Miről szól?

Az ismert tréfás magyar állatmese drámai hangvételű átdolgozása. A szegény özvegy parasztasszony kakaskája a szemétdombon kapirgálva egy csillogó gyémánt félkrajcárt talál. Ám a vidéket hajdúi kíséretében járó kapzsi király azonnal ott terem, és martalócai segítségével erőszakkal elorozza a kiskakas kincsét. A király azonban innentől kezdve képtelen szabadulni a kitartóan kukorékoló jószágtól, mert hiába vetteti kútba, kemencébe vagy darázsfészekbe, az állat varázslatos módon mindent túlél, miután begye felszívja a vizet, amivel eloltja a tüzet, majd felszívja a darazsakat, és ráereszti őket a királyra. A király a felbőszült darazsak elől menekülve a vároromról a mélybe zuhan. A királyon diadalmaskodó kiskakas igazságot szolgáltat a kizsákmányolt népnek: utolsó varázstette, hogy az elorzott kincseket is felszívja, majd a várfokra felrepülve pénzesőt szór a falura.

Miért különleges?

A kiskakas gyémánt félkrajcárja a magyar animáció hőskorának emblematikus darabja.

A forgatókönyvírók, a magyarországi sztálinizmus eszmei és politikai elvárásaival összhangban, komoly változtatásokat eszközöltek a török hódoltság idejéből való magyar népmesén, amely Arany László feldolgozásában vált közismertté a 19. század végén. A pártvezetés által 1950-ben elfogadott forgatókönyv írói, Fekete Edit és Tóth Eszter az eredeti mese török szultánját magyar királyra cserélték, aki a népet kizsákmányoló burzsoáziát testesíti meg. A telhetetlen király – az eredeti mesével ellentétben – végül nem önszántából adja vissza a néptől eltulajdonított kincseket, kapzsiságáért brutális halállal lakol.

Érdekesség, hogy ugyanebből a meséből pár évvel A kiskakas gyémánt félkrajcárját megelőzően már született egy animációs filmterv. Jaschik Álmos grafikus- és iparművész az 1940-es évek első felében szeretett volna rajzfilmet készíteni belőle, amelynek munkálatai a háború miatt végül félbemaradtak. A Jaschik-féle A gyémántkrajcár még az eredeti mesével összhangban a török megszállás idejére helyezte volna a történetet, a fennmaradt orientalista ízű figuratervek pedig Jaschik „népies szecessziós” stílusában fogantak. 

A kiskakas… gonosz királya a korabeli karikatúrák kulák-ábrázolására hajaz. Olyan filmek antihőseinek lett előképe, mint a Két bors ökröcske ugyancsak zsarnoki, vörös bajszú várura, illetve a Dargay Attila-féle Lúdas Matyi tömött fekete bajszú Döbrögije, akit azonban a film figuratervezője, Jankovics Marcell már bevallottan Sztálinról mintázott.

Igazságot szolgáltat a kizsákmányolt népnek

Hogyan készült?

A filmet készítő rajzfilmes stáb döntő többségben olyanokból állt, akik már Macskássy harmincas-negyvenes években működő műhelyében gyakorlatot szereztek a rajzfilmkészítésben, vagy képzőművésznek tanultak, de alkalmazott művészetből kényszerültek megélni. Macskássy stábja a Rákosi-érában menedéket jelentett a rendszer által osztályidegennek minősített, deklasszált elemnek bélyegzett alkotóknak (pl. Hont-Varsányi Ferenc, Máday Gréte, Almássy Katalin, Réber László), s olyan fiatal pályakezdőknek, akiket kulák származásuk miatt kirúgtak a Képzőművészeti Főiskoláról, Iparművészeti Akadémiáról (Dargay Attla és Szabó Szabolcs). A kiskakas... forgatókönyvét Fekete Edit, a Híradó- és Dokumentumfilmgyár (HDF) dramaturgja jegyzi, aki Macskássy Gyula mellett a stáblistán társrendezőként is feltűnik. A Macskássynál 11 évvel fiatalabb Feketét, aki a negyvenes években szintén tanult Jaschik Álmos rajziskolájában, a kollektíva hivatali koordinációjával bízta meg a kommunista pártvezetés.

A stáb technikai ellátottsága igen szerény volt. Előbb a New York-palota legfelső emeletén egy manzárdszobában voltak kénytelenek összezsúfolódni. Miután az eredetileg 10–12 percnyi, azaz 300–350 méternyi hosszúra tervezett film 100 méteres (3 perces) próbarészlete elnyerte a filmszakma irányításával megbízott népművelési miniszter, Révai József tetszését, a stáb a Magdolna negyedben lévő Koszorú utca egyik romos házában kapott egy ötszobás társbérletet, ahol a filmet már valamivel jobb, ám így is kezdetleges körülmények között fejezhette be.

