Egy erkölcsös éjszaka

 

Makk Károly impresszionista művében a bordélyház lakói egy éjszakára eljátsszák, hogy tisztességben és boldogságban élnek.

színes magyar játékfilm, 1977, rendező: Makk Károly

író: Hunyady Sándor, forgtókönyvíró: Örkény István, Bacsó Péter, operatőr: Tóth János, vágó: Sivó György, zeneszerző: Balassa P. Tamás, főszereplők: Psota Irén, Makay Margit, Carla Romanelli, Tarján Györgyi, Cserhalmi György, Leyrer Edith, 96 perc

A film adatlapja a Filmkeresőn

A teljes film elérhető itt:

  

Miről szól?

Az idő a századforduló környéke, a hely egy békés kisváros, peremén takaros bordélyházzal. A lányok rajonganak az egyik kuncsaftért, a bohém egyetemista Kelepei Jenőért (Cserhalmi György), ezért a Mutter (Psota Irén) felajánlja a „doktor úr”-nak, hogy költözzön hozzájuk. Az idilli hétköznapokat Kelepei vidéken élő idős édesanyjának (Makay Margit) váratlan látogatása zavarja meg. Az asszonynak fogalma sincs róla, milyen műintézményben lakik a fia, a lányok nem is szeretnék, hogy kiderüljön, ezért a Mutter vezetésével színjátékba kezdenek. A kisváros ekkor megérkező elöljárói azonban az eredeti funkciója szerint akarják használni a bordélyházat…

A kuplerájt otthonos békevilággá lényegíti át

Mitől különleges?

Makk Károly azon rendezők szűk táborába tartozik, akik pályájuk egy-egy szakaszában le tudtak, le mertek mondani a történetcentrikus filmkészítésről. A hetvenes években három olyan – stilisztikai megoldásaik, motívumaik mentén akár trilógiaként is nézhető – filmet készített, amelyekben

a cselekmény helyett az impressziókra, a hangulatfestésre és a tudatjátékokra helyeződik a hangsúly.

Míg az életmű csúcsteljesítményeként ünnepelt Szerelemben jelen van a közéleti-történelmi fókusz is, a Macskajáték emlékképei az egyéni tudat mélyére vezetnek, az Egy erkölcsös éjszaka pedig már eleve a múltban játszódik – abban a szecessziós világban, amely a másik két filmben csak az idős szereplők emlékeiben kel életre.

Az Egy erkölcsös éjszakát frivolabb hangvétele, és hol együttérzőbb, hol szatirikusabb humora is megkülönbözteti. A Makkot és írótársait, Örkény Istvánt és Bacsó Pétert megihlető rövid Hunyady Sándor-novellában (A vöröslámpás ház) Kelepei anyja anélkül távozik a városból, hogy megtörténne a találkozás a kupleráj lakóival. A film nem hagyja ki ezt a dramaturgiai ziccert, a színjáték nyomán azonban nem félreértéseken alapuló, kabarétréfába illő helyzetek alakulnak ki – bár humoros pillanatok azért akadnak –, helyette a lányok esélyt kapnak rá, hogy egyetlen éjszaka erejéig kilépjenek a szerepükből, és normalitást színleljenek. A kisváros elöljáróiról, a parlamenti képviselőről, az őrnagyról és a fővadászról – ők sem szerepelnek a novellában – ezzel párhuzamosan kiderül, hogy a polgári erkölcs számukra csak egy máz, valójában ők képviselik a devianciát, nem a kupleráj szexmunkásai.

Makk filmjét a színészi játék mellett – Psota Irén, Tarján Györgyi és Makay Margit is ihletett alakítást nyújt – Tóth János operatőr szecessziós színdramaturgiája teszi igazán különlegessé, amely a kuplerájt otthonos békevilággá lényegíti át.

Hogyan készült?

