Miről szól?

Józsi bácsi 30 éve dolgozik a helyi LEGO-gyárban. Özvegy, egyedül él, napjait szigorúan meghatározott időrend szerint tölti. Egy nap gondosan megtervezett élete felborul, amikor munkahelyéről idő előtt nyugdíjazzák. Az öregember nem tudja elviselni, hogy nem dolgozhat többé, és szívós harcba kezd az állásáért.

Mitől különleges?

A kockaember groteszk fénytörésben mesél egy nagyon is hétköznapi problémáról, a nyugdíjazás jelenségéről.

Az amerikai rendező geometrikus kompozíciói, élénk színvilága és babaházszerű univerzuma is visszaköszön A kockaemberben, amely izgalmas összhangba kerül a főhős rendezett, óramű-pontossággal élt életével (kompozíciók), szenvedélyesen űzött munkájával (a film domináns színeit a legók szolgáltatják), és magányos, steril hétköznapjaival (díszletszerű berendezések).

Hogyan készült?

Dombrovszky Linda a Színház- és Filmművészeti Egyetemen végzett dokumentumfilm-rendező szakon. Filmjeiben gyakran foglalkozik a feleslegessé váló emberek tragédiájával. Öregemberekkel, akik már túl vannak életük nagy részén, de még mindig vannak vágyaik és álmaik, amikről a társadalom nem vesz tudomást. A Volt egyszer két balerina (2016) című dokumentumfilmje egy 96 éves balerina-testvérpárról szól, a Hetvenes (2014) című áldokumentumfilmjében táborba zárják és elaltatják a 70. évüket betöltő embereket.

A kockaember is ezt a témát dolgozza fel, csak groteszk fénytörésben. Inspirációként a rendező saját, tetterős és még mindig ambiciózus édesapjának nyugdíjazása, valamint első dokumentum-vizsgafilmje szolgált, amit a Ruszwurm Cukrászda egykori cukrászmesteréről forgatott, aki az államosítás óta elvesztette az üzletét, de szívén viselte a cukrászda sorsát, és kézzel írt receptjeinek titkát önzetlenül megosztotta az új cukrászokkal is. A kockaember különlegessége, hogy meseszerű, szórakoztató formában mesél a rendező visszatérő témájáról, és teret enged az optimizmusnak.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

A kockaember a fiatal magyar rendezők azon alkotásainak sorába illeszkedik, amelyek az öregedő emberek érzéseiről, életéről mesélnek. Ilyen volt a 2010-es években Tóth Barnabás Újratervezése, Szirmai Márton Legendája (2011) vagy Hartung Attila Mindig csak-ja (2015).

Egy emlékezetes jelenet

Józsi (Kovács Zsolt) a legódarabkák minőségét ellenőrzi, majd a főnöke bekéreti az irodájába, ahol váratlanul kirúgják. A kockaember abszurd humora, sajátos színvilága és frontális kompozíciói mellett az analóg tárgyi környezet is szembeszökővé válik (vezetékes telefon). Ez részben humorforrás, másrészt része A kockaember stilizációjának, amellyel időtlenséget teremt; egy olyan világot, amelyben rég megállt az idő, de főhős mégis tökéletesen boldog benne.