Libri, Líra bolthálózat; Örkény Könyvesbolt, Kölcsey Könyvesbolt (Veszprém), Anima könyvesboltok, Írók Boltja, Fókusz, Líra Könyváruház, Flaccus Könyvesbolt); a Média Markt, Tesco, Auchan

1918. december 17-23. Küzdelmek a végkimerülésig

Torma Galina

Zászlót bont a Károlyi-féle függetlenségi párt, elkezdik a földreform megvalósítását, Erdély román népessége Romániához csatlakozik – mindeközben a régi képviselőházba végkimerülésig tartó bokszmérkőzést hirdetnek.

A Károlyi-párt zászlóbontása a Vigadóban

1918. december 22-én zászlóbontó nagygyűlést tartott a Károlyi-féle függetlenségi párt. Pártgyűlésnek hirdették meg, azonban más polgári pártok képviselői is megjelentek, radikálisok, kisgazdapártiak, keresztény szocialisták. Képviselőket küldött sok vidéki függetlenségi párt, s ott voltak az országos földművesgazda párt küldöttei is. Úgy tűnt, Károlyi szélesebb közönséggel szeretné megismertetni pártja új programját. A szociáldemokraták teljesen távol tartották magukat az eseménytől, akik bár küzdöttek a bolsevikok külön pártalakító törekvése ellen, mégis közelebb álltak hozzájuk, mint akár a legradikálisabb polgári párthoz.



Vasárnap délelőtt tíz órára több ezren gyűltek össze a Vigadó nagytermében. Amikor Károlyi Mihály miniszterelnök Nagy Vince, Buza Barna, Szende Pál és Nagy Ferenc miniszterek és több államtitkár társaságában megjelent, hatalmas taps és éljenzés fogadta. Hock János pártelnök nyitotta meg a gyűlést. Az összefogás fontosságát hangsúlyozva csatlakozásra és együttes munkára szólította fel a többi párt képviselőit, majd átadta a szót Károlyi Mihálynak, hogy ismertesse pártjuk programját.

 


miniszterelnök biztosította hallgatóságát, hogy ő továbbra is csak egy pacifista, demokratikus, mély szociális tartalommal telített radikális politikában hisz. Hangsúlyozta a wilsoni elveken alapuló béke fontosságát, de közben kritikával is illette az antant viselkedését a fegyverszüneti szerződés feltételeinek betartásával kapcsolatban, különösen, ami a demarkációs vonalak megállapítását, illetve az azokon keresztül történő áru- és kereskedelmi forgalom zavartalanságát illeti. A nemzetiségi kérdésben egy gazdasági egységen alapuló, azonos külpolitikát képviselő dunai konföderáció létrehozását tartotta célra vezetőnek, melyben minden egyes nemzetnek megvolna a maga teljes politikai szabadsága. Amint a belpolitikai kérdésekre tért rá, Hockhoz hasonlóan neki is első dolga volt összefogásra buzdítani. A földreformmal kapcsolatban fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy Magyarország felparcellázását mindenképpen az igazságosság és az észszerűség alapján képzeli.

Nemcsak az ingatlanok felosztásáról, de az ingóságok, különösen a hadinyereség komoly megadóztatásáról is beszélt. A képviselőválasztás esetében kiemelte, hogy a választások tisztasága mellett a legfontosabb szempont, hogy a megszállt területeken is rendben leadhassák szavazataikat az ott lakók. A hadsereg kérdését hagyta legutoljára. Alig két hónappal Linder Béla híres beszéde után, melyben kijelentette, hogy nem akar több katonát látni, Károlyi már egyértelműen a hadsereg fontosságát hirdette, mely nélkül még a legpacifistább állam kormánya sem lehet meg. Bármennyire is ellene van minden felesleges vérontásnak, de olyan katonákra van szüksége, akik a forradalom vívmányainak megvédéséért készek a vérüket ontani. Beszéde végén még egyszer összefogásra szólított fel mindenkit a közös cél érdekében, hogy pártcsatározások és az ország több táborra szakítása helyett együtt dolgozzanak Magyarország helyzetének javításáért, önállóságának megvédéséért, a demokrácia és a legfőbb szociális intézmények megvalósításáért.