Hunyady Sándor novelláját, A vöröslámpás házat Makk már 1957-ben szerette volna feldolgozni, de a kádári kultúrpolitika irányítója, Aczél György azzal utasította vissza Örkény és Bacsó forgatókönyvét, hogy az állam pénzéből nem készülhet kuplerájtörténet. A Macskajáték nemzetközi sikerének köszönhetően húsz évvel később újra előkerülhetett a filmterv. 1976-ban alakult meg a Dialóg Filmstúdió, amely bizonyos anyagi és ideológiai keretek között önállóságot élvezhetett. Elsőként az Egy erkölcsös éjszakát szerették volna elkészíteni – nem függetlenül attól, hogy a Dialóg helyettes vezetője történetesen Bacsó Péter volt.

A négy hónapig tartó forgatás helyszíne a XVIII. században épített óbudai Selyemfonó volt, a kirándulóepizódot az esztergomi Dunánál rögzítették. Vayer Tamás díszlettervező többször is átfestette a kupleráj falait, majd a rétegeket itt-ott lekaparta, ettől kicsit kopottasnak tűnt, mégis úri ház benyomását keltette az épület. Tóth János operatőr ötlete nyomán a Selyemfonó udvarát áttetsző műanyaggal vonták be, így képesek voltak tetszőleges időjárási viszonyt modellezni a világítás segítségével.

A filmben látható különleges régi ruhákat, selymeket, taftokat, kendőket, blúzokat, finom szöveteket, estélyiket Makk Csengey Emőke jelmeztervezővel közösen válogatta – egyes források szerint ezeket újsághirdetések segítségével szerezték be.

Az első vágást követően másfél hónapig tartó utószinkron következett. Erre azért volt szükség, mert Makk két külföldi színésznőt is szerződtetett. A rendező a Napraforgó című Krúdy-adaptációban figyelt fel a főszerepet játszó, szenvedélyes és érzéki Carla Romanellire, aki nem sokkal korábban fejezte be a munkát Sándor Pál Herkulesfürdői emlékében (1977). Mutter szerepét eredetileg az Oscar-jelölt Valentina Cortesének szánták, végül Psota Irén kapta meg. A lányokat alakító színésznők közt akadtak pályakezdők (Szirtes Ági, Kishonti Ildikó, Tarján Györgyi) és amatőrök is (Tőrös Judit, Szécsi Katalin). Jenő anyjának szerepét a rendező a forgatás idején már 90 éves Makay Margitra bízta, aki korábbi filmjében, a Macskajátékban is feltűnt. A fiát alakító Cserhalmi Györgyre Makk az Amerikai anzixben figyelt fel.


Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

Az Egy erkölcsös éjszaka premierje a Cannes-i Filmfesztiválon volt – a magyar kultúrpolitika irányítói egy másik filmet jelöltek, de a cannes-i válogatók ragaszkodtak Makk rendezéséhez –, s elismerést ugyan nem kapott, idehaza azonban a magyar filmkritikusok Makay Margitnak ítélték a legjobb női főszereplő díját, Tarján Györgyi pedig a legjobb női epizódszereplő lett. A közönség is jól fogadta a filmet, több mint 600 ezren váltottak rá jegyet.


Egy emlékezetes jelenet

A Szerelemben és a Macskajátékban töredezett emlék- és fantáziaképek nyomán tárul fel a szereplők belső világa. Az Egy erkölcsös éjszaka lineáris cselekményét csak egyetlen ilyen epizód bontja meg, de az annál hangsúlyosabb. A doktor úrba fülig szerelmes Darinka a vőlegényének fogalmaz szakító levelet, és miközben a lány meditatív monológját hallgatjuk, egy kirándulás képei elevenednek meg. Hosszan elnyújtott idilli momentumok váltják egymást, Jenő és Darinka egy csónakban pihenve hallgatják a természet hangjait, utána (vagy előtte) pedig szalonnát sütnek a lányokkal közösen. Az impresszionista festményeket – például Manet Reggeli a szabadban című klasszikusát – idéző költői képsorokról nem lehet eldönteni, hogy Darinka valódi emlékeit vagy vágyfantáziáit jelenítik-e meg.

Ezt is nézd meg!

 

A rendező

Makk Károly az Egy erkölcsös éjszaka forgatásán (NFI)
Adatlapja a Filmkeresőn

Plakát

Tervező: Szyksznian Wanda (forrás: NFI)