Bizarr, minimalista anya-lánya dráma különleges helyszínekkel és némi légfrissítővel. Kocsis Ágnes első nagyjátékfilmje.
színes magyar játékfilm, 2006, rendező: Kocsis Ágnes
forgatókönyvíró: Roberti Andrea, Kocsis Ágnes, operatőr: Fillenz Ádám, főszereplők: Hegyi Izabella, Nyakó Júlia, Thuróczi Anita, Merza Gábor, Bereczky Péter, producer: Pusztai Ferenc, gyártó: KMH Film, SZFE, 109 perc
Miről szól?
Viola (Nyakó Júlia) és Angéla (Hegyi Izabella) anya és lánya, azonban a közös tévénézésen kívül nincs sok kapcsolat közöttük. Mindketten pótcselekvésekkel töltik ki az idejüket, és mindketten egy jobb életre vágynak. Viola szeretné megtalálni a szerelmet, Angéla pedig a divatiparban képzeli el a jövőjét.
Mitől különleges?
A film egy anya és kamasz lánya közötti viszony intim portréja, minimalista stílusban. Mialatt a szereplőket hétköznapi tevékenységeik közben látjuk, egy egész kis univerzum tárul fel körülöttük. Kocsis Ágnes rendező mély emberismerettel és finom humorral beszél arról, milyen túlélési stratégia követhető akkor, ha valaki nem érheti el a vágyait, vagy ami még rosszabb, önmaga számára sem tudja megfogalmazni, mire vágyik pontosan.
Hogyan készült?
Kocsis Ágnes első nagyjátékfilmjében tovább tökéletesíti a korábbi rövidfilmjeiből ismerős (Szortírozott levelek, 2000; 18 kép egy konzervgyári lány életéből, 2002) szerzői stílusát. A film egyik főszereplője, Nyakó Júlia profi színész, míg az Angélát játszó lányt, Hegyi Izabellát egy ruhaipari szakiskolában fedezte fel a rendező. A történet különleges erejét az erős vizualitás adja, ahol a színek mellett a geometrikus kompozíciók, a helyszínek atmoszférája és a gondosan összeállított berendezés is igen fontosak. A jelenetek hangulata az hetvenes–nyolcvanas éveket idézi, csak az alaposabb megfigyelés után jövünk rá, hogy valójában kortárs környezetről van szó. Az ottfelejtett tárgyak egyfajta időtlenséget kölcsönöznek a filmnek, elemelik a történetet az adott tértől és időtől. Az operatőr, Fillenz Ádám, hosszan kitartott, statikus beállításokkal, kevés plánváltással dolgozik; képei elsősorban az érzelmek lassú fejlődéséhez igazodnak.
Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?
Kocsis Ágnes az ezredforduló után színre lépő magyar rendezőgeneráció egyik legmarkánsabb hangvételű alkotója.
Filmjeiben fontos a pontosan kidolgozott forma, történeteiben a társadalom perifériájára szorult, befelé forduló, saját sorsuk alakításában kevésbé kompetens figurák tűnnek fel.
Egyike azon rendezőknek, akiknél a női nézőpont nagyon hangsúlyos: mindez a Friss levegőben az édesanya útkeresésén és a kamaszlány felnövéstörténetén keresztül kétszeresen is megjelenik. Minimalizmusa és történeteinek társadalmi beágyazottsága miatt a nemzetközi színtéren Aki Kaurismäkival és Mike Leigh-vel rokon szemléletű alkotóként emlegetik. A film szerepelt többek között a Cannes-i Filmfesztivál Kritikusok Hete elnevezésű versenyprogramjában.
Egy emlékezetes jelenet
A jelenetben anya és lánya közösen eltöltött estéjét látjuk, amely valószínűleg a számtalan hasonló este egyike. Angéla szégyelli vécésnéniként dolgozó anyját, de Viola sem találja a közös hangot a lányával. Nem beszélgetnek egymással, a gyerek tüntetően kinyitja az összes ablakot, amikor az anyuka belép a lakásba. Ez a néhány perc a két ember kommunikációképtelenségéről szól, de pontosan érezni lehet, hogy mindkét nőnek nagy szüksége lenne a másikra. A jelenet kizárólag statikus képekből áll, nincsenek benne közelik, így a szereplők helyett a környezet beszél. Angéla kihívóan vörös ruhái magukra vonják a tekintetet, az otthon berendezése pedig olyan különleges érzést kelt, mintha évtizedek óta érintetlen lenne. A hely karakterét néhány jellegzetes tárgy, a tévé tetejére helyezett üveghal, a kanapé mögött feszülő, őszi erdőt ábrázoló, egykor nagyon divatos óriásposzter, vagy éppen a szintén piros, tárcsás telefon határozzák meg. A színek dramaturgiája, a vörössel és zölddel való játék két külön világot varázsol a két főhős köré, és erősen elfojtott érzelmekről árulkodik.
Olvass tovább!
MMA Lexikon
Klacsán Csaba: Megtalált szívek, Kocsis Ágnes: Friss levegő. Filmkultúra, 2007
Vajda Judit: Légszomj. Filmvilág, 2007/1, 52-53.
Stőhr Lóránt: Csapatfotó, Fiatal filmesek. Filmvilág, 2007/1, 12-16.