100 éve, az első világháború végén az egészség és az általános jólét kérdése különösen fontossá vált a közbeszédben, így a filmhíradókban is.
Az ország lakosai egyénileg és különféle szervezetekben próbáltak tenni azért, hogy a kimerült, hosszú ideje nélkülöző társadalom ismét magára találjon. A szociális akciókról szóló hírek mellett sok beszámoló született látványos sportrendezvényekről, melyek az egészséges, aktív életformát hirdették, egyúttal szórakoztatták a nézőt.
Raffay Sándor evangélikus püspök beiktatása
A filmen látható kackiás bajszú Raffay Sándort (1866-1947) 1918. szeptember 6-án iktatták be a felvidéki városok evangélikus egyházkerületének püspöki székébe. A tisztséget 1945-ig látta el, de 1939-től a magyar felsőház tagjaként is dolgozott. Híres volt rendkívüli munkabírásáról, lefordította görögből az Újtestamentumot, új istentiszteleti rendet dolgozott ki, rengeteget publikált és igen aktív volt a közéletben is. A filmhír készítésének napján elmondott székfoglaló beszédében különösen nagy hangsúlyt helyezett az evangélikus tanintézetek ügyére, a nőnevelés kérdésére és a népiskolai hálózat fejlesztésének fontosságára. Bár a trianoni döntés az ő egyházkerületét is súlyosan érintette, mégis sikerült komolyan fejlesztenie a szervezetet, amiért kortársai a „templomépítő” jelzővel tisztelték meg. Pályája a magyar történelem legviharosabb éveiben érte el csúcsát, így hivatali munkája kapcsán sokszor súlyos morális döntéseket is meg kellett hoznia. Többször fellépett a zsidótörvények enyhítéséért, a kikeresztelkedett zsidó állampolgárokat az egyház teljes jogú tagjának tekintette. 1944. június 21-én ő is az egyik aláírója volt annak a beadványnak, amelyben a református és evangélikus egyházvezetők közösen követelték, hogy legyen vége a kegyetlenkedéseknek. Budapest ostromát túlélve 1945 júniusában lemondott tisztségéről. A következő két évet súlyos betegen és visszavonultan töltötte, azonban emlékiratai a korszak iránt érdeklődőknek máig izgalmas olvasmányt jelentenek.
MÁV tisztviselő fegyelmije
Dr. Hesslein József államvasúti segédtitkár ügye sokat elárul az 1910-es évek végének sajtóviszonyairól. A felfüggesztéssel és pénzbírsággal járó ítéletet azért szabták ki a vasutasra, mert cikkeivel megszegte a szolgálati elveket, melyek megtiltották az állami alkalmazottaknak, hogy „politikai tendenciájú” cikkeket publikáljanak. Az alacsony nyugdíjakról, tanárnyomorról és egyéb problémáról nyíltan író Hesslein mellett csak az az enyhítő körülmény szólt, hogy cikkeinek megírásában semmilyen önérdek nem játszott szerepet. A történet azért kerülhetett be a filmhíradóba, mert rövid idő alatt országos érdeklődést keltett, hogy újabb és újabb egyesületek hoztak nyilvánosságra Hesslein mellett szóló szolidaritási nyilatkozatokat. A Nyugdíjasok Országos Szövetségétől kezdve a szegedi Vasúti Leszámoló Hivatalig, sokezer tisztviselő támasztotta alá, hogy annak, amit Hesslein a cikkeiben állít, van valóságalapja. A Tanácsköztársaság idején ismét felbukkan a szerző neve, ekkor a Magyarországi Vasutasok Szövetségének elnökévé választják, majd legközelebb 1920-ban, amikor épp emiatt ismét elítélik.
