Miről szól?

Egy háromgyerekes család életét követhetjük másfél napon át az anya nézőpontjából. A 40 körül járó Anna (Szamosi Zsófia) nyelvtanárként dolgozik, de közben ráhárul a gyereknevelés és a házimunka oroszlánrésze is. Állandó rohanás az élete, reggel az iskolába, óvodába kell elvinnie a gyerekeket, délután a különórákra, közben számlákat intéz, szerelőkkel tárgyal, anyóssal vitatkozik. És ha ez nem lenne elég, még amiatt is aggódhat, hogy elfoglalt ügyvéd férjje, akit az exe találkozóra hív, hűtlen lesz hozzá.

Mitől különleges?

Szilágyi Zsófia debütáló rendezése látszólag drámaiatlan, hiszen egy teljesen átlagos városi családanya teljesen átlagos napi rutinját rögzíti a klasszikus, filmszerű konfliktusok mellőzésével. Az Egy nap mégis izgalmas, üresjáratoktól mentes alkotás, köszönhetően többek közt annak, hogy a forgatókönyv a thrillerek határidő-dramaturgiáját veszi kölcsön, vagyis Annának az idővel kell versenyt futnia, így az a néző is képes azonosulni a helyzetével, és szorítani érte, akinek nincsenek hasonló személyes tapasztalatai. Az Egy nap úttörő a választott nézőpont szempontjából is. Nemcsak a kortárs magyar filmek közt, de

Szilágyi Zsófiának azért sikerült ezt az egyszerűnek tűnő, mégis összetett vállalást teljesítenie, mert elsőfilmesektől szokatlan magabiztossággal teremtett hiteles, realista közeget. Az Egy nap minden apró részlete életszerű, a bemutatott szituációk ismerősek lehetnek a néző valóságából, és a dialógok is mentesek a szokásos filmszerű stilizációtól. A profi és az amatőr színészek játéka is lehengerlően természetes, kezdve a szülőket alakító Szamosi Zsófiától és Füredi Leótól a gyerekszereplőkig.

Hogyan készült?

Szilágyi Zsófia tíz évvel a főiskolai diplomája megszerzése után tudta leforgatni a filmet, amely végül az alacsony költségvetésű filmeket segítő Inkubátor Program keretében készülhetett el. A Mán-Várhegyi Réka íróval közösen fejlesztett forgatókönyv megírása mellett a szereplők kiválasztása és felkészítése volt a legfontosabb feladat. A rendező közös programokat szervezett Szamosi Zsófiának és a gyerekszereplőknek, hogy megszokják egymást, és a kamera előtt már családként tudjanak viselkedni.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

Az Egy nap az első olyan magyar film, amely a kétezres évek közepén indult román új hullám vívmányait hasonlóan magas színvonalon ülteti át hazai környezetre. Készültek nálunk korábban is realista igényű alkotások, de a stílusirányzat összes eleme (köznapi dokurealizmus, minimalista elbeszélésmód, eszköztelen színészi játék) sehol máshol nem működött még ilyen jól. Szilágyi Zsófia rendezése ugyanakkor nem csak a magyar filmtörténet kontextusában méltó a figyelemre, amit a Cannes-i Filmfesztiválról elhozott díj (Nemzetközi filmkritikusok FIPRESCI-díja) is jelez. 

Egy emlékezetes jelenet

Nehéz frappáns befejezést találni azokhoz a filmekhez, amelyek szinte találomra választanak ki és mutatnak be egy rövidebb-hosszabb periódust a főszereplők életéből, hiszen a realista elbeszélésmód épp azt hivatott sugallni, hogy a hétköznapok folyásában nincsenek nagy drámai pillanatok. Szilágyi Zsófiának sikerül mégis emlékezetesen lezárnia a filmjét. Főhőse, akit a nap végére a szokásosnál is jobban felőröl a hajtás, nem hajlandó reagálni se a kaputelefonra, se a kopogtatásra (pedig a vízszerelő jönne szerelni a csapot), helyette inkább csatlakozik az asztal alá bújó kisfiához. A néző maga döntheti el, hogyan értelmezi a gesztust, menekülésként a felelősség elől vagy egészséges védelmi reakcióként.

A rendező

Adatlapja a Filmkeresőn