A film elkészítése rendkívül sok technikai nehézséget okozott az akkor még tapasztalatlan stábnak. A cellek kifestése például 1951 nyarán, a legnagyobb hőségben zajlott, a rossz minőségű festékemulzió idejekorán megszáradt és már a felvétel előtt elkezdett lepattogzani a lapokról, ezért gyakran éjszaka vagy a pincében voltak kénytelenek dolgozni. A szűkös anyagi források miatt csak kevés cell-lap állt rendelkezésre, így a felvételt követően a már megfestett celleket újrahasznosították, s ehhez egyesével lemosták róluk a képeket.

A rajzfilm gyártási költségei végül rendkívül magasnak bizonyultak. A miniszterelnök-helyettes Gerő Ernő megjegyzése szerint A kiskakas… előállítási költségeiből 4–5 Disney-filmet is megvásárolhattak volna. A megjegyzés a hatalom cinizmusát jelzi, hiszen a nyugati filmek bojkottja miatt a stábtagok csak titokban becsempészett kópiákon nézhettek Disney-filmeket, hogy tanulmányozni tudják a figuramozgatás mikéntjét. A kiskakas… ennek ellenére a Politikai Bizottságban nagy tetszést aratott; Révai József miniszter bizalmat szavazott az iparszerű animációs rövidfilm-készítés folytatásának.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

A magyar filmszakma 1948-as államosítását követően a Macskássy Gyula vezette magánrajzfilm-műhelyt a HDF-hez csatolták, ahol továbbra is reklámfilmeket készítettek. A kiskakas gyémánt félkrajcárja negyedórás hosszúságával komoly szakmai és technikai előrelépés volt a korábbi 1–2 perces reklámfilmekhez képest. A Rákosi-kor játékfilmjeihez hasonlóan a rajzfilmek esetében is a forgatókönyvek élveztek elsőbbséget a rendezés előtt. Mi sem jelzi ezt jobban, minthogy a korabeli híradások, amelyek az állami filmgyártás első rajzfilmjének készüléséről szóltak, Macskássy nevéről nem tesznek említést, kizárólag a forgatókönyvírók, Tóth Eszter és Fekete Edit nevét említik.

Míg A kiskakas… harmonizált a korszak ideológiai elvárásaival, a Macskássy-stáb következő filmterve, amelyhez pedig látványtervek és fázisolt mozgásrajzok is készültek, már nem felelt meg a cenzúra követelményeinek. 1952-ben Tihanyi rege címmel az akkoriban a budapesti Bábszínház dramaturgjaként dolgozó Mészöly Miklós a szekszárdi íróelőd, Garay János 19. századi balladáját (A tihanyi visszhang) írta át filmre. Fennmaradt egy aláírás nélküli cenzúralevél, amelyet Deák Györgynek, a HDF akkori igazgatójának címzett a szerző, aki a meseátdolgozásból hiányolta az erkölcsi mondanivalót, a buzdító tartalmat, a népi elköteleződést. A Tihanyi rege helyett végül az MHK (Munkára, harcra kész!) sportmozgalmat népszerűsítő, a politikai agitációban kiválóan használható állatmese, az Erdei sportverseny (1952) megvalósítása kapott zöld utat.

Egy emlékezetes jelenet

A kiskakas gyémánt félkrajcárja című filmben első ízben használták a magyar rajzfilmkészítők a többteres képalkotást, amelyet az amerikai Disney-rajzfilmekben az 1930-as évek óta alkalmaztak. Az ún. multiplán-fényképezés során különálló rétegekre kerülnek az elő-, közép- és háttér képelemei, így mind a mélységi fényképezés, mind pedig az oldalirányú kocsizások valósághű térillúziót keltenek. (A film operatőre Kozelka Kálmán volt, aki 1956-ban Nyugat-Európába disszidált.)

Drámai hatású az a mélységben komponált jelenet, amikor a kapzsi király megpróbálja kitépni a kiskakas csőréből a csillogó érmét. Az animáció realisztikus hatását fokozta, hogy ugyancsak a Disney-filmek, illetve a korabeli szovjet rajzfilmek mintájára színészekkel előjátszották a jeleneteket. Így például a korpulens királyt a legtöbbször komikus, „buffo” karaktereket megtestesítő népszerű színpadi színészről, Tapolczai Gyuláról, a királylány karakterét a fiatal Ruttkai Éváról mintázták. A falusi helyszíneket valós bodrogközi falvak ihlették. A rajzfilm drámai hangvételéhez nagyban hozzájárul a neves zeneszerző, Ránki György által komponált nagyívű szimfonikus kísérőzene is.

A rendező

Macskássy Gyula (forrás: MNF)

Plakát

(forrás: NFI)