Ezután több párt képviselője is csatlakozásukról biztosította az ország vezetőjét, majd a gyűlés elfogadta azt az indítványt, hogy alakuljon egy hatalmas polgári párt az elhangzott elvek mentén, továbbá hozzájárult ahhoz, hogy Wilson amerikai elnöknek az alábbi táviratot elküldjék: „Magyarország bízik a népek szent szövetségében és őszinte lelkesedéssel csatlakozik a Wilson-féle összes békepontokhoz, amelyekben a szabadságnak, az igazságnak és az egyetemes emberszeretetnek világmegváltó jogrendje szabadon érvényesülhet. Ezeket az alapelveket a magyar nép szívesen elfogadja és becsületesen megtartja, de viszont megvárja azoktól is, akik a megkötött fegyverszünet ellenére fegyverrel törtek reánk, hogy elharácsolják összes gazdasági és erkölcsi értékeinket. Gyilkolni nemcsak fegyverrel lehet, de az életszükségletek megvonásával is. Bizalommal várunk intézkedést az örök békének és humanizmusnak hivatott apostolától, a szabad Amerika népeinek vezérétől, Woodrow Wilsontól.”

Buza Barna földművelési miniszter

A belpolitikai kérdések közül mindenekelőtt a földbirtokreform volt az, ami leginkább foglalkoztatta a kormány tagjait, illetve mindazokat, akiket a földbirtokról készülő törvényjavaslat a legközelebbről érintett. A kormányon belül a kérdés kapcsán egyre elmélyülő ellentétek merültek fel, ami decemberre kormányválsághoz is vezetett. Ennek köszönhetően mondott le végül Batthyány Tivadar belügyminiszter december 12-én, illetve Lovászy Márton kultuszminiszter december 23-án. A Károlyi-párthoz tartozó miniszterekkel is ellentétbe kerülve ugyanis Károlyi Mihály és Buza Barna földművelésügyi miniszter – a szocialista és radikális miniszterekkel együtt – a földbirtokreform radikálisabb álláspontját képviselték. Abban mindannyian egyetértettek, hogy a demokratikus fejlődés érdekében meg kell szűntetni a nagybirtokrendszert, a földet pedig köztulajdonba kell venni. A legélesebb ellentét a polgári és a szocialista állásfoglalás között abban állt, hogy a föld az állam kezén maradna-e, s azt örökbérlet vagy járadékbirtok formájában lehetne megkapni, vagy magántulajdonként.


Buza Barna december közepén nyújtotta be a minisztertanácsnak földbirtokreform-tervezetét. Ezzel egyidőben a szociáldemokrata párt is elkészítette saját változatát, melyet a Munkástanács is elfogadott. A földművelésügyi miniszter a birtok megváltását, illetve a földértékadót érintő kisebb eltérések elsimítása után összeegyeztethetőnek, sőt alapelveiben azonosnak tartotta a két tervezetet. Az előterjesztésre december 23-án, a minisztertanács éjszakai ülésén került sor, de érdemi tárgyalását 28-ára halasztották.

A tervezet az államnak korlátozatlan kisajátítási jogot adott a földbirtokok 500 holdon felüli részére, illetve ott, ahol nagy a földszükség a nép jogos igényének kielégítése céljából, már 200 hold felett kisajátíthatóvá válnának a földbirtokok. Kivételt képeztek az olyan földterületek, melyek „közérdekű tudományos célt” szolgálnak, illetve amelyen valamelyik ipari vállalat nyersanyagát termelik, mint például a cukorrépát. A kisajátítás minden esetben megváltás útján történne, melynek összegét szintén a törvény szabályozná. A tervezet kimondta, hogy a felosztásra kerülő földbirtokokból elsősorban családi kisbirtokokat kell kialakítani, de középbirtokok, illetve pár holdas munkásbirtokok, családikertek, háztelkek létesítésére is van lehetőség. Családi kisbirtokok szerzésére, illetve már meglévő birtokának kiegészítésére minden magyar állampolgárnak joga van, aki a törvény életbe lépése előtt földműveléssel foglalkozott.

A fő probléma, ami miatt nagyon fontos volt, hogy a javaslatot mielőbb elfogadják, és törvényerőre emelkedjen, az volt, hogy alig akadt olyan mezőgazdasági alkalmazott az uradalmakban, aki a várakozás időszakában munkára fogható lett volna, mindenki már a saját földbirtok megszerzésére készült.

A földosztó „néptörvény” 1919. február 16-án jelent meg, melyben sok vita és tanácskozás után a kérdéses pontokat illetően végül a szocialista álláspont jutott érvényre. Pár nappal ezután, február 23-án ünnepélyes keretek között került sor az első földosztásra Károlyi Mihály kápolnai birtokán.

