Egér és oroszlán

 

Az ókori tanmese modern közegre adaptált változata, amely a fogmosásra is megtanít.

színes magyar animációs film, 1957, rendező: Macskássy Gyula

forgatókönyvíró: Benczés Ernő, Macskássy Gyula, Várnai György, operatőr: Cseh András, Király Erzsi, vágó: Czipauer János, zeneszerző: Farbinger István, hangmérnök: Császár Miklós, 11 perc 

A teljes film elérhető itt:

Miről szól?

A történet az ismert aesopusi fabulát adaptálja rajzfilmre. A sivatagi kisegér sorsfordító napjának története, amelyen üldözőbe veszi egy keselyű. Egy álmából felriasztott oroszlán menti meg, aki csak azért nem csapja agyon az alvását megzavaró egeret, mert az kacagtató módon hálából felajánlja a segítségét, ha egyszer a szükség úgy hozná. Egyik éjszaka, amikor az oroszlán vadászni indul, hálócsapdába esik, és az egérke tudja csak megmenteni, aki erős fogaival elrágja a vastag kötelet.

Miért különleges?

A rajzfilm a klasszikus ókori állatmesét a mai korba helyezi. Az egér egy piramis aljában lakik összkomfortosan berendezett, modern garzonlakásában. Az adaptáció sajátossága, hogy nemcsak az eredeti tanmese tanulságát hivatott közvetíteni, hanem

oktatófilmként a fogápolás fontosságára hívja fel a gyerekek figyelmét.

Míg az eredeti mese befejeződik azzal, hogy az egérke elrágja az oroszlánt csapdába ejtő hálót, a filmváltozatban az egérke megmutatja az állatok királyának, hogyan szokott fogat mosni, és az oroszlánkölyköket is megtanítja rá.

A modern animációs filmnyelv egyik korai példája

Hogyan készült?

A film a Belkereskedelmi Minisztérium megrendelésére született. Állatfiguráinak tervezője Szabó Szabolcs volt – az ő nevéhez fűződik a Két bors ökröcske (1955) címszereplőinek figuraterve, legismertebb munkája a Vízipók, csodapók (1983) című sorozat, amelynek tervezője és társrendezője volt. A homogén hatású háttereket Molnár László tervezte, a keleties dallamvilágú zenét Farbinger István komponálta.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

Műfaját tekintve az Egér és oroszlán az ötvenes évek második felének Macskássy Gyula rendezte meserajzfilmjei sorába illeszkedik, amelyek fikciós történetük és sokperces terjedelmük ellenére alkalmazott filmként láttak napvilágot. Az Egér és oroszlánt megelőző Okos lány (1955) című mesefilm eredetileg az OTP megrendelésére készült és a takarékbetétkönyvet népszerűsíti, ám a film befejezését átvariálva azonos címmel forgalomba hoztak egy egyedi, reklámcéloktól mentes mesefilmet is. A Monimpex Külkereskedelmi Vállalat részére készített Magyar méz (Honigland, 1957) egyedi rövidfilm-változata A telhetetlen méhecske (1958).

A film audiovizuális megoldásai stilizáltnak hatnak a korábbi évek cizellált mélységi kompozíciókra és bőséges párbeszédekre épülő magyar rajzfilmjeihez képest (Két bors ökröcske, Okos lány), ezért a modern animációs filmnyelv egyik korai példájaként tartjuk számon. Ezen korábbi rajzfilmekkel összevetve az Egér és oroszlán nagyrészt némajátékból áll, amely a játékidő felét kitevő, burleszkes animációs gegekre épülő hajszajelenetben érvényesül leginkább.


Egy emlékezetes jelenet

Az Egér és oroszlán egyes kompozíciói szinte síkszerűnek hatnak. Az éjszakai jelenet az oroszlán csapdába esésével az igencsak redukált formavilágú árnyjáték-animációk sziluettképeit idézi. 

Ezt is nézd meg!

 

A rendező

Macskássy Gyula a hatvanas években (MTI Fotó)

Tudtad?

Az aesopusi fabulák végigkísérik a magyar animációs film történetét. Az oroszlán, a tulok és a szamár (1963) című meséből Szabó Szabolcs, A róka és a hollóból Szabó Szabolcs (1964), majd később Cakó Ferenc (2003) készítettek filmet. Az Aiszóposz-tantörténetek több sorozat alapjául is szolgáltak: Dargay Attila franciaországi megrendelésre gyártotta a La Fontaine-mesék (1969–1971) című szériát; Richly Zsolt Heltai Gáspár nyomán készítette a Fabulák (1988) című rajzfilm-sorozatát.