajongása gyémántok és drágakövek iránt tehát több számító előrelátásnál vagy drága hobbinál, hiszen ez az évszázados közép-európai gyökerekkel rendelkező család kultúrájának fontos része volt.

Belge után még nyolcszor ment férjhez (bár az egyik házasság csak néhány napig tartott), és férjeivel általában a házasság felbomlása után is jóban maradt. Első amerikai férje Conrad Hilton, a Hilton dinasztia és szállodalánc milliárdos feje, 1942-ben vette el Zsa Zsát. Tőle született az asszony egyetlen gyermeke, Francesca Hilton, aki már a válásuk után, az önéletrajzában leírtak szerint nemi erőszak következményeként fogant. 1949 és 1954 között George Sanders színész felesége volt, aki sokak szerint a nagy szerelmet jelentette az életében. Később Herbert Hutner pénzügyi tanácsadó (1962–1966), Joshua S. Cosden, Jr. üzletember (1966–1967), Michael O’Hara ügyvéd (1976–1982) mellett a sorban feltűnt Jack Ryan, a Barbie baba tervezője, akivel 1976 és 1977 között két éven át voltak házasok. Végül a német Frédéric von Anhalt, Mária Auguszta anhalti hercegnő adoptált fia mellett találta meg a boldogságot, akivel 1986-tól élete végéig voltak együtt.

Bár ezek a megjegyzések nyilván ironikusak és kétes az erkölcsi értékük, Zsa Zsa megjelenése és viselkedése sokat tett azért, hogy a nőket felrázza és kimozdítsa hagyományos szerepeikből, és inspirálja az 1950-es évektől kezdve meginduló társadalmi változásokat. Ahogy Kirsten Pullen Gábor Zsa Zsa sitcom szerepeiről szóló elemzésében írja: „Az 1950-es és 1960-as években Gábor volt a túlzás megtestesítője: megjelenése, látványos szerelmi kalandjai, magyar akcentusa, óvilági arisztokratikus stílusa és az általa folytatott önreklámozás mind a megszokottól eltérőnek, furcsának és lenyűgözőnek mutatták őt.”⁵ Kirsten szerint Gábor személyiségében a túlzás valójában egyfajta ellenállási stratégia volt, amely különösen felforgatónak számított abban a történelmi pillanatban, amiben megjelent. Intenzív nőiessége, zabolázatlan viselkedése felhívta a figyelmet a fojtogató korlátokra, elhallgatásokra, mesterségesen szabályozott igényekre és a fogyasztói kultúra visszásságaira, amelyek a hidegháború légkörében a társadalmat nyomasztották.

„Nem az a fontos, hogy igaz legyen, csak beszéljenek rólam.”

Gábor Zsa Zsa az ikonikus Schiaparelli estélyiben

Bár Gábor Zsazsa születésétől kezdve maga volt az instant médiaszemélyiség, mégis nehezen találta meg az útját a szakmába. Karrierje egy televíziós szerepléssel kezdődött és hamarosan a különböző tévéshow-k nélkülözhetetlen vendége lett. Első kisebb filmszerepét az Öröm ránézni (Lovely to Look At, r: Mervyn LeRoy, 1952) című zenés romantikus vígjátékban kapta, ami az 1933-as Broadway musical, a Roberta feldolgozása volt. Az áttörést ezután John Huston Moulin Rouge (1952) című filmje hozta meg számára. A brit gyártású produkció a 19. század végi Párizsban játszódott és Henri de Toulouse-Lautrec (José Ferrer) francia festő életének fiktív feldolgozása volt. A történetben a szerelmet hiába kereső festő a Moulin Rouge mulatóban tölti az estéket, ahol a művészek és a vendégek mind jóbarátai. Köztük van Jane Avril (Gábor Zsa Zsa), a bájos és önző dizőz, aki hétről hétre egyre gazdagabb férfiakra veti ki hálóját. A pergő nyelvű díva szerepét láthatóan Zsa Zsára írták, akinek megjelenését is egyéniségéhez igazították. Zsa Zsa a filmben a szürrealizmusból inspirálódó Elsa Schiaparelli olasz divattervező ruháit hordta, amelyek közül az ujjatlan, egyik vállán hatalmas, élénk rózsaszín tüll virággal díszített vörös estélyi ruha ikonikussá vált. A Moulin Rouge látványos, európai hangulatú film lett, amiből a dráma és a groteszk humor sem hiányzott. Velencében elnyerte az Ezüst Oroszlánt és 1953-ban két Oscar-díjat kapott a színes filmek kategóriájában a látványért és a jelmezekért. Zsa Zsa mellett ez a film másik magyar vonatkozása, hiszen az elismerést a látványtervezésért megosztva Paul Sheriff és Vértes Marcell, a jelmezekért Vértes Marcell kapta.⁶ Bár Zsa Zsa emlékei szerint a kapcsolatuk kezdetben elég feszült volt Hustonnal, a rendező a sikert látva végül ezzel a szöveggel táviratozott neki:

