Amikor az ünnepelt ad ajándékot – Makk Károly

2015.12.12.
A filmarchívum az Egy erkölcsös éjszaka digitálisan felújított és rendezői audiokommentárral kísért DVD-kiadásával köszöntötte a hamarosan 90. születésnapját ünneplő Makk Károlyt, egyben a nagyszámú érdeklődők figyelmébe ajánlotta a rendező közelmúltban megjelent, Szeretni kell című memoárkötetét is.

Fazekas Eszter, a kiadvány szerkesztője először az ötlet születéséről kérdezte az idős mestert, mire ő felidézte, hogy 1957-ben írtak egy forgatókönyvet Örkény Istvánnal és Bacsó Péterrel közösen, Babik címmel, amiből a többszöri átdolgozás ellenére sem lett semmi. Az Egy erkölcsös éjszaka forgatókönyve is ekkor, az ötvenes években született, szintén Örkénnyel és Bacsóval írták, egy Hunyady Sándor novellából, amitől mindannyian el voltak ragadtatva. Ezt vették alapötletnek, de jelentősen kibővítették, elgondolkodva azon, mi lett volna, ha mama nem megy el, hanem a piroslámpás házban marad. A forgatókönyv írása során egyetértettek abban, hogy „a mama átsuhan a színen, mint egy angyal”, de azt már másképp látták, hogy közben észre sem vesz semmit (Örkény) vagy éppen ellenkezőleg, mindent lát (Makk). Ezen a kérdésen bizony a mai néző is mindig elgondolkodik, miközben a filmet nézi. Megírták a forgatókönyvet, de az illetékesektől azt a választ kapták, hogy állami pénzen kuplerájról nem készülhet film. Az idő aztán őket igazolta: a 20 évvel később leforgatott filmet a cannes-i programot szerkesztő bizottság beválogatta annak ellenére, hogy Makk Károlynak korábban már két filmjét jelölték. Még fontosabb visszaigazolás, hogy a közönség is nagyon szerette a filmet.

Egy erkölcsös éjszaka (1977)

A szereposztásról a rendező elmondta, hogyan találtak rá az akkor még kezdő Tarján Györgyire, vagy Cserhalmi Györgyre, aki Bódy Gábor mannheimi nagydíjas vizsgafilmjében, az Amerikai anzixban gyakorolt rá nagy hatást, valamint a Bellát alakító Carla Romanellire (őt egy olasz tévéfilmben látta). Volt olyan szereplő is, akit Tóth János, a film operatőre a piacon fedezett fel. A csapat összeállítása aztán olyan jól sikerült, hogy alig kellett instruálni őket, és sokáig még a forgatás után is tartották a kapcsolatot. Aktívan hozzájárultak a karakterek megformálásához, kibontásához, például Kishonti Ildikó egész kis magánszámban vetkőzött le.

Fazekas Eszter a színészi játék erényeként említette, hogy a filmben nem látszanak – az általunk egyébként szeretett – színészi manírok. Makk Károly szerint ez abból adódik, hogy a forgatásra a színészek általában magukkal hozzák a többi munkát, mert a magyar színészeknek mindig több helyen, rádióban, színházban kell játszaniuk. A Szerelem forgatásán például volt olyan pont, amikor nem volt elégedett Darvas Iván játékával. Végül rápirított: „Iván, elég az is, ha a nevedet adod” – mire a színész egy perc alatt összekapta magát és azt a letisztult, eszköztelen alakítást nyújtotta, amit ismerünk. Mindig a színészet minimalizálása a cél, az, hogy a filmen ne a színészt lássuk.

Makk Károly kiemelte a film operatőrének, Tóth Jánosnak kulcsfontosságú szerepét. Ő fedezte fel a forgatás helyszínét, az óbudai selyemfonót is, a forgatás során pedig maximalista precizitással tervezte meg a jelenetek bevilágítását és fényképezését, a legapróbb, különleges effektusig, egy-egy jelenetet több verzióban is. Ez néha nagyon időigényes folyamat volt, az egész stáb türelmét próbára tette.

Egyedülálló bravúr, hogy egymás után hat filmje ott volt Cannes-ban, de az idős mester szerényen elhárította a dicséretet azzal, hogy amikor önállóan kezdett filmet csinálni, megcsinálhatta, amihez kedve volt. Zárszóként Gelencsér Gábor, az est filmesztéta vendége vette át a szót. A DVD extrájaként hallható audiokommentár egyik közreműködőjeként ámulattal állapította meg, hogy a most hallott anekdoták számára is újak – úgy tűnik, Makk Károly történeteinek száma végtelen.

Egy későbbi filmjének címével érzékeltette a Makk-alkotások közös  lényegét: „játszani kell” – a film legvarázslatosabb képessége, hogy egy pillanat alatt képes az átalakulásra, átlényegülésre, a mimikrire –  az Egy erkölcsös éjszaka egyik legszebb jelenete éppen az, amikor egy pillanat alatt át kell alakulni a lányoknak, a madámnak és az uraknak. Makk Károly pedig teret ad az átalakulásra, befogadó módon keretet nyújt a színészek, operatőrök és írók szabad kísérletezésre és kiteljesedésre, arra, hogy örömmel dolgozzanak (persze a határokat is jelezve számukra) – filmjeinek sokszínűsége is éppen ebből a nagyvonalúságból fakad.