A magyar animáció új hullámának nyitánya, az antropomorfizált rajzeszközökkel előadott mese komikus reflexió a rajzfilm médiumára.
színes magyar animációs film, 1960, rendező: Macskássy Gyula, Várnai György
9 perc, felújítás: HD
Miről szól?
A film címszereplői a rajzfilmesek két állandó eszköze, a hórihorgas, izgága ceruza és hűséges társa, a megfontolt, tömzsi radír, akik a rajzoló antropomorfizált eszközeiként, mint Don Quiote és Sancho Panza hódítják meg az üres lapok csupasz vidékét. Útjuk során a ceruza-ember önfeledten rajzolgat, míg a radír-ember folyamatosan korrigálja a sebtiben firkantott vonalakat.
Miért különleges?
A ceruza és a radír rajzfilmes önreflexió: a néhány jellemző vonallá egyszerűsített figurák és a fehér lap adta absztrakt tér révén a film nem pusztán egy ceruza és egy radír road movie-ja lett, hanem a szellemi erő és a mérnöki pontosság, az inspiratív extázis és a higgadt precizitás egymást kiegészítő párharcának mementója.
Hogyan készült?
A film jellegzetes képi világa szögletes, szikár, sallangmentes formákból áll, a tömbalakká redukált figurák és az emberi létezésen moralizáló humor Várnai György grafikusművésznek köszönhető, aki a Macskássy-stáb munkáját figuratervezőként ekkor már közel egy évtizede segítette. Várnai a Ludas Matyi című szatirikus hetilap karikaturistája volt, aki ebben a filmben vált Macskássy társrendezőjévé.
Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?
A ceruza és a radír a magyar animáció 60-as évekbeli új hullámának nyitódarabja, amely felváltotta a szövegalapú mesefilmeket, grafikailag újfajta,
modernizált animációs nyelvet teremtett,
és a groteszk humorú, egzisztencialista szemléletű és epigrammatikus tömörségű, 8–10 perces társadalmi szatírát tette meg a korszak vezérműfajává. A ceruza és a radír 1960-ban Karlovy Varyban elnyerte a legjobb animációs kisfilm díját.
Egy emlékezetes jelenet
A film tele van a rajzfilm, illetve a vetített filmszalag médiumára való ötletes reflexiókkal. Ennek egyik emlékezetes momentuma, amikor a történetbeli bonyodalom során a Ceruza és a Radír önpusztító ámokfutásba kezdenek, és a fehér rajzlapról, illetve a filmszalag jelentette kreatív térről a mindennemű alkotást lehetetlenné tévő semmibe kerülnek át. Kibékülésük után visszapörgetik az idő kerekét, amit a filmszalag perforációján fölkapaszkodva valósítanak meg.
Ezt is nézd meg!
Olvass tovább!
MMA Lexikon
Antal István: Tíz deka halhatatlanság. Várnai Györgyről. Filmvilág, 1993/3, 46–47.
Dizseri Eszter: A ceruza és a radír. Filmkultúra, 2007
Tamás Amaryllis: Közhírré tétetik, Beszélgetés Dizseri Eszterrel. Filmkultúra, 2007
Varga Zoltán: A kiskakas és a pegazus, Macskássy Gyula filmjei. Filmvilág, 2012/5, 24-25.