Miről szól?

A vidéki építőtáborba több tucat fővárosi diák érkezik. A fiúkkal ismertetik a rendszabályokat és a következő napok programját. Berendezkednek, ám hamarosan kiderül, jelenleg nincs munka a földeken. A felügyelő tanárok nem akarják közölni a hírt a táborozókkal, ehelyett különféle programokkal próbálják lefoglalni őket. A diákok gyorsan rájönnek, mi a pótcselekvések valódi célja. A tábor rendje lassan felbomlik, a fegyelmet egyre nehezebb fenntartani.

Mitől különleges?

A sípoló macskakő szatirikus parabola, azaz a szó szerinti jelentés mögött sokkal elvontabb témákat boncolgat. A film egy hétköznapi helyzet aprólékos és humoros bemutatásával sokkal átfogóbb és összetettebb jelenségről mond éles kritikát. Az építőtábor a Kádár-korszak jellegzetes nyári ifjúsági programja, a társadalmi nevelés fontos eszköze. A filmben látható táborban korántsem rosszak a körülmények, a tanárok sem embertelenek. Egyszerű szervezési hiba miatt nincs munka, ami tulajdonképpen jól is jöhetne a diákoknak, elvégre nem kell a kukoricásban dolgozniuk. A táborvezető mégsem tisztázza velük a helyzetet, inkább erőltetett, esetleges elfoglaltságokkal szeretné feledtetni az ottlétük értelmetlenségét. A lazább, kényelmesebb táborozásért cserébe a diákoknak részt kell venniük az általános hazugság fenntartásában. Nem szabad megkérdőjelezniük a programokat,

Mikor három fiú, ragaszkodva a tábor eredeti feladatához, munkát vállal egy szomszédos gazdánál, a tanár hazaküldi őket. A súlyos büntetés oka az, hogy lázadásukkal leleplezik a táborozás céltalanságát, a vezetők hozzá nem értését. A film a rendszer kétarcúságát szemlélteti, az 1968 utáni szocialista társadalmat, a „legvidámabb barakk” sajátos légkörét modellezi.

Lázadásukkal leleplezik a táborozás céltalanságát, a vezetők hozzá nem értését

Hogyan készült?

A sípoló macskakő Gazdag Gyula 24 évesen rendezett első nagyjátékfilmje. A stáb egy valódi építőtáborban, amatőr szereplőkkel dolgozott. Bár a film sokszor improvizatívnak hat, a jelenetek hűen követik a forgatókönyvet, és pontosan instruálták a résztvevőket. Diákként feltűnik a szereplők között Xantus János és Monory Mész András is, akik később számos emblematikus filmet rendeztek.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

A filmet erős rendszerkritikussága miatt először betiltották, majd 1972-ben mégis bemutatták, sőt Gazdag Gyula a Kritikusok díját is elnyerte. Igaz, a mű külföldi vetítését 1979-ig nem engedélyezték. A sípoló macskakő a hetvenes években formálódó fiatal ellenzék egyik fontos kultuszfilmje lett, és olyan témákra kérdezett rá, melyekről közvetlenül nem lehetett beszélni. Ez a fajta jelképes, allegorikus fogalmazásmód nagyon jellemző az érett Kádár-korszak politizáló filmjeire. Gazdag Gyula filmje e vonulat megkerülhetetlen darabja.

Egy emlékezetes jelenet 

Az érkezés után a vezető tanár katonás eligazítást tart, zászlófelvonással egybekötve. A tervek szerint a diákokra váró két hétben lesz munka, mozgás, tanulás, szórakozás. A szabályok szigorúak ugyan, de legalább úgy tűnik, a tábor jól szervezett. Igaz, már másnap „technikai okok miatt” elmarad a munka. Az üres frázist rögtön szóvá is teszi az egyik diák, előrevetítve a bonyodalmakat. A jelenet finom humorral és a diákok reakcióival rámutat az ünnepélyesnek szánt szónoklat kongó ürességére. Gyorsan nyilvánvalóvá válik, hogy ez a tábor a szocialista barakkunk megfelelője.

A rendező

Gazdag Gyula (forrás: NFI)
Adatlapja a Filmkeresőn

Plakát

Tervező: Kemény István (forrás: NFI)