Magyar gyerekek érkezése Svájcból
A gyermeknyaraltatás visszatérő motívum a filmhíradókban, az abbáziai dráma után azonban most egy valóban sikeres akció lezárását láthatjuk. A Nyugati-pályaudvarra 1918. szeptember 8-án begördülő vonat, akár a vonat érkezését megörökítő másik híres korai némafilmben, már önmagában is lenyűgöző látvány. A kocsikból azok a gyerekek szállnak ki, akiket osztrák társaikkal együtt, Gerda Sophie von Eynemnek, a berni katonai attasé feleségének kezdeményezésére néhány hónapra Svájcba vittek feltáplálni és pihenni. Az utat magyar részről az Országos Gyermekvédő Liga munkatársai szervezték, akiknek feladatai igencsak megszaporodtak a háborús időkben. A Liga a századforduló gyermekvédelmi szabályozása (1901. VIII., XXI. tc.) nyomán gróf Andrássy Gyula és dr. Karsai Sándor kezdeményezésére alakult 1906-ban. Egységei hamarosan már több ezer magyarországi településen működtek, feladataikat nagy önállósággal és a helyi viszonyokhoz igazodva határozhatták meg, a fiatalok minden korosztályára külön odafigyelve. A szervezet tagjai árvaházakat tartottak fenn, gondoskodtak a hadiárvákról, felszólaltak a harcolók családtagjainak állami segélyezéséért, felléptek a gyermekbűnözés és a prostitúció visszaszorítása érdekében – vagy éppen nyaralásokat szerveztek. A híradóban bemutatott sikeres svájci kiruccanásról a gyerekek csak úgy áradoztak Az Újság riporterének: heverészés, nagy séták a napon, gyönyörű tájak, hetente kádfürdő, csokoládé, tej, kenyér, sajt, gyümölcs, néha makaróni.
A MAC atlétikai versenye a Margitszigeten
A Magyar Atlétikai Szövetség szeptember 8-án délután 3-kor rendezte meg először az országos ifjúsági csapatbajnokságot a margitszigeti sporttelepen. A program stafétafutásból, magasugrásból, távolugrásból, diszkoszdobásból és súlydobásból állt. A Szövetség célja az volt, hogy a tömegsportokat népszerűsítse, ami sikerült is, hiszen a versenyre rekordszámú, több mint 250 nevezés érkezett.
Középiskolai tanulók evezős gyakorlata
Nem tudjuk, pontosan hol készültek ezek a felvételek, de elképzelhető, hogy itt is valamelyik margitszigeti „csónakdát” látjuk. A kamaszok gyakorlatai a korszak kedvelt edzésmódszerén alapulnak. Az itt látható svéd tornát Per Henrik Ling dolgozta ki a 19. század elején szigorú anatómiai és élettani megfigyelésekre alapozva, báró Proff Kocsárdné 1913-ban kiadott kézikönyve pedig nálunk is széles körben ismertté tette. A Ling követői által kidolgozott „svéd tornaeszközök”, mint a bordásfal, gerenda és az ugrószekrény, ma is kedveltek a középiskolai testnevelés oktatásban. Nem csoda hát, hogy a fiúk ilyen alapos bemelegítés után a nyolcas hajóval is könnyen szelték a habokat.
A WAC és a BAK labdarúgó mérkőzése
Szintén szeptember 8-án, a margitszigeti atlétikai versennyel egyidőben tartották meg a Budapesti Atlétikai Klub és a Wiener Athletik Club labdarúgó mérkőzését, mely a hazaiak győzelmével zárult. A bécsi egyesületet 1897-ben alapították, hosszú története alatt több sportágban is emlékezetes eredményei születtek. A meccsnek otthont adó, nemzetközi előírásoknak is megfelelő Üllői úti pálya fiatal intézménynek számított a filmfelvétel idején. Az általános fociláz lendületében 1911-ben épült a főváros által átengedett területen, a következő évben pedig az MTK Hungária úti pályájának, majd 1922-ben az UTE Megyeri úti pályájának örülhetett a közönség. Érthető, hogy ettől kezdve, a többi sportág hírei mellett, a labdarúgással kapcsolatos tudósítások igencsak megszaporodtak a filmhíradókban, annak ellenére, hogy az operatőröknek a gólokat még sokáig nem igazán sikerült megörökítenie.