Mi másért is adhatta volna át Zsa Zsa az Oscar-díjat a Moulin Rouge bemutatásának az évében, mint a legjobb jelmeztervezésért mind fekete-fehér és színes kategóriában.

Gábor Zsa Zsa átadja az Oscar-díjat az Egy hely a nap alatt és az Egy amerikai Párizsban című filmek jelmeztervezőinek, 1952

Következő fontosabb filmjében, a francia cirkuszosok között játszódó Liliben (Lili, r: Charles Walters, 1953) egy sármos bűvész asszisztensét alakította. A bűvész egyik látványos számában levarázsolja a nőről a ruhát egészen az alsóneműig. A kedves, ugyancsak franciás könnyedségű filmben a címszerepet Leslie Caron alakította, akinek félénk és természetesen bájos karaktere mindenben Zsa Zsát ellenpontozta. Bár Gábor Zsa Zsa elsősorban mellékszerepeket kapott, és azokban is elsősorban akkor tündökölt, ha lényegében csak önmagát kellett adnia, sokszor látjuk olyan filmekben, amelyekben a korszak leghíresebb színésznői játszottak. A We’re Not Married! (r: Edmund Goulding, 1952) egy laza epizódokból összerakott házassági komédia, amelyben Ginger Rogers, Marilyn Monroe és Mitzi Gaynor is szerepel. Zsa Zsa epizódjában egy házaspár a váláshoz készíti elő a papírokat, amikor kiderül, hogy egy fatális tévedés miatt nem is voltak házasok. Zsa Zsa szerepe itt mindössze annyi, hogy amikor rájön, hogy nem részesülhet férje vagyonából, sokkot kap és elájul. Egyik leghíresebb megjelenése Orson Welles A gonosz érintése (Touch of Evil, 1958) című zseniális filmjében mindössze pár másodperces: lejön egy lépcsőn egy bárban és elmondja a nyomozóknak, hogy nem tudja hol van az ember, akit keresnek. A celeb státuszát jól mutatja, hogy neve a stáblistán ennek ellenére együtt van kiírva a legfontosabb női mellékszerepet játszó, nagyon erős alakítást nyújtó Marlene Dietrich nevével.

Gábor Zsazsa Rotschild Klára divatszalonjában, 1968-ban (MTI)

Gábor Zsa Zsa egyik legérdekesebb filmje az 1950-es évekből az Egy gazember halála (Death of a Scoundrel, r: Charles Martin, 1956), amelyben volt férje, George Sanders alakította a főszerepet. A történet egy csehszlovák bevándorlóról szól, aki a háborús Európából menekül, ahol elárulta saját testvérét. A gátlástalan gazfickó a körülötte levő nőket kihasználva szerez hatalmas vagyont és Amerika egyik legbefolyásosabb üzletembere lesz. Gábor Zsa Zsa a milliomos szépasszony szerepében egyike az áldozatainak, aki pénzét és kapcsolatait is felajánlja a férfi cseppnyi figyelméért. A filmet Hollywood egyik elsőszámú operatőre, James Wong Howe fényképezte a film noir stílusában, zenéjét az osztrák-magyar származású Max Steiner írta és egy kisebb szerepben, színházi impresszárióként Gabriel Curtiz, Michael Curtiz, azaz Kertész Mihály testvére is feltűnik benne.

