Miről szól?

A film a 2008-2009-es gyilkosságsorozatot dolgozza fel, amelynek során szélsőjobboldali elkövetők véletlenszerűen kiválasztott cigány családokat öltek meg. A kamera egy roma család egyetlen napját követi végig, akik a cigánygyilkosságok árnyékában élnek, félnek, és gyűjtik a pénzt, hogy kiköltözhessenek Kanadába, ahol az apuka már várja őket.

Mitől különleges?

A Csak a szélben Fliegauf a gyilkosságsorozathoz vezető utat tárja fel.

Filmjének alapvetése, hogy a gyilkosságsorozat nem elszigetelt terrorcselekmény volt, amit néhány szélsőjobboldali radikális követett el. Kellett hozzá az a megengedő közeg is, amelyben egy kisebbséget alacsonyabb rendűnek fogad el a többség. Fliegauf erről a nyomorban és rasszizmusban pácolódó közegről rajzol ijesztő keresztmetszetet. Kiegyensúlyozottan kezeli a Magyarországon sokakat megosztó kérdést, és mindkét oldalon megmutatja a másik félre irányuló előítéleteket. Ezzel pedig drámai erővel hívja fel arra a figyelmet, hogy felesleges általánosítani. A szegénységet és az előítéleteket nem bőrszíntől, hanem személyiségtől függően élik meg másképp az emberek: valaki összever egy nyugdíjast hatezer forintért, és van, aki két műszakban robotol, hogy a családjának jobb élete legyen.

Hogyan készült?

Fliegaufot annyira megrázta a gyilkosságsorozat, hogy úgy érezte, tennie kell valamit. Mivel nem talált a szerepre profi roma színészeket, másfél évig járta az országot, hogy kiválassza a megfelelő amatőr szereplőket. Korai filmjeinek elemeltebb stílusát egy realista, a szereplőket távolságtartóan követő, a valóságot kendőzetlenül megmutató képi világra cserélte. A tragédiát koromsötétben vette fel, mert a borzalmat, mint a Saul fia a holokausztét, megmutathatatlannak tartja. A horrort csak elképzelni lehet, átélni nem.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

A Csak a szél nem az egyetlen, de az egyik legfontosabb mű, amely a roma gyilkosságsorozattal foglalkozik. Hajdu Eszter dokumentumfilmje (Ítélet Magyarországon, 2014), Bogdán Árpád játékfilmje (Genezis, 2018) és Vágvölgyi B. András riportokból, perjegyzetekből, tanúvallomásokból rekonstruált metaprózája (Arcvonal keleten – Történetek a romagyilkosságokról, 2016) előtt a Csak a szél már az egész világ figyelmét felhívta a rasszista gyilkosságokra. A szociális kérdésekre érzékeny berlini filmfesztivál versenyprogramjában is vetítették, ahonnan három díjat, köztük a zsűri nagydíját, az Ezüst Medvét hozta el.

Egy emlékezetes jelenet 

Rendőrök érkeznek helyszínelni az egyik gyilkosság helyszínére. Arról vitatkoznak, melyik cigányt kellene megölni és melyiket nem. Egyesek szerint a jelenet kifejezetten didaktikus, de Fliegauf szándékosan fogalmazott direkten, hogy mindenki számára érthetővé váljon a rasszizmus logikája, illetve logikátlansága. A jelenet végére a rasszizmus érvelési hibáit tökéletesen megtestesítő vidéki rendőr nevetségessé válik, és leleplezi az elkövetők visszás logikáját, akik azt hangoztatják, csak az „élősködő cigányokkal” van bajuk, a dolgosokkal nem. A jelenetnek plusz feszültséget adnak a vérvörös fények, és az a tény, hogy a főhős kisfiú végig az ágy alatt bujkál.

A rendező

Fliegauf Benedek – a film forgatásán, a Cegléd melletti Csemő falu határában (MTI Fotó: Kallos Bea)
Adatlapja a Filmkeresőn