Élvezd a csendet! – A 39. Pordenonei Némafilm Fesztivál

2020.10.12.

A világ legfontosabb némafilmes fesztiváljának idei szimbóluma egy fénykép, ami három szájmaszkos férfit ábrázol forgatásra kész kamerával az 1918-as spanyolnátha járvány csúcspontján.

A kép, amely a Photoplay újságban jelent meg 1919. januárjában, tökéletesen visszaadja azt a hangulatot, ami most, száz évvel később ismét jellemzi a filmszakmát és vele együtt a fesztiválokat. Bár a személyes találkozások, közös filmnézések ebben az évben sajnos Pordenoneban is elmaradtak, kiderült, hogy az online felületekre költöző rendezvényeknek mégis vannak előnyei. A virtuális tér lehetővé tette, hogy a némafilmrajongók lelkes közössége a világ legkülönbözőbb pontjairól egyszerre kapcsolódhasson be a programba és a mozgókép korai kincsei a legmodernebb, kiváló minőségű streaming technológia segítségével jussanak el az otthonaikba.

Forgatás maszkban az 1918-as spanyolnátha járvány alatt. Photoplay, 1919 (forrás: Le Giornate del Cinema Muto)

A válogatás a fentiek szellemében egyszerre reflektált a különös helyzetre, és erősítette azt a hagyományt, amely a némafilmkincs legújabb leleteit, elfeledett vagy népszerű, de frissen restaurált alkotásokat mutat be az érdeklődőknek. A fesztivál nyitónapján elsőként egy szimbolikus összeállítást láthattunk, amelyet a fesztivál igazgatója, Jay Weissberg, a 20. század elején népszerű utazási filmekből, híres helyeket, izgalmas városokat és tájakat bemutató felvételekből állított össze. A különböző archívumok közreműködésével létrejött válogatás megelevenedett képeslapokat kínált New Yorkból, Londonból, Krakkóból és nem utolsó sorban, egy csodálatos színezett filmet Kairóból, egyenesen a piramisok tövéből. Az utazásokból kényszerű módon kimaradó közönség így otthonról, a karosszékből ülve láthatott világot, ami különleges hangulatot biztosított a vetítésnek.

Hihetetlenül élethű felvételeken a turizmus előtti Velence
The Brilliant Biograph (NL 2020) – The Grand Canal, Venice (GB 1898)
(forrás: Eye Filmmuseum, Amsterdam)

Ugyanezt az élményt hozták vissza a Mutoscope és Biograph vállalat ritka, 68 mm-es kópiára rögzített filmjei, amelyek a Briliáns Biograph (The Brilliant Biograph) címmel kerültek vetítésre. A Biograph-projekt az utóbbi évek egyik legnagyobb szabású archívumi vállalkozása, amelynek keretében az amszterdami EYE Filmmuseum és a londoni British Film Institute tulajdonában lévő, felbontásuk miatt hihetetlenül élethű felvételek váltak ismét láthatóvá. A lenyűgöző válogatásban 50 film szerepel az 1897 és 1902 közötti időszakból tematikus csoportosításban, amelyek közül mindegyik a 19. és 20. század fordulójának valamilyen aspektusát mutatja be, a városi élettől a technikai találmányokon át a szórakozásig. A filmek között feltűnik egy életkép egy magyar családdal, akik egy asztal körül tradicionális környezetben jelennek meg, így a programnak izgalmas hazai vonatkozása is lett.

A Biograph-projekt az utóbbi évek egyik legnagyobb szabású archívumi vállalkozása 
The Brilliant Biograph (NL 2020) –  Les Parisiennes (US 1897) 
(forrás: Eye Filmmuseum, Amsterdam)

A földrajzi tekintetben hatalmas távolságokat átfogó fesztivál igazi különlegességének számított a Pekingi Filmarchívumból érkező Guofeng (r: Luo Mingyou és Zhu Shilin, 1935) című némafilm, amelyben a kínai Greta Garboként elhíresült, tragikus sorsú színésznő, Ruan Lingyu nyújtotta utolsó alakítását. A filmben két tanítónőnek készülő nővér sorsát követhetjük, akik ugyanabba a férfiba lesznek szerelmesek. A férfi a kötelességtudó, erényes lány helyett a könnyelmű és felszínes testvért választja, ezzel pedig mindhármuk életét megnehezíti. A történet az útkeresésről szól, amely csakis az egyéni vágyak megzabolázásával és a közösség érdekeinek szem előtt tartásával lehet sikeres.

