Final Cut – Hölgyeim és Uraim

 

100% recycled movie: 450 film, 600 színész és 1400 snitt. Pálfi György örökérvényű romantikus története szenvedélyes szerelmi vallomás a Mozihoz.

színes és fekete-fehér magyar játékfilm, 2012, rendező: Pálfi György

dramaturg: Ruttkay Zsófia, vágó: Szalai Károly, Lemhényi Réka, Czakó Judit, Richter Nóra, hangmérnök: Zányi Tamás, Balázs Gábor, producer: Miskolczi Péter, Pálfi György, Tarr Béla, Téni Gábor, Váradi Gábor, gyártó: SZFE, HDV Corps Kft., 84 perc

A film adatlapja a Filmkeresőn

Miről szól?

A Férfi és a Nő egymásba botlik egy utcasarkon. A vonzalom azonnali és kölcsönös. Moziban randevúznak, összemelegednek, összeházasodnak. Az idillt egy másik férfi feltűnése töri meg, de a szerelmesek végül leküzdik a féltékenységet, és jöhet a közös élet, a gyermekáldás.



Mitől különleges?

Pálfi György montázsfilmje egyedülálló kísérlet: egyetlen eredeti felvétel nélkül, kizárólag „vendégszövegeket”, körülbelül 450 film 1400 snittjét újrahasznosítva meséli el a történetét. Első pillantásra akár öncélú játéknak is tűnhet a produkció, a Final Cut azonban – akarva, akaratlanul – a játékfilm mikro- és makroszerkezetének alapjait vizsgálja befogadóelméleti szemszögből.

Pálfi filmje elsősorban a vágás hatalmát illusztrálja. Lev Kulesov orosz filmrendező 1929-ben publikálta híres kísérletét, amelyben egy férfi színész premier plánjára előbb egy ételt, majd egy kisgyerek holttestét, végül egy vonzó fiatal lányt ábrázoló felvételt vágtak rá, és a közönség a felvillantott vágóképek függvényében más-más érzelmi reakciót látott bele a férfi semleges arckifejezésébe: éhséget, szomorúságot, vágyakozást. A Kulesov-hatás állítása, miszerint – ahogy ezt Eisenstein is megfogalmazta – 1+1 nem kettő, mert az egymást követő, egymástól térben, időben akár teljesen független képsorok jelentésmódosító hatással bírnak.

A Final Cutban ez a hatás minden egyes snittben hatványozottan érvényesül, hiszen az egymást követő jelenetekben a szereplők és a színészek állandóan változnak. A Nőt és a Férfit közel 300 színész és színésznő alakítja, sokszor egy pár másodperces mozdulatsorban is egymást váltják a szereplők, a jelenetek kontinuitását így csak a vágás ritmusa, illetve maga a néző biztosítja, akinek az absztrakciós munkát – az ezerarcú hős, illetve hősnő összeolvasztását egy-egy karakterré – fejben kell elvégeznie.

A Final Cut az adott néző filmes műveltségnek függvényében más-más befogadói élményt nyújt. Aki felismeri egy-egy snitt eredeti kontextusát, azt egyfelől elégedettséggel töltheti el a felfedezés, másrészt az adott pillanat így akár extra jelentést is nyerhet – kiváló metapoén például a Psycho sorozatgyilkosának szemében csillogó őrületet itt flörtölő pillantásként újrahasznosítani.

Pálfi és alkotótársai ugyanakkor a filmes alaptörténetek időtállóságára is rákérdeznek. Szándékosan egy ezerszer bemutatott, archetipikus sztorit mesélnek el, amivel egyfelől felhívják a figyelmet a melodráma műfajának közhelyeire és sablonjaira, másrészt bebizonyítják, hogy ezek a gyakorlatban még mindig, ilyen extrém körülmények közt is működnek.

Hogyan készült?