Gábor Zsa Zsa más filmekben is szerepelt, amelyeknek van magyar vonatkozása, és származására mind a filmekben, mind a televíziós megjelenésekben épített humoros jeleneteket. Az Ég veled, drágám! (Drop Dead Darling, r: Ken Hughes, 1966) című filmben a szintén magyar származású Tony Curtis mellett tűnt fel. A fekete komédiában Curtis egy jóképű házasságszédelgő férfit alakít, aki sorra teszi el láb alól gazdag feleségeit. Nick és a milliomos Gigi (Gábor Zsa Zsa), aki igen vonzó nő, de be nem áll a szája, meglátogatnak egy NATO katonai bázist, ahol rakéták tesztelése folyik. Gigit egy óvatlan pillanatban bezárja a rakétába, amit kilőnek az űrbe, így a nőnek ezután csak a kozmoszból érkező rejtélyes rádiójelekben marad nyoma, amik megállás nélkül ezt ismételgetik: „Dahling, dahling”. „Dahling” vagy „darlink”, azaz „darling”, az igazi Zsa Zsa elhíresült akcentussal kiejtett szava járása volt, aki mindenkit így szólított, különösen azokat, akiknek nem tudta megjegyezni a nevét.

A laza epizódokból álló film egyik legérdekesebb része, hogy Nick és Gigi, a két magyar származású színész által alakított karakter, egy magyaros esküvő keretében kötik össze életüket, ahol vad cigányzene szól és a szertartásvezető is magyarul beszél.

A színésznő 1949-ben kapta meg az amerikai állampolgárságot és az Egyesült Államok iránt érzett feltétlen patriotizmusa egész életében fontos volt számára. Emellett azonban mindvégig hangsúlyozta magyar származását, amit tudatosan beépített fellépéseibe és szerepeibe. A sajtóban sokszor utaltak a magyar családi kapcsolatokra, olyan megjegyzésekkel, mint hogy a Gáborok „Magyarország legdrágább exportcikkei” vagy „A gulyás után a Gáborok Amerika legkedvesebb magyar fogása”.⁸ Tipikus akcentusa, a szerelemhez való hozzáállása, arisztokratikus gesztusai európai származására emlékeztettek, gyakran sütött el magyar témájú poénokat, támogatta a magyar menekülteket, a The Steve Allen Show egyik 1964-es adásában pedig gulyást főzött és a magyar kultúráról mesélt a nézőknek.⁹

A camp királynője

Gábor Zsazsa 1965-ben Las Vegas-ban (MTI/EPA/Las Vegas News Bureau)

Gábor Zsa Zsának országos ismertsége és férjei révén nemcsak a szórakoztatóiparban, de az üzleti és politikai körökben is jó kapcsolatai voltak. Királyi sarjakkal barátkozott és büszke republikánusként állt ki Ronald Reagan és Richard Nixon elnökök mellett, ez utóbbit még a Watergate-ügy kipattanása után is megvédte nyilatkozataiban. Filmjeiben többször játszott kémnőket vagy olyan asszonyokat, akik nagyhatalmú vezetők köreiben mozognak. Hidegháborús noirokban is játszott, mint például a The Girl in the Kremlin (r: Russell Birdwell, 1957) című B-thriller, amelynek alapötlete az volt, hogy Sztálin tulajdonképpen csak megrendezte saját halálát, valójában nagy vagyonnal és szép nőkkel körülvéve él Görögországban. Zsa Zsa egy litván lányt alakít, aki a diktátor fogságába került ikertestvérét keresi. Egy évvel később A férfi, aki nem beszél (The Man Who Wouldn't Talk, r: Herbert Wilcox, 1958) című filmben ő volt Eve Trent, az amerikai titkosügynök kiküldetésben, akinek álcája, hogy egy amerikai tudós elegáns felesége. Az Up the Front (r: Bob Kellett, 1972) című első világháborús brit vígjátékban pedig Mata Hari, aki annyira vonzó, hogy még saját magának sem tud ellenállni.