Egy másik filmben, az Ahol kihunynak a fényekben (Where Lights Are Low, r: Colin Campbell, 1921) az első ázsiai világsztárt, a hatalmas karriert befutó, élete végén mégis buddhista szerzetesnek álló, japán Sessue Hayakawát csodálhattuk meg. A színész itt egy kínai herceget alakít, aki a rangjához méltó hölgyeket mellőzve, az udvari kertész lányába szeret bele. A lány azonban embercsempészek kezére kerül, akik San Francisco veszélyes kínai negyedében próbálják meg őt eladni. A neveltetése okán az amerikai kultúrában is otthonosan mozgó herceg vállalja a veszélyt és szerelme megmentésére siet. A film amellett, hogy látványosan mutatja be a Kelet és Nyugat világát, izgalmas kérdéseket vet fel azzal kapcsolatban, hogy hogyan ábrázolták a különböző etnikumokat az 1920-as évek hollywoodi produkciói.

Az első ázsiai világsztár: Sessue Hayakawa (forrás: National Film Archive of Japan, Tokyo)

A kiváló némafilmes zenészeiről híres fesztivál legnagyobb zenei élménye egy másik különleges helyszínhez, Görögországhoz kötődik. A görög főváros szegénynegyedeinek és előkelő villáinak életét egyaránt bemutató Athén apacsait (Oi Apachides ton Athinon, r: Dimitrios Gaziades, 1930) sokáig elveszettnek hitték, kópiája csak nemrég került elő a Cinémathèque française gyűjteményéből. A film egy szerelmi háromszög történetet feldolgozó, népszerű és könnyed operett adaptációja, amelynek eredeti zenéje azonban elveszett, így azt most lenyűgöző formában, Yoannis Tselikas irányítása alatt, a Görög Rádió Nemzeti Zenekarának és az opera énekeseinek bevonásával alkották meg újra. A zene központi szerepet játszott egy másik filmben, a dán Nordisk cég vezető rendezőjének számító Holger-Madsen A balett lánya (Ballettens Datter, 1913) című alkotásában is. A film főszereplője az osztrák-olasz származású valódi táncosnő, Rita Sacchetto, aki egykor népszerűvé tette a „táncképeket”, azaz a híres képzőművészek alkotásai által inspirált táncos darabokat. A gyönyörűen restaurált film csodálatosan adja vissza az 1910-es évek első felének hangulatát, így ez a mozgókép a vintage szerelmeseinek igazi kötelező darab.

Hertha von Walter és Brigitte Helm a Krízis-ben (forrás: Münchner Filmmuseum)

Nemcsak térben, de időben is utazhattunk a filmekkel, például Georg Wilhelm Pabst Krízis (Abwege, 1928) című művével egyenesen a weimari Németország korába. A hipnotikus módon fényképezett dráma egyik forgatókönyvírója a Magyarországról kivándorolt Vajda László, azaz Ladislaus Vajda, aki ebben a történetben nagyon is kortárs módon mutatja be egy kihűlt házasság válságát és a feleség kétségbeesett menekülési kísérleteit. A film hősnőjét alakító Brigitte Helm, aki elsősorban a Metropolisban nyújtott alakításával vált ismertté, hogy elszabaduljon férjétől, beleveti magát a nagyváros éjszakai életébe, ahol sok izgalmas és nem teljesen veszélytelen figurával ismerkedik meg.

