Libri, Líra bolthálózat; Örkény Könyvesbolt, Kölcsey Könyvesbolt (Veszprém), Anima könyvesboltok, Írók Boltja, Fókusz, Líra Könyváruház, Flaccus Könyvesbolt); a Média Markt, Tesco, Auchan

1918. szeptember 10-16. Az osztrák-magyar kapcsolatok utolsó másodpercei

Barkóczi Janka

Az 1918-as filmhíradók elsősorban hazai gyártású híreket tartalmaztak, ez azonban korántsem jelentette azt, hogy a nemzetközi témák háttérbe szorultak.

Az operatőrök előszeretettel örökítettek meg olyan eseményeket, melyek Magyarország erős nemzetközi kapcsolatait mutatták be, különös tekintettel a szövetségesekre. Ezekben a hírekben a magyarok vendégszeretők és nagyvonalúak, méltán büszkék hazájuk szépségére, és mindig örömmel hívják barátságos eszmecserére vagy nemes versengésre a hozzájuk látogatókat. Az Est filmhíradójának negyedik összeállításában találkozunk a német újságírók küldöttségével és egy osztrák zeneszerzővel, elbúcsúztatjuk az itt üdülő osztrák gyerekeket és bicikliversenybe keveredünk Ausztriával.



Újságírónap a Nemzeti Parkban

Az 1918. szeptember 10-én megrendezett újságírónapot egyenesen a „szezon legnagyobb művészmulatságaként” jellemezték a korabeli lapok. A jótékonysági eseményt az újságírók betegpénztára javára szervezték a Nemzeti Parkban, és a szórakozásra kiéhezett polgárok tömegeit sikerült vele megmozgatni. A hihetetlenül felszabadult, karneváli hangulatú filmhíren látható például a vicces „virstli” evő verseny, de emellett volt még csodakerék, hullámvasút, elvarázsolt kastély, kabaré, a Casino de Paris nyári helyiségében tartott álarcosbál és minden, ami a korszakban különleges élményt nyújthatott. „Elmaradt farsangok hegedűi sírtak, régen lejtett táncok ritmusa szabadult föl és egy szépséges éjszakára el tudtuk felejteni és ami fontosabb – felejtetni a háborút” – fogalmazott az eseménnyel kapcsolatban a Budapesti Hírlap. A fellépők között Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezső, Tábori Kornél, és a mozgóképen testes alakjáról jól felismerhető Huszár Pufi (1884-1940?) jelentették a húzóneveket. Ő a Hullámvasútnál szónokolt, ami mellett három nagy katonazenekar is folyamatosan koncertezett. A Bolhaszínház standjánál Rott Sándor és Steinhardt Géza komikusok voltak a kikiáltók, a Szabad színpadnál pedig a pályakezdő Zilahy Lajos. A híradóban is látható „rikkancs-kabaré” voltaképpen egy szamárkordé volt, amely az eseménynek otthont adó Angolpark minden zugába eljutott. Az „élelmezési tombola” éjjel kezdődött, a főnyeremény 1 zsák nullásliszt, 1 liba, 2 kiló kávé, 15 métermázsa koksz és egy női ruhára elegendő szövetanyag volt.

Német újságírók hajókirándulása a Dunán

A jó sajtókapcsolatok világháború idején különösen fontosak. A német újságírók delegációja 1918. szeptember 14-én érkezett Budapestre, és kifejezetten meleg fogadtatásra talált. Elsőként dr. Bódy Tivadar polgármester üdvözölte a prominens lapok képviselőit a Nyugati pályaudvaron, akik ezután az Eötvös-térről induló sétahajóról tekintették meg a kora őszi fővárost. A Ferenc József gőzössel tettek egy kört Budafok és a Margitsziget között, melyek fedélzetén teát iszogattak. Ez leginkább annak fényében érdekes, hogy az országos teahiány is éppen azon a héten volt hír a lapokban, hiszen a tejhiány miatt a lakosság lassan átszokott a teára, amely ekkoriban már éppen szintén kifogyóban volt. Miután kikötöttek, az egész delegáció sietett a Hungária szállóba, ahol magyar kollégáikkal együtt 150 fős lakomán vettek részt. A vacsora előtt Márkus Miksa udvari tanácsos mondott beszédet, aki elsőként a királyt és a császárt éltette, majd – nem éppen váteszi módon – kifejtette, hogy szerinte miben kell bízni 1918-ban. A háború befejezését feltétlenül a németek győzelmével és a rájuk váró fényes jövővel festette le, annál is inkább, mert – mint mondotta – a magyar és német nép sorsát „ugyanabba a serpenyőbe vetette a végzet.”

