Miről szól?

Riportfilm az 1953. november 25-én lejátszott Magyarország – Anglia futballmeccsről, amelyet „az évszázad mérkőzéseként” is emlegetnek.

Mitől különleges?

Miután a magyar futballválogatott aranyérmet szerzett az 1952-es helsinki olimpián, mind a hazai, mind a külföldi közvélemény a közelgő 1954-es svájci világbajnokság legnagyobb esélyeseként számolt az együttessel. Az Aranycsapat reménybeli sikereinek betetőzése előtt azonban várt még a csapatra egy szimbolikus jelentőségű összecsapás: a sportág feltalálóival, a hazai pályán 90 éve veretlen angolokkal kellett szembenézniük a legendás londoni Wembley Stadion gyepén. A siker nem volt teljesen váratlan, a két együttes közti minőségbeli különbség azonban meglepte a futballközvéleményt.

Az ötvenes évek elején a technika még nem tette lehetővé a televíziós sportközvetítéseket, és a háztartásokban sem voltak tévékészülékek, így hiába hozta lázba a mérkőzés az egész országot, a találkozót látni nem, csak hallgatni lehetett a rádióban, Szepesi György közvetítésében. A magyar nézőknek így meg kellett várniuk, hogy a nemzeti hőssé vált labdarúgókkal együtt a jeles eseményt megörökítő filmes stáb is hazaérjen – a különítmény világbajnokoknak járó fogadtatásban részesült a Keleti pályaudvaron –, összevágja az anyagot, és eljuttassa a mozikba.

A félórás beszámoló útifilmként indul, a stáb forgatott a vonaton és Párizsban is, ahol egy barátságos mérkőzés erejéig állt meg a csapat. Tanúi lehetünk annak is, ahogy Londonban Puskásék turistaként fedezik fel a várost, majd körülnéznek a Wembley-ben. Az enumerációra, vagyis a főszereplők felvonultatására szellemes megoldást választ a film: a magyar és az angol csapat utolsó edzésein rögzített anyagokat felhasználva párhuzamosan, posztjaik alapján mutatja be a két válogatott játékosait, felhívva a figyelmet a lehetséges párharcokra. A játékidő legnagyobb részét a mérkőzés összefoglalója adja, amelyhez a narrációt a mérkőzést közvetítője, Szepesi György mondta fel utólag.

103 országba sikerült eladni a filmet

Hogyan készült?

1950-től kezdődően a Magyar Híradó- és Dokumentumfilmgyárban készültek a magyar filmhíradók, amelyeket heti rendszerességgel, kötelezően vetítettek a mozik. A sporteseményeken rögzített anyagokból olykor háromféle változat is készült, a rövidebb a filmhíradó, a hosszabb változat a sporthíradó számára, és ha a téma indokolta, akkor a muszterből még egy rövidfilmet is összevágtak. Saját visszaemlékezése szerint Csőke József ötlete volt, hogy az „évszázad mérkőzését” is az utóbbi formában dolgozzák fel.

Az Aranycsapatot három operatőr kísérte ki Londonba, Macskássy János, Szabó Árpád és Csőke, aki maga is ott állt a pálya szélén, az angol kapu közelében, így nyolc és fél kilogrammos kamerájával ő rögzíthette többek közt Puskás ikonikus, hátrahúzócseles gólját. Összesen 120 percnyi anyagot vettek fel a teljes utazás során – a hatvan doboz negatívból az egyik ráadásul tönkrement, amikor hazaérkezésnél egy vámtiszt felnyitotta, hogy ellenőrizze, valóban 60 méternyi filmszalag van-e benne –, ebből kellett a félórás filmet összevágni.

Az évszázad mérkőzésében végül felhasználták az angol, illetve francia filmhíradó felvételeit is, illetve az odahaza forgatott vágóképeket a rádiókészülékek előtt izguló szurkolókról, köztük Bozsik József és Grosics Gyula családjairól.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

A filmet természetesen óriási érdeklődés övezte. A filmhíradó több héten át kimaradt a mozikból, mert helyette mindenhol Az évszázad mérkőzését vetítették. Külföldön is kíváncsiak voltak az Aranycsapat történelmi győzelmére, 103 országba sikerült eladni a filmet.

Egy emlékezetes jelenet

Az Aranycsapat népszerűségét a Rákosi-rendszer irányítói nemcsak idehaza próbálták meglovagolni, de a válogatottat a külföldi útjaik során is propagandacélokra, az országimázs építésére használták. Így fordulhatott elő, hogy Párizsban Puskásék a munkásszolidaritás jegyében a Renault autógyár csapatával játszottak barátságos mérkőzést, és egy fogadáson is részt vettek a meccs után, ahol kiderül, hogy Sebes Gusztáv szövetségi kapitány egykor maga is a Renault gyár munkása volt.