Miről szól?

Szabolcs zongorahangoló, Mihály feltaláló. A két jóbarát derűsen tekint a jövőbe, bár már küszöbön áll az első világháború. Fiatalok és szerelmesek, ráadásul mindketten ugyanabba a lányba – aki azonban sajnos Amerikába készül a szüleivel.

Mitől különleges?

A film az 1910-es évek némafilmjeinek stílusában forgatott, burleszk elemekkel átszőtt melodráma. A finom érzékenységgel elkészített alkotást a korai filmtörténet megoldásai inspirálták, azonban azokat a készítők egy több évtizeddel későbbi perspektívából gondolták tovább.

A filmművészet egyetemességére reflektál

Hogyan készült?

Az Ezüstkor, Bollók Csaba rendező másodéves vizsgafilmje a Színház- és Filmművészeti Főiskola és a Balázs Béla Stúdió koprodukciójában készült. Operatőre Thernesz Vilmos, főszereplői Huszárik Kata, Szabados Mihály és Hajdu Szabolcs. Az Ezüstkort 16 mm-es nyersanyagra vették fel a kilencvenes éveknek abban az időszakában, amely az analógról a digitális technikára való átállás utolsó pillanatának számított. A történetet Bach zenéje kíséri, ez azonban a többi elemhez hasonlóan a némafilmes előadások élő zongorafutamaira emlékeztet. A jelenetek közötti átkötő szövegek szintén a korai mozgóképek jellegzetes tipográfiáját alkalmazzák, a bennük használt szavak azonban stilizált, játékos keveréknyelvre utalnak. A posztmodern gesztus felhívja a figyelmünket arra, hogy a film már születése pillanatától nemzetközi művészet,

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

Az Ezüstkor elsősorban a filmművészet egyetemességére reflektál és a médium természetét vizsgálja. A film fontos állomás a rendező személyes útkeresésében, ilyen értelemben pedig nem más, mint az a pillanat, amikor a fiatal alkotó hitelesen birtokba veszi a rendelkezésére álló eszközöket. Az alkotás egyfajta metafilmként is értelmezhető, mely sok nagy filmtörténeti elődhöz közvetlenül is kapcsolódik, így Szabolcs alakja Buster Keaton figurájára, a hóban felvett jelenet pedig Eadweard Muybridge mozgáskísérleteire emlékeztet.

Egy emlékezetes jelenet

A téli jelenetben a három fiatal együtt tölti az időt, ostyát nassolnak, majd a lány kérésére elképzelik, hogy moziba mennek. Mihály lesz a filmes, Szabolcs a színész, aki egyszerű jeleneteket ad elő. Fekete ruhába bújtatott, keménykalapos alakja stilizált figuraként mozog a havas, fehér tájban. A képek a némafilm korának hangulatát idézik, egyszerre nosztalgikusak, mégis meglepően modernek. A szakaszosan előadott mozgás a filmszalag fázisaira emlékeztet, melyek lejátszási sebessége állandóan változik. A film egy pillanatra megáll, majd elszakad, hogy aztán ismét játékosan folytatódjon tovább, a nézőt azonban ez nem zavarja. A jelenet inkább a filmnézés mindenkori szenvedélyéről és varázsáról szól, mint a konkrét történetről, ebben az értelemben pedig egyfajta tiszteletadás, reflexió és önreflexió egy pályakezdő alkotótól.

 A rendező

Bollók Csaba 2011-ben (MTI Fotó: Kallos Bea)