Békeidő

 

Vitézy László fikciós dokumentumfilmje a nagypolitikai csatározásokat kicsiben, egy falusi téesz kulisszái mögött rekonstruálja.

színes magyar játékfilm, 1979, rendező, író: Vitézy László

forgatókönyvíró: Szalai Györgyi, dramaturg: Pethő György, operatőr: Pap Ferenc, vágó: Majoros Klára, hangmérnök: Erdélyi Gábor, főszereplők: Czink Béla, Fekete András, Bödő Lajos, Kiss Lajos, Kelemen Jenő, Bakos Éva, 102 perc

A film adatlapja a Filmkeresőn

A teljes film elérhető itt:

Miről szól?

Bencsik Béla, Borsány község termelőszövetkezetének elnöke újsághirdetésben keres olyan családokat, akik vállalják, hogy a faluba költöznek munkalehetőségért, hosszú lejáratú kölcsönért és jó keresetért cserébe. A terv, amelynek célja a település elnéptelenedésének megakadályozása, beválni látszik, de közben konfliktusokat is szül. Zúgolódnak az őslakosok, a szomszéd községek elöljárói is féltik a pozícióikat, és a járási, illetve megyei pártvezetés szintén érdekellentétbe kerül Bencsik Bélával.

Mitől különleges?

Vitézy László fikciós dokumentumfilmje valós problémát dolgozott fel. Egyfelől a kisebb falvak elnéptelenedése miatt kialakuló – máig aktuális – válsághelyzetet, másrészt a társadalmi és gazdagsági reformhoz kapcsolódó belső vitákat. Az 1968-ban bevezetett új gazdasági mechanizmus többek közt a termelőszövetkezetek vezetőinek is nagyobb önállóságot biztosított, amiből később, a reformok visszavonása után, komoly belső viták és konfliktusok származtak. Ilyen esetet dokumentált Ember Judit és Gazdag Gyula betiltott filmje, A határozat is, de a Dárday–Szalai-féle Harcmodorban (1979) is a téesz által támogatott falusiak kerülnek szembe a megyei pártvezetéssel.

A Békeidő sajátossága, hogy története szinte teljes egészében a különböző irodákban, tárgyalószobákban és a vacsoraasztalok mellett lefolytatott beszélgetések nyomán bomlik ki. Nincs egyelten fő cselekményszála sem, helyette azt követhetjük, amint Bencsik Bélának újabb és újabb fronton kell megvédenie a maga igazát a vitapartnereivel szemben. Szalai Györgyi forgatókönyvének dialógusai érzékletesen adják vissza azt a bürokratikus pártnyelvezetet, amelyet a szereplők ezekben a kommunikációs ütközetekben fegyverként forgatnak.

Egyszerre két kamerát használtak, és direkt hangot rögzítettek

Hogyan készült?

Vitézy a témát először 1976-ban dolgozta fel egy rövid dokumentumfilmben (Mai telepesek; társrendező: Szegvári Katalin). Nemeskürty István, a Mafilm vezetője kérte meg, hogy készítsen belőle fikciós filmet. A forgatókönyvet a Budapesti Iskola meghatározó alakja, Szalai Györgyi írta meg Vitézy novellája nyomán. Nemeskürty mindenképp Szabó Gyulát szerette volna látni a téeszelnök szerepében, de a rendezőnek sikerült meggyőznie róla, hogy amatőrökkel kell leforgatni a filmet.

A válogatás során olyan szereplőket keresett, akik hasonló élethelyzetben vannak, mint a karaktereik, és el tudják játszani saját magukat.

A téeszelnököt végül az a Czink Béla alakította, aki valóban téeszelnök volt a szomszéd faluban. Vitézy a párttitkár szerepére is egy igazi párttitkárt keresett, de hiába beszélt 30 jelölttel, senki nem akarta elvállalni, így végül egy profi színész, Fekete András lett a befutó.

A forgatás során egyszerre két kamerát használtak, és direkt hangot rögzítettek, hogy ne legyen szükség a valóságélményt romboló utószinkronra. Szalai végig jelen volt, és menet közben is folyamatosan alakította a forgatókönyv szövegét a szereplők reakcióihoz igazodva.


Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

A Békeidő a magyar filmtörténet egyik legsikeresebb és nemzetközi vonatkozásban is előremutatónak számító irányzatához, a Budapesti Iskolához kapcsolódik. A fikciós és a dokumentarista eszközöket ötvöző, civil szereplőkkel saját magukat eljátszató filmtípus úttörője Dárday István és Szalai Györgyi volt (Jutalomutazás), akik – túl azon, hogy Vitézyvel közösen készítették el a Nevelésügyi sorozatot – mindketten részt vállaltak a rendező legnagyobb sikereiből. A Békeidő forgatókönyvét Szalai, a hasonló stílusú Vörös földét (Vitézy László, 1982) Dárday írta. Jelentős különbség ugyanakkor a Dárday–Szalai páros saját filmjei és a Békeidő között, hogy előbbiekben a szereplőknek előre megírt szövegek nélkül kellett improvizálniuk a megadott keretek közt, míg Vitézy ragaszkodott a szkriptben rögzített dialógokhoz.

A Békeidő nagydíjat nyert a Mannheimi Filmfesztiválon, megkapta a Magyar Filmkritikusok Díját a legjobb forgatókönyv, valamint a legjobb főszereplő kategóriában Fekete András alakításáért.


Egy emlékezetes jelenet

Bencsik a legélesebb csatákat a fontoskodó párttitkárral vívja, aki különösen rosszul viseli, hogy az elnök a beosztottjaként kezeli, és nem kapja meg tőle azt a tiszteletet, ami a pozíciója miatt járna neki. A téeszelnök figurája attól izgalmas, hogy nem klasszikus hőstípus: céljai ugyan méltányolandóak, és áldozatokat is hajlandó hozni értük, de stílusa arrogáns és lekezelő.

Vitkai és Bencsik szócsatája közben megfigyelhetjük azt is, hogyan, milyen eszközökkel dolgozik egy hivatásos színész és egy amatőr. Vitkait ugyanis Fekete András (Amerikai anzix, Kutya éji dala, Hosszú alkony) alakítja, és ugyan próbálja eszközteleníteni a játékát, a kontraszt így is óriási: amíg ő átlényegül, addig partnere, Czink Béla szöveget mond.

Olvass tovább!

MMA Lexikon

Rendező

Vitézy László az Érzékeny búcsú a fejedelemtől című film forgatásán (forrás: NFI/B. Müller Magda)
Adatlapja a Filmkeresőn

Tudtad?

A film első jelenetében, az alkalmi moziban a Talpalatnyi földet vetítik. Bán Frigyes 1948-as rendezése kapcsolódik a Békeidő témájához, az MKP megrendelésére készített film a mezőgazdaság szocialista átszervezésének szükségessége mellett kampányol, paraszt főhőse pedig Bencsikhez hasonlóan szembekerül a közösség egy jelentős részével.

Plakát

Tervező: Benczúr Gyula (forrás: NFI)