Jeles András szürrealista szatírája a Kádár-rendszer totális csődjével szembesít. A film formabontó módon ragadja meg a munkások helyzetének keserű abszurditását.
színes magyar játékfilm, 1983, rendező: Jeles András
forgatókönyvíró: Jeles András, dramaturg: Fábry Sándor, operatőr: Kardos Sándor, főszereplők: Rátonyi Róbert, Láng Tibor, Patai István, Bezerédi Zoltán, Dánffy Sándor, 103 perc, felújítás: HD digitálisan felújított
Miről szól?
Oláh Gyula (Láng Tibor) brigádvezető egy szovjet darabot szeretne színre vinni a csapatával. A Prémium címet viselő történetben a munkások önként visszafizetik a tévesen kiutalt pénzjutalmakat. Oláh és társai így akarják felhívni a vezetőség figyelmét a rendszer igazságtalanságaira. Az előadás megszervezése azonban nem várt bonyodalmakba ütközik. Az Oláh-brigád történetét mesélő narrátorunk ráadásul időről-időre elkalandozik.
Mitől különleges?
Az Álombrigád szürrealista filmszatíra. Jeles András a Rákosi-korszak hírhedt termelési filmjeit forgatja ki. A sematikus paneleket és jellegzetes vizuális megoldásokat erősen idézőjelezve, szatirikusan használja. A szoborszerűen megmerevedő figurák, a bizarr élőképek a szocialista propaganda ürességét leplezik le. A különféle töredékekből és groteszk epizódokból összeálló tabló kíméletlenül mutat rá a széthulló Kádár-rendszer nyomasztó kilátástalanságára. Az idealizált karakterek helyett valódi munkás hősöket látunk, a történet a szemünk előtt formálódik. Sodródunk velük, mégsem tudjuk meg, színre került-e végül az előadásuk. Jeles András filmjében minden eltorzult, karcos, darabos. A cselekményt váratlan bevágások, oda nem illő betétek, meglepő filmrészletek és álomjelenetek akasztják meg. Az Álombrigád az érzékek szintjén mond keserű ítéletet a szocialista Magyarország hétköznapi valóságáról. Nem konkrét problémákat boncolgat, nem ítélkezik.
A Kádár-rendszer totális katasztrófáját mutatja meg.
Hogyan készült?
A film a rendező Mesteremberek című filmnovellájából készült. Az amatőr szereplők és a neves színészek mellett néhány híresség is felbukkan a vásznon. A narrátor szerepében Rátonyi Róbert látható, a táncdalénekes Vámosi János pedig előadja egyik legnagyobb slágerét.
Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?
A nyolcvanas évekre a Kádár-rendszer cenzúrája felpuhult, az Álombrigád mégsem kerülte el a betiltást. Ez volt az utolsó játékfilm, melyet dobozba száműztek. Jeles András merész fogalmazásmódja tökéletesen szembement az uralkodó hagyományokkal. A filmet nem lehetett úgy megvágni vagy kiegészíteni, hogy a merev szocialista kultúrpolitika rábólinthasson.
Az Álombrigád 1989-ben került végül a mozikba, de Jeles András addig is rendezhetett. Az experimentális, minden tekintetben radikális film zavarba hozta és megosztotta a közönséget. A rendező a dokumentarista stílus tudatos lebontásával és az új filmnyelvi utak keresésével a nyolcvanas évek egyik legkülönlegesebb filmjét készítette el.
Egy emlékezetes jelenet
Oláh Gyula egy kis füzetbe jegyzi le a gondolatait. Munkatársai az öltözőben Anonymusnak csúfolják, ami a film narrátorát is eltéríti a tárgytól. A szittyákról kezd mesélni, mire a vad törzs bevágtat az üzemi zuhanyzóba, a határozott takarítónő azonban – a szíve fölé fúródott nyílvesszőre ügyet sem vetve – gyorsan kizavarja őket. A meghökkentő esemény a narrátort is a céltudatosabb elbeszélésre készteti. A formabontó jelenetsor ironikusan keveri a hangzatos szólamokat és a profán hétköznapi valóságot. Jeles András a szocialista realizmus hamis pózait is kíméletlenül kifigurázza.
Olvass tovább!
MMA Lexikon
Mátyás Győző: A munkásosztály… hová is megy? Filmkultúra, 1989/3, 49–57.
Schubert Gusztáv: Az elvarázsolt proletár. Filmvilág, 1989/2, 4–7.
Kovács András Bálint: Vonyakszanak, Beszélgetés Jeles Andrással. Filmvilág, 1988/10, 10-14.