Gertler Viktor klasszikusa nemcsak a legnépszerűbb Jókai-adaptáció több mint 6 millió nézővel, de egyben a magyar filmgyártás történetének első szélesvásznú filmje is.
színes magyar játékfilm, 1962, Gertler Viktor
író: Jókai Mór, forgatókönyvíró: Gertler Viktor, operatőr: Forgács Ottó, vágó: Morell Mihály, zeneszerző: Vincze Ottó, főszereplők: Csorba András, Béres Ilona, Szabó Ernő, Krencsey Marianne, Greguss Zoltán, Gobbi Hilda, 107 perc
A teljes film elérhető itt (a Videotóriumon csak oktatási intézmények számára):
Miről szól?
Halála előtt a török szultán volt kincstárnoka, Ali Csorbadzsi (Szabó Ernő) megkéri Timár Mihály hajóbiztost (Csorba András), hogy lányát, Tímeát (Béres Ilona) juttassa el távoli rokonához, Brazovics Athanázhoz (Greguss Zoltán). A hajó, amelyen utaznak, elsüllyed, de a raktérben Timár később megtalálja az árván maradt lány örökségét, amelyet megtart magának. Eljutnak a Duna közepén rejtőző Senki szigetére, ahol megismerkednek az ott élő Noémivel (Pécsi Ildikó) és édesanyjával (Komlós Juci), akiket egy Krisztyán Tódor nevű szélhámos (Latinovits Zoltán) régóta zaklat. A közeli Komáromban élő Brazovics, Ali végakaratának megfelelően, befogadja Tímeát, de nem családtagként, hanem szolgaként lánya, Athalie (Krencsey Marianne) mellett. Timárnak sikerül meggazdagodnia, amit Brazovics nem néz jó szemmel. Kettejük párharcából a hajóskapitány kerül ki győztesen, ellenfele halálát követően pedig Tímeára íratja Brazovics házát, és házassági ajánlatot is tesz neki. A lány a férfi iránt érzett hálából igent mond neki, pedig valójában másba, Kacsuka Imre főhadnagyba (Bárány Frigyes), Athalie jegyesébe szerelmes. Mihály sem boldog, őt a szíve Noémihez húzza, akivel titokban egyre több időt tölt a Senki szigetén.
Jókai Mór egyik legnépszerűbb regényéből három adaptáció is készült. Korda Sándor 1918-as némafilmje és Gaál Béla 1936-ban bemutatott hangos, de még fekete-fehér feldolgozása is az adott kor szuperprodukciójának számított. Gertler Viktor is ezt a hagyományt folytatta.
Az aranyember nemcsak a máig legnépszerűbb Jókai-adaptáció, de egyben a magyar filmgyártás történetének első szélesvásznú mozifilmje.
A Gertler által jegyzett forgatókönyv a főbb cselekményszálakat és a fordulatokat illetően hűen követi Jókai klasszikusát, de bátran él a dramaturgiai sűrítés eszközével is, és több, a regényben fontos szerepet kapó karaktert háttérbe szorít: többek közt Fabula János kormányos és Brazovics felesége, Zófia asszony jut erre a sorsra. A legnagyobb különbséget ugyanakkor a regényeredeti kapitalizmuskritikájának megszelídítése jelenti. Az aranyember Gertlernél elsősorban egy nagyívű, látványos, romantikus történet, de ezzel nincs egyedül: a korábbi adaptációk is ebből a fénytörésből láttatták Jókai klasszikusát.
A rikítóan színes, szélesvásznú kompozíciók mellett a film szereposztása is figyelemreméltó. A kipróbált nagy nevek (Greguss Zoltán, Gobbi Hilda, Komlós Juci) és az ígéretes pályakezdők (Béres Ilona, Bárány Frigyes, Pécsi Ildikó) mellett már jól ismert fiatal színészek is feltűnnek (Latinovits Zoltán, Krencsey Marianne), Timár Mihály megformálásával ugyanakkor Gertler, nagy kockázatot vállalva, egy erdélyi magyar színpadi színészt (Csorba András) bízott meg.
Nagyívű, látványos, romantikus történet
Hogyan készült?
A korábbi adaptációkhoz hasonlóan Gertler filmjét is részben eredeti helyszíneken, a Vaskapu és a Kazánszoros közötti Duna-szakaszon, illetve a Duna-kanyarban és a Halászbástyánál forgatták. A stáb a lehető legnagyobb történelmi hitelességre törekedett; Brazovics Atanáz hajóját a korabeli műszaki adatok és Jókai szövege alapján egy uszályból alakították át, a Szent Borbálát üldöző török ágyúnaszádot pedig makettből készítették el. A színészek egy részét próbafelvételek során választották ki, így döntöttek végül egy romániai casting után Csorba András mellett.
A felvételeket anamorf eljárással, vagyis szélesvásznú, cinemascope (2.35:1) képméretben rögzítették. A forgatáshoz szükséges kamerákat Svédországból kellett kölcsön venni, ami a költségeket is jelentősen megnövelte.
Jelmeztervből jelmez
Jelmeztervező: D. Forgó Teréz
Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?
Az aranyember minden idők egyik legsikeresebb magyar filmje, az ősbemutatót követően 1974-ben újra mozikba került, és összes 6 millió 600 ezren váltottak rá jegyet. Filmtechnikai szempontból is mérföldkövet jelentett, noha első alkalommal, a szélesvásznú filmek vetítésére alkalmas mozik hiányában, a közönség még nem tudta megcsodálni eredeti formájában. Az aranyember sikerének is köszönhető, hogy a hatvanas években sorra készültek a hasonlóan látványos Jókai-adaptációk Várkonyi Zoltán rendezésében (A kőszívű ember fiai, 1965; Egy magyar nábob, 1966; Kárpáthy Zoltán, 1966).
Egy emlékezetes jelenet
Mihály visszavonul balatonfüredi házába, levelet ír Tímeának, készen áll rá, hogy megvallja neki a hűtlenségét. Ekkor tör rá a gályarabságból megszökött Krisztyán Tódor, aki fegyvert fog rá, és azzal fenyegeti, hogy levelet ír a török és az osztrák kormánynak, illetve Tímeának és Noéminek, azt hazudva, hogy Mihály ölte meg Ali Csorbadzsit a vagyonáért. Hallgatásáért cserébe a Senki szigetét és Noémit akarja. A feszült hangulatú jelenet Latinovits Zoltán jutalomjátéka, a legendás színész lubickol a kisszerű, de mégis félelmetes szélhámos szerepében. Beszédes minden mozdulata, gesztusa, a hanghordozásával is kiválóan játszik, menekülés közben pedig még egy kaszkadőrmutatványt is láthatunk tőle.
A rendező
Gertler Viktor a forgatáson (MTI Fotó: Bojár Sándor)
Adatlapja a Filmkeresőn
Plakát
Tervező: Bánki László (forrás: NFI)
.jpg)