Leo Fall, a híres osztrák zeneszerző magyar állampolgár lett

A filmen látható, olmützi születésű Leo Fall (1873-1925) világhírű zeneszerző, akinek operettjeit nagy sikerrel játszották és játsszák olykor még ma is a magyar színpadokon. A kedélyes paraszt, Édes öregem, Elvált asszony, Pompadour – csak néhány cím az operett „ezüstkorában” született hatalmas repertoárból. A komponista dinasztiából származó Fall különösen szerette a magyar közönséget és színházi szakmát, ez a szimpátia pedig kölcsönös volt. A nagysikerű Dollárkiránynőt 1918. februárjában a szegedi Városi Színházban is bemutatták. A szeptember 10-i Újságírónapon is egy katonazenekart vezényelt, s ezzel bizonyára megalapozta a jó hangulatot. Aki kíváncsi a komponista gramofonlemezen fennmaradt szerzeményeire, itt hallgathatja meg több tucatnyi, a boldog békeidőket idéző melódiáját.

Osztrák gyerekek hazautazása a Dunán

A jószándékú, de nagy vitákat kiváltó Károly király gyermeknyaraltatási akcióval az előző hetekben már többször is foglalkoztunk. A filmhírek korábban főleg a külföldön nyaraltatott magyar gyerekek útjairól számoltak be, ezúttal viszont végre a nálunk pihenő osztrák apróságokat láthatjuk. A háborús körülmények között legyengült, sovány gyerekek a jobban ellátott Duna-menti településeken, magyar családoknál töltötték a kényszerű vakációt, szeptemberben pedig Budapestről hajóztak az osztrák fővárosba. A Pécsi Napló így számol be a sellyei vendégségről: „a vidám, eleven »kis németek« eléggé megszerettették itt magukat. Legtöbbet fogyasztottak a kenyérből, meg a gyümölcsből. A paprikás étel eleinte nem ízlett nekik, de később úgy megszerették, hogy néhányan még zöldpaprikát is vittek haza a zsebükben. Azok a soványka, vézna alakok, akik idejöttek, szépen kitelve távoztak. … Sokan sírva vettek búcsút volt házigazdáiktól s erős ígéretet tettek, hogy jövőre újból ellátogatnak ide s hogy azt a jószívűséget, amelyet itt tapasztaltak, soha elfeledni nem fogják.” Ez a filmhír azért is különleges, mert megörökít egy hajózástörténeti érdekességet. A Petőfi-téri kikötőből távozó gyerekek a Laudon nevű személyszállító gőzösre szállnak fel, amely a kevés hasonló típusú korai jármű egyike a Dunán. A Laudont ugyanebben az évben építették, és talán ez volt az egyik első útja. Később átalakították, kibővítették, és új formájában 1937-től egészen 1955-ig Linz néven szelte a habokat.

Magyar-osztrák kerékpárverseny a Millenáris pályán

A nemzetközi kapcsolatok ápolásának másik látványos módja a sport, mely látványossága, mozgalmassága és népszerűsége miatt a korai filmhíradók visszatérő témája. A dinamikus, izgalmas bicikliversenyeket gyakran válogatták a hírek közé az 1910-es évek szerkesztői. Az itt látható, 10 számból álló versenyt szeptember 15-én délután 3-kor rendezték meg a népszerű Millenáris pályán. A 3x3000 méteres magyar-osztrák szám mellett motor-, tandem- és akadályversenyre is sor került. A megmérettetésen számos osztrák sztársportoló is megjelent, mint például a bécsi Joseph Kokoll. A villámgyorsan suhanó, csodálatos kerékpárok látványa éppen azt a hatást keltette, amit a kor embere a viszonylag új szórakozást kínáló filmtől elvárt: megmutatta a modern technika szépségét és elementáris erejét mind a témában, mind a témát ábrázoló médiumon keresztül.

Ez a weboldal sütiket használ

Sütiket használunk a tartalmak személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához. Cookie adatkezelési tájékoztatónkat itt találhatja meg.

Megértettem