Csillagosok, katonák

 

Az orosz polgárháborúban gyorsan változnak az erőviszonyok. A háború láthatatlan keze ide-oda sodorja a katonákat. Jancsó Miklós szovjet-magyar koprodukciós történelmi parabolája.

fekete-fehér magyar játékfilm, 1967, rendező: Jancsó Miklós

forgatókönyvíró: Hernádi Gyula, Mdivani Georgij, operatőr: Somló Tamás, vágó: Farkas Zoltán, főszereplők: Kozák András, Krystyna Mikołajewska, Juhász Jácint, Tatyjana Konyuhova, Mihail Kozakov, Viktor Avgyusko, 87 perc

A film adatlapja a Filmkeresőn

A teljes film elérhető itt (a Videotóriumon csak oktatási intézmények számára):

 

Miről szól?

1919 nyarán az orosz alföldön is dúl a polgárháború. A fehérgárdistáknak nevezett cári erők egy folyó kanyarulatában bekerítik a bolsevikokat. A menekülő vörösök között magyarok is vannak. A fehérek összeterelik őket, majd sorra végeznek velük. Az egyik magyar katona megmenekül a golyótól. Az alakulatához visszatérve azzal szembesül, parancsnoka a saját emberein kíván példát statuálni. Végül megkegyelmez, a sortűz helyett meztelenre vetkőzteti és elzavarja őket. A laktanyába visszatérve a csapat a fehérgárdisták fogságába esik. A parancsnok a megadás helyett az öngyilkosságot választja. A fehérek ezredese módszeresen levadássza a vörösöket. A nem orosz származásúakat szabadon engedni, hiszen ez nem az ő háborújuk. Néhányan a vörösök közül sikeresen kijutnak a lezárt laktanyából. A folyó partján álló katonai kórház főnővére megengedi nekik, hogy a sebesültek között elrejtőzzenek. A nővéreket nem az ideológiai megfontolások, hanem a hippokratészi eskü vezérli. A még harcoló vörösök új parancsnoka ellentámadást szervez. A fehérek azonban hatalmas túlerőben vannak.

Mitől különleges?

A Csillagosok, katonák történelmi parabola, azaz a konkrét történettel elvont fogalmakat, univerzális problémákat vizsgál. Jancsó Miklós a Szegénylegények után ismét az egyén és történelem viszonyával, a szabadság lehetőségeivel foglalkozik. Míg előző filmjében a hatalom elnyomását mutatta meg, a Csillagosok, katonák a forradalom logikáját, a háború kíméletlenségét modellezi. Sajátos alkotói módszere és jellegzetes filmnyelvi megoldásai segítségével Jancsó Miklós képes rendkívül absztrakt és bonyolult kérdéseket a mozgókép nyelvén feltenni. A rendező 

nem kész válaszokat kínál, hanem együttgondolkodásra invitálja a nézőt.

A Csillagosok, katonák első képe, a különféle nyilakkal sűrűn telerajzolt térkép tökéletesen előrevetíti a film hatásmechanizmusát. A lélegzetelállító, aprólékosan kidolgozott fekete-fehér kompozíciókat elegáns kameramozgások kötik össze. E hosszú snittekben magunk is együtt sodródunk a különféle szereplőkkel. Hatalmas tömegek mozognak a térben, egy-egy figurát követünk, majd teljesen természetesen elhagyjuk és egy másikkal tartunk. A képen kívüli történésekről csak sejtéseink lehetnek, utólag rakhatjuk össze az eseményeket. A néző az érintettekkel együtt bolyong ebben a kiszámíthatatlanul formálódó, nyugvópontok nélküli szituációban.

Míg a Szegénylegények labirintusszerű terei szigorúan lehatárolták az alföldi síkot, a végtelen orosz tájban látszólag akadálytalanul közlekedik a kamera. A nagyrészt névtelen szereplők látszólag véletlenszerűen jönnek-mennek, az oldalak folyamatosan cserélődnek. Az esetlegesség azonban csak látszólagos. A legkülönfélébb figurákat a háború afféle láthatatlan kézként tereli, ők pedig kénytelenek passzívan követni az épp aktuális hatalmi viszonyokat. Nincsenek érvek, nincsenek magyarázatok, nincsenek jók és rosszak. Akár civil, akár katona, teljességgel esetleges, ki menekül meg és ki hal meg. Aki egyszer gyilkos, később maga is áldozat lehet.

A forradalom logikáját, a háború kíméletlenségét modellezi.