Erdély 26 vármegyéjének kolozsvári nagygyűlése

1918. december 1-én Gyulafehérváron a román nemzeti komité határozatot hozott arról, hogy Magyarország 26 vármegyéjének románsága – mintegy 2.948.186 főnyi román lakos – egyesül Románia románságával és így ezen vármegyék területén lakó összes népesség Romániához tartozik, a csaknem négymillió nem román lakost pedig romániai alattvalónak nyilvánította.

December 7-én, az esti minisztertanácson a nemzeti tanács erdélyi bizottságát főkormánybiztossági jelleggel ruházták fel egész Erdély területére, feladata közigazgatási és közélelmezési kérdésekben intézkedni. Dr. Apáthy István egyetemi tanárt nevezték ki főkormánybiztossá, akinek előterjesztésére a kormány tárgyalásokat kezdett a Magyarországon tartózkodó francia tisztekkel, hogy segítségére legyenek abban, hogy a románok térhódítása miatt ne legyen felesleges összeütközés. A románok december 24-ére tervezték Kolozsvár megszállását.

December 22-én vasárnap délelőttre az erdélyi és keletmagyarországi magyarok, székelyek és németek élve önrendelkezési jogukkal nagygyűlést hívtak össze Kolozsvárra, hogy tiltakozásuknak adjanak hangot Erdély elszakítása és Romániához csatolása ellen. A budapesti román követ Károlyi Mihályhoz fordult, hogy tiltsa be az eseményt, aki válaszul Vyx francia alezredes álláspontját tolmácsolta, mely szerint ilyen követelésre a román kormányzó-tanácsnak nincsen joga. Ezek után a román hatóságok mindent megtettek annak érdekében, hogy minél kevesebben jussanak el a gyűlés helyszínére.

A 26 vármegyéből összesen 100-120 ezren gyűltek össze aznap a város főterén, de legalább ennyi volt azoknak a száma, akiket vagy a román csapatok tartóztattak fel útközben, vagy akikhez el sem jutott a magyar Nemzeti Tanács felhívása a román postacenzúra miatt. A román nemzeti tanácsok és parancsnokságok mindent elkövettek, hogy a magyar Nemzeti Tanács által rendelt különvonatok ne juthassanak el Kolozsvárra. Körülbelül húsz különvonatnak kellett volna a küldötteket a gyűlés helyszínére szállítani, de ebből mindössze kettő érkezett meg. Az Aranyosgyéresen székelő román csapatparancsnok elrendelte a vasútvonal melletti gócpontokat megszálló román katonaságnak, hogy szombat este 7 órától vasárnap délig egy férfiutast se engedjenek Kolozsvárra. A hunyadmegyei és petrozsényi bányászokat sortűzzel akarták elriasztani. Sokan így csak táviratban tudtak csatlakozni, de többen is voltak, akik gyalogszerrel indultak neki az útnak, mások szekerekre, teherkocsikra, vonatok tetejére és az ütközőkre is felkapaszkodtak, csakhogy eljussanak a gyűlésre.

Délelőtt 10 órakor a kolozsvári Iparos Egylet dísztermében tartották az előértekezletet egy kisebb küldöttség jelenlétében, melyen Apáthy István mondott megnyitó beszédet. Ebben hangsúlyozta, hogy az itt lakó összes nemzetek boldogulásának első feltétele Magyarország területi épségében és belső egységében rejlik, a csorbíthatatlan Magyarországon belül megteremtett demokratikus egyenlőségben, szabadságban és minden nemzetre nézve az önrendelkezési jognak kölcsönös elismerésében. A magyarok, székelyek, szászok, örmények mellett a román szocialisták is jelen voltak az eseményen, képviselőik kijelentették, hogy semmiképp sem azonosítják magukat a gyulafehérvári határozattal, s nem kívánják a régi magyar kormányt a román uralom zsarnokságával elcserélni. Az alábbi határozat született az értekezleten:

„Kolozsvárott 1918. december 22-én összesereglett városok és falvak népei kijelentik a Wilson-féle elvek értelmében gyakorlandó önrendelkezési jog alapján, hogy a magyarsággal egyazon népköztársasági állami közösségben kívánnak élni és az egységes demokratikus Magyarország keretén belül követelik minden nemzet számára a teljes egyenjogúságot, szabadságot és önkormányzatot. Kijelenti a nagygyűlés, hogy Erdély magyarsága és székelysége teljes jogosultságú önkormányzati szervének és képviseletének elismeri a Kolozsvárt 1918. december 17-én egyesült erdélyi magyar és székely nemzeti tanácsa által 1918. december 18-án megválasztott központi kormányzótanácsát.”