Az extravagáns színésznő olyan bizarr szerepeket is kapott, mint Talleah az Űrbéli királynőben (Queen of the Outer Space, r: Edward Bernds, 1958). A jövőben játszódó filmben a gonosz, maszkot viselő Yllana királynő egy férfiak nélküli világot épít a Vénuszon. Amikor egy Földről induló űrhajó kényszerleszállást hajt végre a bolygón, a férfiakból álló legénység a nők fogságába esik. A szépséges Talleah udvarhölgy és barátnői ahelyett, hogy szigorúan őriznék a foglyokat, barátkozni kezdenek velük, majd a férfinélküli rendszer megdöntésére szövetkeznek. Küzdelmük sikerrel jár és az igazságos, mindkét nemnek és a szerelemnek helyet adó új ország új királynője Talleah lesz. A színes CinemaScope film díszletei és jelmezei különösen látványosak, a túlzásokra épülő, tudatosan giccses, ironikus és erotikus camp esztétika fedezhető fel bennük, ami Gábor Zsa Zsa stílusában amúgy is gyakran megjelent.

Űrbéli királynő – Trailer

Gábor Zsa Zsa négy évtizedes pályája során 40 mozifilmben játszott és megszámlálhatatlanul sok televíziós műsorban szerepelt. Soha nem halmozták el díjakkal, de az 1958-as Golden Globe-on egy egészen speciális kategóriában tüntették ki. Elnyerte a „Legragyogóbb színésznőnek” (Most glamorous actress) járó díjat, amit azóta sem kapott meg más. 1960. február 8-án az a megtiszteltetés érte, hogy televíziós munkásságának elismeréseként saját csillagot kapott a hollywoodi Hírességek sétányán (6915 Hollywood Blvd).

Végjáték

Bár úgy tűnt, hogy az 1980-as évek végén csillaga leáldozóban van, 1989 nyarán ismét a lapok címoldalaira került. Egy komoly visszhangot kiváltó incidensben pofon ütötte Paul Kramert, egy Beverly Hills-i rendőrt, aki közlekedési szabálysértés miatt megállította kocsiját. A bíróság 72 óra börtönre és jótékonysági munkára kötelezte a színésznőt, amelyek közül az előbbit nehezen – hiszen a fogságban sminkelni sem engedték –, az utóbbit nagyon szívesen teljesített. A botrány a média egyik felkapott témája lett, a díva reklámfelkéréseket kapott és ismét sokszor hívták televíziós talk showkba. A konfliktus később egyik híres cameojának is témája lett, amikor a méltán népszerű Csupasz pisztoly 2 ½ főcímében a mindig elegáns Zsa Zsa lekevert egy pofont a rendőrautónak.

1993-ban hazalátogatott és felejthetetlen megjelenése volt a Friderikusz Show-ban, ahol 76 évesen, vibráló pimaszsággal osztotta ki az incselkedő showmant.

Ugyanebben az időben, 76 évesen(!), fitness videókat készített It’s Simple, Darling címmel, amelyekben vidám történeteket mesél, miközben fiatal férfiak társaságában edz. Bármennyire is megmosolyogtatják ezek a videók a mai nézőket, az örökifjú Gábor Zsa Zsa, aki azt vallotta, hogy egy nő akkor öregszik meg, amikor félni kezd az öregedéstől, a maga módján ezzel is jó példát mutat.

A színésznő életében 2002-ben állt be drámai fordulat, amikor autója egy jelzőlámpának csapódott a Sunset Boulevard-on és súlyos balesetet szenvedett. A baleset idején a Rolls-Royce anyósülésén ült, és olyan komolyan megsérült, hogy egészsége ezután már soha nem állt helyre. Állapota fokozatosan hanyatlott, részlegesen lebénult, később egyik lábát amputálni kellett. Lánya, Francesca 2015-ben bekövetkezett haláláról már is nem értesült, mert addigra teljesen magatehetetlenné vált és súlyos demenciával küzdött. Végül 2016. december 18-án, 99 éves korában hunyt el Bel Air-i otthonában szívelégtelenség következtében. Először a Westwood Village Memorial Park Cemetery-ben búcsúztatták el, de özvegye, Frédéric von Anhalt herceg 2021-ben hazahozta a hamvait, és a Nemzeti Örökség Intézetével és a Magyar Hollywood Tanáccsal együttműködve, július 13-án a Fiumei úti sírkert művészparcellájában helyezte örök nyugalomra.

IMDb