Miről szól?

Elvont, disztópikus mese az életről, amelyben egy fogaskerekből felépített, totálisan sivár falanszter képe tárul fel előttünk. A fogaskerék-görkorcsolyázás monoton zajától visszhangzó világban gépteremtmények vágtatnak egymástól elválasztott drótpályákon a végtelenbe. Egy fiatal fogaskerék-fiú képes lesz kitörni a vég- és célnélküli haladásra szorítkozó létből, amikor egy tiszavirág életű szerelmi história főszereplője lesz.

Miért különleges?

Noha az Életvonal egy tragikus románc sablonos meséje, ám a kisebb-nagyobb fogaskerekekből aprólékosan felépített, szokatlan küllemű és mozgású karakterek képesek a jellemek egyedi ábrázolására. Így az elidegenítő indusztriális miliőben megjelenített életvázlatok és embervázak révén a film – már címéből adódóan is –

Hogyan készült?

Az Életvonal Ducki Tomek diplomafilmje, amelyet a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem animáció szakán készített.

A film minimalista képi világa a wayang bábok (indonéz árnyszínház) mintájára készült. A fogaskerék-szereplők merészen stilizált, részleteikben mégis mívesen kidolgozott sziluettalakok. A digitálisan megrajzolt fogaskerekek fémes hatású felületét kézzel festett textúrák borítják. A figurák mozgáselemeit Ducki a korcsolyázás mozdulataiból építette fel, így a gyorskorcsolyázók feszített száguldozása mellett megjelenik a műkorcsolya könnyed légiessége is.

Hasonló kettősség figyelhető meg a cselekmény borongósan érzelmes atmoszféráját kiemelő hangi világban is. A filmhez a mexikói származású elektronikus zenei előadóművész, Murcof egyik zeneszámát kölcsönözte a rendező. Az ambient stílusú, vonós hangzású minimalista kísérőzene egyszerre távolságtartó és lírai, gépies és megindító.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

A lengyel–magyar származású Ducki Tomek az Életvonal révén nemzetközi ismertségre tett szert, filmjét többek között az európai Oscar-díjnak is számító rangos Cartoon d’Or-ra is felterjesztették. A filozofikus hangvételű, tömören fogalmazó filmben a filmkritikusok a Sisyphus és a Küzdők című klasszikus magyar filozófiai „tézisanimációk” egyenrangú folytatását üdvözölték.

Erre figyelj!

A fogaskerék motívumra az egész filmen következetesen végigvitt metaforarendszer épül. Rögtön a film legelején, az animált címben a betűsor kettétörése tragikus véget sejtet. Az egymástól vertikálisan is külön szintekre tagozódó, vízszintesen futó, vonalvékony drótkötelek a determináltságba zárt emberi élet találó szimbólumai. Az egymást olykor keresztező huzalpályák a tenyérben megbúvó, sors-rejtő ráncban testet öltő életvonalra is utalnak. E párhuzamos életutakat, a küllőemberek pályáját emelőgép-monstrumok építik; a gépembernek „csupán” annyi a dolga, hogy e hullámvölgyekkel és csúcsokkal tarkított kötöttpályás geometriát végigkorcsolyázza.

A fiú és a lány találkozásának sajátosan drámai vetülete, hogy csupán látszólag törnek ki a kijelölt utak rideg kapcsolatnélküliségből. A szerelmi extázis csak a fogaskerékpályák szimultán jellege miatt lesz közös élmény, a kétdimenziós küllőlények fizikailag nem érintkeznek sodró lendületű gépi balettjük során. A film legvégén a fogaskerék-tömegsírban elmerült fiú alkatrészei súlyos fémtestük ellenére is könnyű pihékként hullnak alá az égből az életben maradt, pályáján tovább korcsolyázó lányra, a fiú fogaskeréklába pedig diadémként él tovább szerelme hajkoronáján.

A rendező

Ducki Tomek (forrás: tomekducki.com)