Kiss Eszter fantasztikus alkalmazkodókészséggel és nyelvérzékkel megáldott self-made woman volt. Párizsban a ranglétra legaljáról, a statisztálástól jutott el a főszerepekig és még a hangosfilm sem állhatott az útjába. Miután London közönsége is a szívébe fogadta, visszavonult a színpadtól és filmes üzletasszonyként tevékenykedett.

Budapesten született, a József körúton. Születésekor édesapja, Kiss Mihály, a Népszínház ismert énekes színésze, Blaha Lujza partnere, kijelentette: „Ebből a gyerekből pedig színésznő nem lesz.” A kislány persze hamarosan már színpadon volt. Első fellépése még „siralmasan” sikerült: az apja visszavonulása alkalmából rendezett színdarab előadásán a hat-hét éves Eszter elsírta magát, mert a szerep szerint ki kellett volna gúnyolnia édesapját.¹ Tizennégy évesen titokban elvégezte Balogh Béla filmiskoláját, majd a Star filmgyár némafilmjeiben kezdett el statisztálni.

Fiatalon férjhez ment egy budapesti újságíróhoz², de a színpad iránti vágya erősebb volt. Első férjétől békében elvált és huszonegy évesen kiment Párizsba, hogy színésznő legyen. A kezdeti időszak nehézségeire így emlékezett vissza: „A legszörnyűbb élet következett. Hazulról egy fillért sem fogadtam el. A magam feje után indultam el, magam akartam megküzdeni az életemmel. Egy lelket nem ismertem ebben a végtelen nagy városban. Két-három fényképpel kezdtem meg, annyi sorsostársam makacs, kálváriás útját, egyik filmgyárból a másikba. Mindenhol ugyanaz a válasz: kérik a címemet, majd írnak nekem. Persze, soha nem kaptam értesítést. Közben koplaltam. Kávé volt a főételem, a rengeteg croissant-t ettem, mert ez a legolcsóbb sütemény a bisztrókban. Azaz, hogy ebből sem ettem rengeteget, csak kettőt, mert a pénzzel takarékoskodnom kellett. Este fáradtan, eredménytelenül mentem haza, egy internacionális kis szállodába, ahol azonban valamennyien egyek vagyunk a szegénységben. Este tízkor itt már mindenki aludt. Ha az ember alszik, nem érzi, hogy éhes.”³

A párizsi közönség megtanulja Kiss Eszter nevét

A szorgalmas nyelvtanulásnak és a filmstúdiók előtti sorban állásnak végül meglett az eredménye: hamarosan statisztaszerepeket kapott Henry Roussel La valse de l'adieu (1928), Alberto Cavalcanti Yvette (1928) és Adelqui Migliar A fehér egér (Souris d'hôtel, 1929) című filmjeiben. Utóbbi két alkotás főszerepét az ekkor Párizsban filmező Lenkeffy Ica, a magyar némafilmek sztárja játszotta. Kiss Esztert más hírességekkel is összehozta a sors, Lil Dagover első francia filmjében is statisztált. Amikor látta, hogy a francia stáb és a német színésznő nem értik meg egymást, felcsapott tolmácsnak, aminek köszönhetően a nagy művésznő barátnőjévé fogadta.⁴

A Magyarország című lap 1927 nyarán adta hírül, hogy Heltai Jenő A 111-es című darabját Franciaországban is megfilmesítik Lenkeffy, Petrovich Szvetiszláv és Kiss Eszter főszereplésével. A film valószínűleg nem készült el, de Kiss Eszter talán ekkor ismerkedett meg későbbi második férjével, a produkció vezetőjével. Pallós Istvánt ekkor még „párizsi magyar filmrendezőként” említette a lap.⁵

Paris Girls plakát, 1929 (forrás: IMDb)

Jean Renoir Tire au flanc (1928) című vígjátékában és Marcel L'Herbier Zola regénye alapján készített A pénz (L’Argent, 1928) című filmjében neve már a stáblistán szerepelt. És eljöttek a nagyobb szerepek is: A Paris Girls-ben (Henry Roussel, 1929) kardpárbajt vívott Suzy Vernonnal az imádott férfi szívéért, az Illusions-ban (Lucien Mayrargue, 1930) pedig a korszak kedvelt férfiszínészével, Pierre Batcheffel állt kamera elé. Ezekben a filmekben Kiss a csábító intrikus szerepét játszotta – aminek megvolt az a veszélye, hogy ellenszenves karakterként marad meg a nézők emlékezetében. A fiatal színésznő azonban ebben a szerepkörben is kitűnt. A francia Cinémagazine újszerű vamp-karakterként jellemezte alakítását.⁶

Az új technológiával felszínre kerülő nyelvi problémákat ebben a korai időszakban a nagy stúdiók úgy igyekeztek megoldani, hogy többverziós filmeket gyártottak. A 2-3 vagy akár még több nyelven leforgatott filmeket így több országban tudták forgalmazni. A stúdiók vezetőinek különösen jól jöttek a több nyelven is beszélő színészek. A Paramount franciaországi műtermét, az európai Hollywoodnak is nevezett Joinville-t a franciául és németül is jól beszélő Kiss Eszter is megjárta, mégpedig az ekkor épp Franciaországban rendező Korda Sándor Rive gauche (1931) című filmjének egy kisebb szerepében.

