Nem éppen szokványos pályakezdés, ha valaki azzal hívja fel magára a figyelmet, hogy megszólalásig hasonlít egy másik emberre. Mindszenty Tibor, a későbbi Paul Vincenti hollywoodi színész karrierje egyéb tekintetben sem átlagos, története tele van legendákkal, amelyekről nem tudjuk, hogy mennyi bennük az igazság, és amelyek ugyanúgy lehetnek a játékos képzelet, mint egy jól felépített marketingkampány termékei.

Mindszenty saját bevallása szerint 1899-ben született, gyerekként Olaszországban, Bécsben és Budapesten nevelkedett. 17 évesen besorozták katonának, az első világháborúban tüzérzászlósként szolgált. Leginkább a sportok érdekelték, de hogy valamilyen polgári foglalkozása legyen, leszerelése után a sógora üzletében kapott vezetői állást.

Egy dunai csónakkirándulástól Hollywoodig

A szerencse egy dunai hajókirándulás közben mosolygott rá, mégpedig az ünnepelt színésznő, Fedák Sári személyében.

A latin szívtipró első filmes ideálját megtestesítő Valentino egészen váratlanul, alig 31 évesen halt meg hashártyagyulladásban, 1926 augusztusában. Elvesztése hatalmas sokkot jelentett a mozilátogató tömegeknek, temetését sosem látott, hisztérikus jelenetek kísérték. A sérthetetlennek tűnő, daliás hőst a magyar nézők is megsiratták, akik jól ismerték munkáit, hiszen partnere több filmben is a hollywoodi filmcsillag, Bánky Vilma volt. 1926 őszén tehát adta magát az égető kérdés: ki lép majd Valentino helyébe, ki foglalja el a helyét a vásznon és a nézők szívében? Fedákot felvillanyozta a kihívás, hogy felépíthet egy sztárt, és nyélbe üthet egy sikeres üzletet, ha eladja az amerikaiaknak Rudolph Valentino alteregóját.

Időt és pénzt nem kímélve beszerezte és tanulmányozta Valentino összes filmjét, próbafelvételeket készíttetett Mindszentyről a Corvin filmgyárban, majd elvitte őt Angelóhoz, az ismert pesti sztárfotóshoz is. A Színházi Életben is megjelentetett fényképsorozat meggyőzően bizonyította, hogy Mindszenty és csakis ő lehet a következő Valentino. Fedák lelkesen nyilatkozott terveiről a lap riporterének: „Mindszentyt ügyesen és tehetségesen kell menedzselni. Óriási üzleti lehetőség van a feltűnő hasonlatosságban és ezt ki kell használni! Kire bízhattam volna a menedzselést? Az egész csak úgy ér valamit, ha az ember elejétől végig maga csinálja. Menedzser még úgysem voltam. – Különben nem azért viszem át Mindszentyt Hollywoodba, mintha ő a maga erejéből nem mehetne, hanem azért, mert érdekel a siker, az üzlet. Ebben én is benne akarok lenni!”

A magyar Valentino

A páros 1926 novemberében indult el az amerikai turnéra, amelytől mesés szerződést és új karriert reméltek. Az ajánlat nem is váratott sokáig magára, mert Mindszentyt New Yorkban először a First National filmgyár kötötte le, majd 1929-ben rövid időre a Foxhoz igazolt. Hogy mikor és hogyan váltak szét útjaik Fedák Sárival, nem világos, ahogy az sem, hogy a színész-menedzserasszony megtalálta-e a számítását Mindszentyvel. Az új sztár imázsát mindenesetre a First National pr csapata kezdte felépíteni, a kampány egyik fontos eleme volt, hogy a színészt egy ősi magyar huszárcsalád sarjaként mutatták be. Nem véletlen, hogy első kisebb filmszerepét is az 1927-ben forgatott, magyar témájú Az ellopott menyasszonyban (The Stolen Bride) kapta Alexander Korda rendezésében. Később feltűnt George Fitzmaurice Rabszolgavásár (The Love Mart, 1927) című filmjében, és főszerepet játszott a The Veiled Woman (r: Emmett J. Flynn, 1929) című melodrámában. Mindszenty 1927-től „Paul Vincenti” művésznéven dolgozott. Nem tudjuk, hogy miért pont ezt a nevet választották neki, de hangzása elég nemzetközi és kellően fülbemászó, ráadásul az eredeti nevére is rímel.