Hogyan készült?

A film magyar–szovjet koprodukcióban, a két ország filmgyártó vállalatainak együttműködésében készült. A konkrét apropót az 1917-es októberi orosz forradalom (régebbi elnevezéssel a nagy októberi szocialista forradalom) ötvenedik évfordulója jelentette. Az előkészületek 1966-ban kezdődtek. Jancsó Miklósra a Szegénylegények nemzetközi sikerei kapcsán ekkoriban figyelt fel a nemzetközi kritika. A szovjet fél számára már a forgatókönyv írásakor egyre nyilvánvalóbb lett, nem azt a heroikus ünnepi filmet fogják kapni, amit a hivatalos kultúrpolitika várt.

A Mafilm akkori vezetője, Nemeskürty István kiállt a rendező, illetve az ő művészi víziója mellett. A magyar fél ragaszkodott ahhoz is, hogy a stáb kulcspozícióit magyarok kapják. Jancsó Miklós sajátos stílusa különleges munkamódszert igényelt, mely az orosz résztvevők számára újdonságot jelentett. A magyar fél azt is kikötötte, hogy a leforgatott anyagot Magyarországon hívják elő, a filmet pedig itt vágják. A külső jeleneteket Kosztroma környékén forgatták, a mai Oroszország európai részén, a Volga folyó partján. Az utómunka során végül két verzió készült. A jóval rövidebb szovjet változatból kikerültek az erőszakosabb, illetve meztelenséget felvonultató jelenetek.


Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

A Csillagosok, katonák több szempontból is egyedülálló a magyar filmgyártásban. Hatalmas totálképei és tömegjelenetei miatt látványos háborús eposzként is nézhető. Sőt, a végtelen táj, a nyargaló lovasok és a cselekmény számos motívuma a magyar filmtörténetből szinte teljesen hiányzó western műfajával is rokonítja. A Csillagosok, katonák erősen háborúellenes, hisz sajátos szerkezetével és fogalmazásmódjával épp az erőszak értelmetlen kegyetlenségére irányítja a figyelmünket.

A film elsősorban szerzői darab, azaz Jancsó Miklós jellegzetes történelmi parabolái közé tartozik. Bár a Szovjetunióban igen elutasítóan fogadták, Magyarországon nagyon jó kritikákat kapott. Később több nyugati országban is bemutatták, köztük az Egyesült Államokban is. Külföldön a mai napig Jancsó Miklós egyik legismertebb, legtöbbet játszott filmjének számít. Az 1968-as cannes-i versenyprogramba is bekerült, de a párizsi események miatt félbeszakadt fesztiválon díjakat végül nem osztottak.
 


Egy emlékezetes jelenet

A fehérgárdisták bármiféle magyarázat vagy kommentár nélkül kocsikra ültetik a katonai kórház nővéreit. Egy árnyas erdőbe viszik a riadt nőket, ahol elegáns ruhát kapnak, majd egy zenekar játszani kezd. A katonák táncra buzdítják, majd néhány perc múlva szabadon engedik őket. A nővérekhez hasonlóan a néző sem érti, mi motiválja a szigorú tekintetű parancsnokot.

Jancsó Miklós más filmjeihez hasonlóan a Csillagosok, katonák jeleneteit is a helyszín adottságai, az aktuális fényviszonyok és a rendelkezésre álló statisztéria formálták. A forgatókönyv nála inkább csak vázlatként szolgált, a különféle mozgások bonyolult koreográfiája a forgatás során született. Ezt a táncjelenetet eredetileg díszletben vették volna fel, de mivel az nem készült el időre, a rendező úgy döntött, az erdőben forgatnak. Ez az improvizatív filmkészítői attitűd meghatározó eleme Jancsó Miklós világhírű stílusának.

Ezt is nézd meg!

Martin Scorsese Jancsó Miklósról:

Dokumentumfilm a Csillagosok, katonák keletkezéséről:

Olvass tovább!

MMA Lexikon
Roland Desné: Parttalan humanizmus, Jegyzetek a Csillagosok, katonák bemutatójához. Filmkultúra, 1967/5, 74-83.
Hernádi Gyula – Jancsó Miklós: Csillagosok, katonák, Filmnovella. Filmkultúra, 1966/6, 49-80.
Gelencsér Gábor: Témák és variációk, Jancsó korszakai. Filmvilág, 2016/9, 12-18.

A rendező

Jancsó Miklós a forgatáson (forrás: NFI)
Adatlapja a Filmkeresőn

Plakát

-