A feltörekvő színésznő eközben a párizsi színpadokat is meghódította a kor divatos rendezői: Henri Decoin és az örmény származású orosz emigráns Georges Pitoëff darabjaiban. A franciául eddigre tökéletesen beszélő Kiss a társasági életben is sikereket ért el, szalonja ismert volt a párizsi értelmiség köreiben.⁷ Közben filmezett is: Milady szobalányát alakította A három testőr (r: Henri Diamant-Berger, 1932) hangos változatában; fontos szerepet kapott Korda Osztrigás Mici adaptációjának francia verziójában (La dame de chez Maxim's, 1933) és főszerepet játszott a Henri-René Lenormand Számum című darabját feldolgozó filmben (Le Simoun, r: Firmin Gémier, 1933). Az 1935-ös moszkvai filmkongresszuson Marie Gloryval ő képviselte Franciaországot.

„Törzsökös londoni lakos”

Kiss Eszter (forrás: Színházi Élet, 1938/35)

Kiss Eszter valószínűleg fontos tagja volt a párizsi és londoni magyar emigráns köröknek is. 1932-ben már egy brit filmben szerepelt, a Korda által ebben az évben alapított, nagy jövő elé néző London Films gyártásában. A Men of Tomorrow című alkotás a Lányok az intézetben (Mädchen in Uniform, 1931) sikerével berobbant Leontine Sagan második filmje volt, amit Korda Zoltánnal közösen rendezett. Kiss Eszter jó kapcsolatban volt a rendezőnővel, első filmje Párizsi bemutatója alkalmából estélyt is adott a tiszteletére.⁸

A brit-szigetek és a kontinens között ingázó Kiss valószínűleg 1935-ben tette át végleg székhelyét Londonba. Ebben az évben mutatkozott be a londoni színpadokon a Gilbert Miller rendezte Tovaris című vígjátékban. A francia után az angol nyelvet is elsajátító színésznő a korabeli beszámolók szerint nagy sikert aratott a darabban, ami több száz előadást ért meg.⁹ De más indoka is volt a költözésre: ebben az évben házasodtak össze Pallós Istvánnal, „akinek társaságában évek óta látják a Champs Elysées kávéházainak teraszán.”¹⁰ Pallós Steven Pallos néven ebben az időben már jól ismert filmvállalkozó volt és Korda mellett a London Films igazgatójaként működött Angliában. A házaspár a denhami stúdió környékén, Fulmerben vett villát.¹¹ Kiss Eszter ezután már csak egy filmben szerepelt, az Ábrahám Pál operettje nyomán írt Bál a Savoyban (Ball at Savoy, r: Victor Hanbury – John Stafford, 1936) angol változatában. Bár az angol és francia színpadoknak továbbra is kedvelt vendége maradt (1937-ben a Mathurins színházban lépett fel Párizsban, 1938-ban pedig az April Clouds egyik női főszerepében a londoni Royalty színházban), hamarosan másfele fordult az érdeklődése.

1936-ban a magyar újságok tudni vélték, hogy a színésznő egy magyar film főszerepét fogja eljátszani Budapesten, Heltai Jenő Az utolsó bohém című regénye nyomán. Ez a film valószínűleg nem készült el. Kiss Eszter csak egy rövid látogatásra érkezett haza, kilenc év távollét után.¹²

A New York-i üzletasszony

Bár 1937-ben arról is érkeztek hírek, hogy a színésznőt a Warner Bros. szerződtette és már le is forgattak egy filmet Hollywoodban¹³, erről alkotásról sem maradt fenn információ. Az viszont bizonyos, hogy az 1940-es évek elejétől Kiss Eszter az USA-ban kezdett el dolgozni, és ez alkalommal a kamera másik oldalán vállalt szerepet.

Ebben az időszakban Korda cége Amerikában gyártotta filmjeit és 1942-ben Kiss felügyelte itt a munkát dramaturgként. Amerikai lapok a Pallas Films, a United Artists, és az MGM stúdiókkal kapcsolatban is említik a nevét, mint story editor, vagy a forgatókönyv-részleg vezetője (head of story department).¹⁴ A Variety cikke szerint megfelelő irodalmi alapanyagok keresésével, kezelésével és a szerzők képviseletével foglalkozott.¹⁵ 1947-ben például Bertita Harding írónő regényének (Age Cannot Wither: The Story of Duse and D'Annunzio, 1947) dramatizálásán dolgozott.¹⁶ A film elkészüléséről nem tudunk.

Amikor Korda 1945-ben, a háború után visszatért Angliába, Kiss Eszter maradt a London Films képviselője New Yorkban.¹⁷ Amerikai évkönyvek és filmes enciklopédiák 1947-től 1952-ig a cég pénzügyekért felelős tisztviselőjeként tüntetik fel.¹⁸ Közben Pallós Istvánnal elváltak útjaik. Egy 1950-es cikk már újra mint Miss Kiss említi, amikor megírja, hogy a Tovaris írójának volt feleségével, Élisabeth Devallal társulnak egy francia slágerdarab (Léopold Marchand: Le Secret des Dieux) adaptációjának elkészítésére.¹⁹ Ennek a filmnek a megvalósulásáról sincs információnk.

Kiss Eszter 1983-ban hunyt el a London környéki Surrey-ben. Arról, hogy az ötvenes évek után mivel foglalkozott, sajnos semmit nem tudunk.

IMDb
UniFrance