Az UFA sztárfotósa

Paul Vincenti (balra) a Kennst du das kleine Haus am Michigansee…? egyik jelenetében

Mindszenty azonban azok közé tartozott, akiknek nem sikerült megkapaszkodni Hollywoodban, ezért szerződése lejárta után visszatért Európába. Berlinben telepedett le, ahol 1929 és 1934 között hat filmben tűnt fel. Ezek között volt a cseh-német koprodukcióban készült késői némafilm, a Kennst du das kleine Haus am Michigansee? (1929), amit Viktor Brumlík és a szintén Amerikából hazatérő Max W. Kimmich, Joseph Goebbels későbbi sógora rendezett.¹ A történet helyszíne az Egyesült Államok, de a festői Michigan-tó környékén játszódó jeleneteket valójában a Magas-Tátrában vették fel. Vincenti a filmben egy unatkozó aranyifjút alakított, akit kizárólag a vízisportok hoztak lázba, amíg nem találkozott egy csinos, éppen hozzá illő lánnyal. A korabeli kritikák dicsérték a természeti környezetből áradó romantikus hangulatot, Vincenti pedig meggyőzően hozta a jóképű, vagány karaktert, akit Siegfried Kracauer, a Frankfurter Zeitung kritikusa „egyformán sportosnak és erotikusnak” látott.²

A berlini korszak többi filmjének mind van valamilyen magyar vonatkozása, akár az alkotógárda, akár a téma tekintetében. A legszebb tangó (Ein Tango für Dich, 1930) és a Der Raub der Mona Lisa (1931) rendezője egyaránt Bolváry Géza volt, az előbbiben Verebes Ernő és Halmay Tibor is játszott. A Seitensprünge (1931), amely Székely István második rendezése, Nóti Károly és Bíró Lajos forgatókönyve alapján készült, a Szívem érted dobog (Mein Herz ruft nach Dir, r: Carmine Gallone, 1934) című zenés romantikus film forgatókönyvírói Ernst Marischka és Emeric Pressburger, vágója Eduard von Borsody. A Szívem érted dobog egy operatársulatról szólt és arról lett híres, mert itt szerepelt először együtt Eggerth Márta és Jan Kiepura, a korszak egyik leghíresebb színész szerelmespárja, de egy mellékszerepben a segesvári születésű Hilde von Stolz is feltűnt.

Vincenti a korai hangosfilm időszakának egyik jellegzetes magyar tárgyú német filmjében, a német bárókisasszony és magyar huszártiszt szerelméről szóló Hortobágyban (Die Csikósbaroness, r: Jacob Fleck, Luise Fleck, 1930) is játszott. A Budapesti Hunnia Filmgyárban, Debrecenben és a Hortobágyon forgatott zenés film, amelyben Verebes Ernő és Gretl Theimer kapták a másik két főszerepet, nem aratott osztatlan sikert a magyar nézők és kritikusok körében. Témáját sablonosnak, megvalósítását szegényesnek találták és volt olyan lap, amely már a forgatás idején előre kárhoztatta a hamis képzetekre épülő, „fokosch, gullasch, paprikasch, tzigany” fogalmak bűvkörében megragadó produkciót.³

Talán ez a fogadtatás is hozzájárult, hogy Paul Vincenti az 1930-as évek második felében, igazi karrierváltóként, új fejezetet nyitott az életében. Mivel Amerikában előzőleg kitanulta a fényképészetet, a német fővárosban ettől kezdve inkább a kamera mögött dolgozott. Fotóműtermet nyitott és a kor divatos alkotói irányzatára szakosodott, sztárfényképész lett. Talán nem felejtette el, hogy mennyit köszönhet a budapesti Angelo fotográfiáinak, mert ő is komolyan vette új szakmáját. Elsősorban UFA filmcsillagok és magazinok számára készített műtermi fotókat és reklámképeket, és érdekes, hogy a munkáit ezúttal ismét „Mindszenty” vagy „T. v. Mindszenty” néven jegyezte. Hamarosan az európai sztárrendszer igazi szakértőjévé képezte ki magát, fényképei ajánlólevélként működtek a stúdiók számára. 1943-ban az UFA felkérésére hazatért Magyarországra, hogy az itteni sztárokról készítsen fotósorozatot, és arra is megbízást kapott, hogy ha alkalmas ifjú tehetséget talál, hívja fel rá a berlini központ figyelmét.

Az 1940-es években azonban sajnos elveszítjük Paul Vincenti nyomát. Egy 1943-ban készült interjúban elmeséli, hogy Berlinben Bolváry Géza és Baky József rendezők baráti köréhez tartozik⁴, de magánéletéről semmit sem tudunk, ahogy azt sem, hogy mi történt vele a második világháború során. Bár név- és karrierváltásokkal tarkított élete jelenleg még torzóként áll előttünk, három országon és három évtizeden átívelő, többször megújuló pályája így is nagyon izgalmas.

IMDb
Filmportal.de