Ezután megválasztották a központi kormányzótanács tagjait, köztük Apáthy István elnököt, akik kivonultak az erkélyre, hogy onnan lelkes beszédekben üdvözöljék a Kolozsvár főterén egybegyűlt sokaságot és kihirdessék a határozatot.
Két nappal később, december 24-én ugyanerre a helyszínre vonult be a román megszálló hadsereg a kolozsvári román gárda és pár ezer főnyi vidéki román lakos lelkes ünneplése közepette.

Zombori Tóth Róbert és Johann Kinley boksz-matche

1918. december 21-én szombaton este különleges élményben lehetett része annak, aki a Főherceg Sándor utcában lévő régi képviselőházba ellátogatott. Végkimerülésig tartó bokszmérkőzést hirdettek aznapra a plakátok. Talán meglepőnek tűnhet a helyszín egy ilyen esemény kapcsán, de ez a korabeli közönség számára teljesen természetes volt. Ugyanis 1902 óta, amikor a képviselőház a Duna partján felépült új parlamentépületbe költözött, a régi ház nagyterme sokféle rendezvény színhelye volt. Békés kongresszusok, viharos népgyűlések, tudományos előadások folytak le ott, mutatványosok, bűvészek, hipnotizőrök tartottak benne bemutatókat, de rendszeresen kibérelte a boksz- és birkózószövetség is, alkalmasabb hely nem lévén Budapesten ilyen jellegű sportesemények rendezésére. Egészen 1930-ig használták a nagytermet, amikor is a főváros úgy döntött, hogy tűzveszélyességre hivatkozva nem adja többé ki, ezzel komoly veszélybe sodorva a télisportok, ezen belül a boksz- és birkózó bajnokságok megrendezését, ugyanis a régóta ígért fedett sportcsarnok még ekkorra sem készült el. Az épületet egyébként 1865-ben mindössze hetvenkét nap alatt építették fel Ybl Miklós tervei alapján. Eredetileg is ideiglenes képviselőháznak épült, nagytermében 462 követ számára készült ülőhely. Az épület ma is áll a Bródy Sándor utcában, a Budapesti Olasz Kultúrintézet kapott benne helyet.

100 évvel ezelőtt Zombori Tóth Róbert két külföldi versenyzővel mérte össze itt erejét, Johann Kinley tengerészpilótával 15 körben, Ivan Collinival 10 körben. Zombori már a világháború előtt neves bokszoló volt, 1911-ben az MTK boksz-szakosztályának sportolója, egy évvel később amatőr bajnok, a következő évben pedig már a legnagyobb külföldi amatőr bajnokokkal versenyez. Katonaként részt vett a világháborúban. Ezután, 1918 végén pedig már profi nemzetközi box-championként, Európa, Berlin, Budapest pehelysúlyú bajnokaként, I. J. H. Philips angol, Max Miller német bajnok legyőzőjeként hirdetik a plakátok. 1920-ban már az FTC mesteredzője, egyetemi tréner, és saját bokszoló iskolát vezet a Ráday utcában. Ebben az évben a neve azonban egy egészen más üggyel kapcsolatban is az újságok címoldalára került. 1920 augusztusában kezdődött meg az úgynevezett Tisza-per, mely Tisza István gyilkosságának körülményeit vizsgálta az elkövetők és felbujtók személyének megállapításával és felelősségre vonásával. A tárgyalás 9. napja különösen izgalmasnak ígérkezett, hisz a két legfőbb vádlott kihallgatása volt várható. A tárgyalóteremben moccanni sem lehetett, már két nappal korábban elfogytak a jegyek az eseményre. Ezt az alkalmat választotta Zombori Tóth Róbert, hogy egy Olvasd és add tovább! feliratú röpiratban megvádoljon egy a nyomozásban és a perben is résztvevő őrnagy-hadbírót azzal, hogy fenyegetéssel kényszerített ki vallomásokat a vádlottakból. Mint a röpiratból kiderült, mindezt arra alapozta, hogy az év májusában az egyik kerületi karhatalom politikai nyomozójaként parancsnokával együtt letartóztatták, s ennek köszönhetően a Margit körúti fogházban volt alkalma közelebb kerülni a Tisza-gyilkossággal kapcsolatban ott fogva tartott vádlottak egyikével és elbeszélgetni vele. A röpirat nagy port kavart, ennek ellenére a tárgyaláson egy vádlott sem tett terhelő vallomást az őrnagyra, Zombori ellen pedig eljárást indítottak.

Ez a weboldal sütiket használ

Sütiket használunk a tartalmak személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához. Cookie adatkezelési tájékoztatónkat itt találhatja meg.

Megértettem