Miről szól?

Az Egy újabb nap egy átlagos hétköznapi reggel mikrotörténéseit veszi számba. Reggel 7 óra, csörög az ébresztőóra. Az ágyból azonban nem egy ember kászálódik ki gyűrötten, hanem egy férfi üres öltözéke. Az ő reggeli készülődését követjük nyomon, ahogy darabonként ember válik belőle: a fürdőszobába kicsoszogva kiöblíti magát a mosógéppel, majd a gardróbszekrényben lógó belső szervek, szív, tüdő, gyomor, máj, vesék közül leakasztja az aznapi darabokat, ezután az ágy mellett a székhez támasztott végtagjait és a fejét illeszti a helyére, az éjjeli szekrény mellől kihalássza az agyát is, amit még előző este lefekvéskor dobhatott a sarokba, a pipereasztalnál pedig felaggatja arcának tartozékait is. A kissé morbid kirakós szertartást végén a tükör mellé támasztott kép hátáról leolvassa a nevét is, és igyekszik memorizálni: Paul.

Miért különleges?

A film áttételesen az önismeret, a személyiség kérdésének összetettségét pendíti meg. A sorozatgyártott belső szervekből és műanyag végtagokból tetszés szerint összeállítható teremtmény a valódi egyéniség lehetőségének finoman önironikus megkérdőjelezése.

Az önmagát virtuális objektumokból összeszerelő, a rendező keresztnevét (Pál/Paul) ismételgető hőse révén a film a 3D-technika önreflektív allegóriája, hiszen a 3D-modelleket a valós bábfigurákhoz hasonlatos módon, különálló szerkezeti darabokból építik fel a számítógép virtuális terében.

Hogyan készült?

Tóth Pál 1992-ben kezdett 3D-s szoftverekkel animációt készíteni. A kilencvenes években a szerzői animációkban még kevéssé elterjedt digitális animációs filmkészítés idején számára ez a technika biztosította azt az általa régóta áhított lehetőséget, hogy teljesen egyénileg és függetlenül tudjon animációs filmeket készíteni, amely során a papírrajzok elhagyásával a gyártás valamennyi lépcsőjét, az előkészítéstől (pl. forgatókönyvírás, látvány- és karaktertervezés) a kivitelezésen át (pl. animálás) az utómunkálatokig (pl. vágás, hang design, zeneszerzés) akár egymaga is el tudja végezni.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

Tóth Pál pályáját 1971-ben a Pannónia Filmstúdió Kecskeméti Műtermében kezdte. A cirkuszi oroszlán és idomárjának barátságáról szóló Leo és Fred (1984–1986) című keserédes humorú rajzfilm-sorozat tervező–rendezőjeként vált ismertté. Tíz évig Belgiumban szabadúszó animátorként dolgozott, itt szerezte be az első digitális 3D animációs szoftverét is. 1996-ban Szegeden magánstúdiót alapított (Paja Film), amely 2018-ig működött, és ahol – Magyarországon az első közt – kizárólag digitális 3D-s animációkat gyártott. Az Egy újabb nap Tóth Pál más, ugyancsak erősen önreflexív 3D-s animációs remekműveinek sorába illik. 

Erre figyelj!

Az Egy újabb nap látványvilága rendkívül limitáltnak hat a technikailag legkorszerűbbnek tartott fősodorbeli 3D-animációs filmek trendje mellett – mintha egyenesen azokkal ellentétes hatásra törekedne. A hatalmas technikai stábok által lehengerlő technikai virtuozitással felépített, részletgazdagon kidolgozott virtuális realizmus helyett Tóth Pál filmjeiben a 3D-s látványfejlesztés korai stádiumában megszülető ún. „low-poly”, azaz alacsony poligonszámú modellek szerepelnek. Ennek a stilizált, egyszerűsített formavilága révén érthető meg Tóth Pál ars poeticája: a valóság hiperrealisztikus reprodukciója ellenében az önreflektív és áttételes fogalmazásmód.

A rendező

Tóth Pál (forrás: KAFF)