Pálfi Györgyben a film alapötlete már a filmművészet 100. születésnapján felmerült, de megvalósításához csak azután kezdett hozzá, hogy 2005-ben bemutatott első játékfilmje, a Taxidermia után nem tudott támogatást szerezni egyetlen komolyabb filmtervéhez sem. A rendező és egyenrangú alkotótársai – Ruttkay Zsófia dramaturg és Czakó Judit, Szalai Károly, Richter Nóra, Lemhényi Réka vágók – négy éven át dolgoztak a filmrészletek megtalálásán és összeállításán. Először a műfajt választották ki, a legkisebb közös többszöröst keresték, ezért döntöttek a férfi-nő viszony, vagyis a melodráma mellett. A koncepció része volt, hogy a filmtörténet minden korszakából szelektáltak, és szándékosan a jól ismert alapfilmekhez nyúltak, hogy a néző az eredeti kontextust is felismerhesse.

A filmeket többnyire a „forgatás” idején még működő videótékákból, illetve az online fájlcserélő oldalakról szerezték be, és a snitteket egy adatbázisban a főbb motívumok és témák szerint csoportosították – pl. csókolózás, futás, verekedés, evés, szex, tánc –, hogy az adott jelenethez legjobban passzoló képsort minél gyorsabban megtalálják. A vágás és szerkesztés során ragaszkodtak pár alapelvhez: a 16:9-es képarányon belül nem módosították a formátumot, nem fordították meg a képeket – annak ellenére sem, hogy a tükrözéssel elkerülhették volna a tengelyugrásokat –, és az eredeti filmek vágási struktúráját sem vették át, vagyis ugyanabból a filmből nem használtak két egymást követő snittet.

Mivel a közel 450 film mellett 350 filmzenét is újrahasznosítottak, az eredeti hangsávot sok esetben nem tudták használni, így az egységes zörej- és atmoszféravilág megteremtésének érdekében a film hangjának kb. 60 százalékát újra kellett építenie Zányi Tamás és Balázs Gábor hangmérnököknek – vagyis a Final Cutban mégis vannak eredeti felvételek, csak nem a képek közt, hanem a hangsávon.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

Nem Pálfinak jutott először eszébe a montázsfilm ötlete – Godard dokumentumsorozata (Histoire(s) du cinema, 1989–1999) hasonló módszerekkel készült, Bán Róbert kizárólag Jávor Pál-filmek részleteiből állított össze egy külön történetet (A Jávor, 1987), a Cinema Paradiso (1988) kulcsjelenetében pedig egy filmtörténeti csókválogatást látunk –, a Final Cut azonban új szintre emelte ezt a technikát. Pálfi alkotása 

a legtöbb kísérleti filmmel szemben nem csak a beavatott keveseknek szól, örökérvényű története, közérthetősége miatt a nagyközönség figyelmére is számít.

Sokáig úgy tűnt, mégsem kerülhet közönség elé a film, mivel a 450 filmrészlet jogait nem tudták megszerezni, de miután meghívást kapott a 65. Cannes-i Filmfesztivál moziklasszikusok felújított változatait bemutató programjába, részben „legalizálódott”, és „oktatási segédanyagként” (Varga Balázs tankönyvének mellékleteként) megjelenhetett DVD-n. A Final Cut valóban kiválóan használható a montázselmélet és a dramaturgia alapjainak megismertetésére, de ennél még több is – szenvedélyes szerelmi vallomás a nagybetűs Mozihoz.

Egy emlékezetes jelenet

A kapcsolat első szakasza, a felhőtlen szerelem pillanatai. A Férfi és Nő először a szabadban randevúznak, majd táncolni mennek. Pálfiék bravúrosan vágják egymásra a különféle mozgásformákat, a Fábri Zoltán klasszikusát megidéző körhinta után önfeledt fogócska, majd földön hempergés következik, végül az extatikus táncmulatság érzéki összefonódásban és csókmontázsban oldódik fel.

A rendező

Pálfi György a Final Cut vetítésén a Torinói Filmfesztiválon, 2012-ben (fotó: MTI/EPA/Alessandro di Marco)
Adatlapja a Filmkeresőn

Tudtad?

A "final cut" vagy utolsó vágás joga arra utal, hogy ki felel a film végső változatának kialakításáért. Ezt a jogot a tömegfilmgyártásban szinte mindig a finanszírozókat képviselő producer, a szerzői filmekben a rendező tartja fenn magának.

Plakát

Final Cut plakát