Cecil B. DeMille instruálja Elliott Dextert és Mary Pickfordot (forrás: George Eastman Museum, Rochester)

A kaliforniai telepesek világába repít vissza Cecil B. DeMille Az aranyláz (A Romance of the Redwoods, 1917) című filmje, amely talán a legismertebb klasszikus a programban. A nagyszerű Mary Pickford itt, szokásától eltérően, nem ártatlan kislányt alakít, hanem fiatal nőt, aki édesapja halála után egyedül vág neki a vadnyugatnak, hogy felkeresse nagybátyját, aki az egyetlen megmaradt családtagja és gyámja. A bácsi azonban szintén életét veszti a vad indiánok támadásában, személyazonosságát pedig egy szökésben levő bűnöző veszi fel. A lány hamar rájön a cserére, de mivel erősen vonzódik a rablóhoz, úgy határoz, hogy megpróbálja őt jó útra téríteni. Az erős és rafinált női karakter kiváló lehetőséget kínál arra, hogy Pickford megcsillogtassa drámai színészi képességeit, amelyre a DeMille nagyszabású filmjeitől eltérő stílusú, sok közelivel dolgozó, intim hangvételű, mégis nagyon fordulatos történetben kerül sor.

Reméljük, jövőre nem csak virtuálisan, de a valóságban is bebarangolhatjuk a gyönyörű Pordenonet

A fesztivál kétségtelen csúcspontja mégis egy könnyed komédia, William Beaudine Penrod és Sam (Penrod and Sam, 1923) című filmje volt, aminek főbb szerepeit csupa zseniális gyerekszínészre osztották. A kisközösségek működését bemutató „our gang” filmek tipikus darabjában a foltos kiskutyájától elválaszthatatlan Penrod egy gyerekcsapatot vezet, akik egy üres telken tanyáznak, eljátsszák az amerikai polgárháborút, saját cirkuszt szerveznek és csak szigorú feltételekkel engednek új tagokat a soraikba. Amikor egy tehetős családból származó, elkényeztetett és pökhendi fiú apja megveszi a telket, fordul a kocka, és a vagány Penrod nem léphet be többé saját birodalmába. A film abba a hullámba tartozik, amelyet Chaplin A kölyök című filmjének sikere indított el az 1920-as években, és amely olyan gyerekszínészek indulását hozta, mint az utolsó némafilmsztárként idén elhunyt Baby Peggy vagy Jackie Coogan. A Penrod és Sam mégis különleges, mert árnyaltan és kedves humorral ábrázolja a gyerek- és felnőttvilág összefonódását és színesbőrű szereplőit mindenféle sztereotípiától mentesen, finom érzékenységgel mutatja be. A gyerekkor iránti nosztalgiára építő történet egy szívderítő, szórakoztató és mégis sokrétű filmben jelenik meg, amely már az első pillanatban magával ragadja a nézőt.

Fesztiváltrailer:



A Pordenonei Némafilm Fesztivál vetítési programját, ahogy máskor is, számos szakmai program, mesterkurzus és könyvbemutató kísérte. A némafilmkultúra ápolásáért és a filmörökség megőrzéséért végzett tevékenységet elismerő, 1986-ban alapított, rangos Jean Mitry-díjat idén J. B. Kaufman amerikai filmtörténész és Gyürey Vera, a magyar Filmarchívum egykori igazgatója kapta.

A fesztivál rendhagyó Stan és Pan vetítéssel zárult, amelyen a két komikus 5 olyan filmjét gyűjtötték csokorba, ahol a színészek nem együtt, hanem önállóan szerepeltek, esetleg rendezőként működtek közre. A vidám befejezés a körülmények ellenére is optimista végkicsengést adott a programnak, annak ígéretével, hogy jövőre nem csak virtuálisan, de a valóságban is bebarangolhatjuk a gyönyörű Pordenonet. Addig pedig havonta nézhetünk újabb filmeket a fesztivál oldalán indított The Silent Stream-en, és olvashatjuk a fesztivál nemrég indult blogját, a Néma Macskát, így biztosak lehetünk benne, hogy a némafilmek az online térben is folytatják hódításukat.

Le Giornate del Cinema Muto
2020. október 3 – 10.